A csűrike már rég vendégszobaként szolgál nálunk. A funkcióváltás akkor történt meg, amikor megvettük az telket az öregházzal. A házikó címke alatt mindent részletesen leírtam.
Az átalakulás óta eltelt 7 év, 8 tél és most már ráfér egy kis frissítés. plusz egy-két kérdéses dolgot most megoldottunk. Vagy meg fogjuk. Az egyik egy gerenda volt, ami alatt mindig le kellett bújni, hogy ne verd be a fejed, amásik, nagyobb gond a vízcsövek, amelyek a falban vannak és mindig elfagynak. Most is az történt, mert nagyon okos voltam a múlt hét végén és nem engedtük le a vizet (mert én kísérletezni akartam), hanem csak elzártuk a főcsapot... Hát nem akkor volt mínusz 26? Hát de. El is fagyott és el is repedt a fémcső, szóval dézásztru. Belém is belémfagyott az okoskodás, amikor megláttam.
Alakulnak a dolgok és a csöveket is beengedjük melegedni a házba nemsokára.

Néhány sort a "nem ez a ház"-ról, mert megérdemli. Ez a ház is Bánpatakon van és ugyanaz a hölgy a tulajdonos-működtető. Castel Mariának hívják, de semmi kastélyos nincs az épületben, hacsak nem azért nevezi így, mert van egy tornyocskája.

Eddig még semmi különös. De belül igencsak nem szokványos. Főleg nem nálunk, falusi viszonylatban. Étterem, ebédlők, előterek olaszos hangulatban, a ház hátánál pedig egy több, mint fél hektáros kert, ahol nemcsak buja zöld sarkokban lehet pihenni, hanem gyümölcs és zöldség is megtermem, a gyerekeket pedig egy játszótér várja. 

Mivel az étterem kitűnő fogásokat szolgál fel, a vendégház nem csak szállóvendégeket fogad (itt is van néhány szoba luxus kivitelben - de nekem a másik ház szobái jobban tetszenek), hanem ebédelni, vacsorázni vágyókat is. Megkérdeztem kikből áll a vendégkör elsősorban. Céges csapatépítő hétvégéket tartanak, termékbemutatókat, céges jutalom hétévégéket, de szép számban kezdtek jönni messzebbről is, mert a jó híre szájról-szájra terjed.
​Én is ezt teszem. Ajánlom.

Barátaink javaslatára, útban Gyulafehérvárról Temesvárra, egy sosem-hallottunk-róla faluban töltöttünk egy éjszakát. Mondták, hogy valami Castel Maria, Piski (Simeria) mellett, de nem az egyik ház, hanem a másik, nem túl olcsó, de ha meglátjuk elájulunk. A nevétől nem ájultam el, de nagyon kíváncsian néztem a dolgok elébe.
Piskin mindig keresztül utaztam, amíg egyetemista voltam, de semmi vonzót nem találtam benne. Most is a legfeltűnőbb az volt, hogy minden második (túlzás nélkül) háznál, sírköveket árultak, faragtak. Hogy hol tudják eladni? Állítólag Kolozsvár, Déva, Vajdahunyad sírkőpiacát látják el.
Amúgy látnivaló a dendrológiai park vagy arborétum. Sajnos zuhogott az eső, így elmaradt a séta. De a következő alkalommal nem hagyjuk ki. A fotó nem engem dícsér. Túl szép és az eső sem zuhog.

Piskitől északabbra, olyan 6 km-re található az a falu, ami nagyon is falu, szép dombos, hegyes, az Erdélyi-érchegység lábánál, ahol az emberek kedvesek és ugyanúgy mindenki mindenkinek köszön, ahogy illik. Itt található nem az a ház, hanem a másik. :) Vagyis ez. Még mindig nem látszott, hogy belül mi van.

Hogy mi van belül? Hát olasz örökölt bútorok, és sok-sok idézet a falakon: versek, rövid történetek, románul, angolul és talán franciául. És mielőtt arra gondolnátok, hogy bizonyára nagyon giccses, hát én azt mondom, hogy nem. Lehet, hogy én két sorral kevesebbet róttam volna a falra, de ez mit sem vátoztat a hangulaton. 7 szoba van. Mindenik más-más stílusban berendezve. Én csak hármat tudok megmutatni, de gondolom, hogy a többi is jó ízlésről tanúskodik. 

A benti berendezésből nekem csak a vastag kő (márvány) korlátok nem tetszettek a folyóson. A könyvtárszoba, az ebédlő, a részletek mind stimmeltek. 

És ami egyáltalán nem elhanyagolható, az a kert. Van minden: kecske, tyúk, kicsi tó nagy békákkal, kutyák, macskák, virágok, grillező, fitnessz gépek, hinták, tábortűzhely és sok-sok zöld a romantika szolgálatában.  Ugye milyen össze-visszán hangzik? De nem az.

Na, lássuk csak, mit nem mondtam el még. Meg van. Főzni nem lehet. Nemfőzős vendégeket várnak ide. A "nem ez" a házban van étterem. A "nem ez" a ház, a Castel Maria, 10 perc sétára van. Nagyon finomakat főznek, saját termesztésű és házilag előállított alapanyagokból! Heten 300 lejért vacsoráztunk (ettünk-ittunk), úgy, hogy nem spóroltunk. 
A szobák ára: átlag 100-120 lej per fő egy éjszakára. 
Amit nem próbáltunk ki, de van, az a jakuzzi, a szauna és a masszázsfotel. 
Egy napi járásra (autóval) van Gyulafehérvár, Déva, Vajdahunyad vára.
Egy hosszú hétvégére megéri elmenni! 

Egy régebbi bejegyzésben a homoródfürdői Lobogó Panziót követendő példaként említettem. Továbbra is dicséretes, hogy mi minden történt és történik náluk, hogy folyamatosan fejlődnek, szépülnek, bővülnek. Azt hiszem azt is dícsértem, hogy a konyhájukban még nem csalódtunk, és jó végre egy olyan hely, ahol idővel nem csökken a minőség. 

S akkor most vonjam-e vissza, hogy követendő példa? A webolalukról kinéztem a telefonszámot, felhívtam őket, nem volt épp ott a recepciós. Mondtam, jó, akkor írok emailt, szíveskedjen szólni a recepciósnak, hogy választ várok. Nem írtak vissza. Eltelt egy nap, ismét felhívtam őket, ezúttal egy úrral beszéltem, akinek mondtam, hogy izé, hívtam, írtam és nem kaptam választ. Megnézte, hogy tényleg írtam, majd azt ígérte, hogy bészél a kolleganőjével, és néhány óra múlva visszahívnak. Eltelt 6 óra azóta. Ismét felhívtam őket, legkésőbb holnap délelőttre ígérték a választ. 

Mit kellett volna tenniük? Semmi mást, csak néhány óra múlva, ahogy ígérték fel kellett volna hívjanak, hogy bocs még nem sikerült beszélni az illetékessel, de ... 

Le vagyok konyulva.

Elhatároztam, hogy lefordítom az EU, hat webinárból álló sorozatának előadásait, amelyeket azzal a céllal hoztak létre hogy segítsék a turisztikai kis- és középvállalkozásokat. Nem szóról-szóra fordítom, hanem összegezve, kivonatolva azokat a gondolatokat, amelyek jól jöhetnek egy kezdő székelyföldi vállalkozónak is. Nemcsak turizmusban. 

Érdekes, hogy míg Európa-szerte a sikeres vállalkozások mind ott vannak a virtuális világban is, gyurakodnak, hogy az élvonalban legyenek, nálunk a sikeres falusi turizmussal foglalkozók úgy is sikeresek tudnak maradni, hogy vagy egyáltalán nem válaszolnak az vendég e-mail-jére vagy késve válaszolnak. (Tapasztalatból mondom). Persze, tisztelet a kivétel. Vajon miért lehetséges ez? 

Gondolom, kétoldalú a dolog. Egyik oldalon a vendéglátó áll, de a másik oldalon a vendég, akinek az igényszintje nem követeli (még) meg minden esetben a minőségi kiszolgálást, nem igényli a vendéglátóval való kapcsolattartást. Így a vendéglátó sem töri össze magát, miért is törné.

Ezzel ellentétben a külföldi turisták nagyon díjazzák, ha a vendéglátó személyes kapcsolatot teremt az érdeklődő vendéggel. A kommunikáció során alakul ki az a bizalom, ami majd visszatérő vendéggé formálja a most még csak érdeklődőt. És persze ez a párbeszéd a mai világban interneten keresztül történik. A telefonoskisasszonyok ideje már lejárt, de a faxoké is. 

Ehhez képest a tavaly, amikor nekiálltam adtabázist készíteni a környék panzióival, döbbenten vettem tudomásul, hogy nagyon sok vendéglátónak nemhogy weboldala nincs, hanem e-mail címe sincs. Legjobb esetben van egy mobil telefonszáma... 

A fentieket egymás mellé téve nem tudom mennyire releváns mindaz, amit fordítgatok és visszajelzés híján csak tapogatozóm én is, de remélem, hogy valakinek csak hasznára válik.

A vállalkozásod és a mai vendég - trendek
Vállalkozásod a virtuális világban - marketing

Jó beszélgetés volt. Tényleg. Ritka, hogy szinte mindenik meghívott előadó érdekes, témábavágó és hiteles legyen. 
A címben ugyan nem szerepelt, mégis a falusi turizmusról volt szó leginkább. 
Sorra veszem a kérdéseket, témákat, amelyek elhangzottak. Az első kérdés már nem emlékszem pontosan hogy hangzott, de Király Melinda torockói vállalkozó, a Király Vendégház házigazdája, indított a válaszával. Azt tudtam, hogy Torockón jól működik a falusi turizmus, és azt is tudtam, hogy a vendéglátók egymást nem konkurenciának tartják, hanem partnernek és ennek meg is látszik az eredménye, de azt nem tudtam hogy a falu a 80-as években kezdett kiürülni, majd néhány család visszatelepedésével vette kezdetét a mai sikeres, példamutató falusi turizmus. Fehér megyében, ahol Torockó is található a magyarság, mindössze 4,6% az összlakosságból. 
Akkor hát felteszem én a kérdést: milye van Torockónak, ami nincs egy székely falunak? Én azt hiszem tudom a választ. Ti tudjátok? 

Amit még megtudtam és új információ az az, hogy nemrégtől a román törvénykezés is enyült, ami a háztáji termékek hasznosítását illeti. Vagyis, bármilyen mennyiségben lehet használni a saját előállításóú termékeket, élelmiszereket (tojás, hús, zöldségek stb.), vagy szomszédos termelőktől is lehet vásárolni, ha az illető valamilyen bizonyítékot tud erre vonatkozóan adni. Van termelői engedélye, például. Ha ilyen nincs, akkor hozzá lehet tenni a saját termelésű terékekhez, csak vigyázni kell, hogy ha házitojást adunk a vendégnek reggelire, akkor ellenőrzés esetén, legalább két tyúk futkározzon az udvaron. :) Panziósok, NE a bevásárló központokból vásároljatok!!!

Az elején Torockó is tranzit turistákat fogadott leginkább. Jöttek és mentek az vendégek, de az utóbbi években a vendégéjszakák száma átlag 3-ra nőtt és 60-70% -ban visszatérő turisták. Lehet jól is csinálni, csak nálunk még valami hiányzik ... :)

Szatmáryné-Jähl Angéla a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarától jött és a Magyarország - Erdély turisztikai együttműködési lehetőségekről beszélt. Azt mondta, hogy néhány sikeres magyarországi példa Erdélybe is átültethető lenne, hogy nem kell újra kitalálni, amit már más sikeresen csinál, nyugodtan el lehet "lopni" az ötleteket. Soós Júlia is ezt mondta és ez szerintem is így van. :) Az egyik hiba nálunk az, hogy mindig külön-külön probálunk jobbat és szebbet létrehozni, annál, amit már más megcsinált, ahelyett, hogy a meglévőt bővítenénk, jobbítanánk, szebbítenénk. Lásd szállásfogaló portálok. Annyi van, mint a szemét, de egy egységes,minden régiót átfogó, igényes, vidékeket és programlehetőségeket is bemutató portál NINCS. Ide szúrnám be az egyik részvevő megjegyzését. Azt mondta, hogy 15 éve potálfejlesztéssel fogalkozik és hogy egy jó potál havi fentartása, 5-10.000 euró.  Feltette a kérdést, hogy honnan lehetne előteremteni ezt a pénzt. Kiderült. :) Sehonnan. Ne, nem éppen. Jobb heleyeken, ez esetben Magyarország is jobb helynek számít, az állam finanszírozza. Példának Soós Júlia a Magyar Turizmus ZRT képviselője elmondta, hogy az ő gyönyörű, átfogó portáljuk fejlesztésén 170 alkalmazott  dolgozik és a magyar állam támogatja. 
Namármost. lehet, hogy Romániában is van egy ilyen portál (nem tudom, nem néztem utána), amit az állam támogat, ott viszont erdélyi, de legalábbis székelyföldi szállásadó nagyon vékonyan van jelen.  Zárójel bezárva. :)

Térjünk vissza az előadásra. Szó volt arról, hogy reklám, ide vagy oda, a falusi turizmus esetén nagyon fontos az ismerősökön, barátokon keresztül történő személyes ajánlás. Logikus, ugye? Soós Júlia részéről érkezett, szerintem egy nagyon jó ötlet, amit érdemes kipróbálni. Azt mondta, hogy érdemes volna néhány szállásadónak összefogni, kihangsúlyozom, ÖSSZEFOGNI, és meghívni 2-3 napra egy magyarországi újságírót, megvendégelni, megmutatni neki a környéket, egy-két programot kipróbálni vele, majd cserébe otthon ír egy "étvágygerjesztő" cikket a tapasztalatairól ... és ennél jobb reklám nem is kell ... Ismét teszek egy személyes megjegyzést. Az újságíróra költött pénz és energia, NEM kidobott pénz az ablakon, hanem BEFEKTETÉS. Ha ezt megértik valahogy errefele is, akkor szerintem egy lépéssel előbbre jutott a falusi turizmus. Egy jó nagy és fontos lépéssel. Ugyanez van a képzésekkel. Haladni kell, fejlődni kell. Sokan vannak odakint, nem mindegy, hogy mit "árulok". 

A meghívottak egyöntetűen aláhúzták, hogy a vendégnek ma már nem elég a finom vacsora és az ágy, ennél azért több kell. PROGRAM kell! És "idegenvezetés"! Idegenvezetés a szó szakmai értelmében, de idegenvezetés oly mód, hogy valaki megmutatja, elkíséri, elmondja, hogy mit érdemes látni, tapasztalni, enni, inni a környéken, a faluban stb. Ehhez viszont képzés kell, tanulás, önfejlesztés -  mondom én. Mentalitás váltás. És ismétlem, ez nem pézkidobás, hanem befektetés! Megtérül, ha nem is azonnal. A vendég visszajön, többet marad és még sok új vendéget hoz magával.

Még egy fontos dolog, ami elhangzott. Jó az, ha a szállásadó hely együttműködik utazási irodákkal. Nem mindegy szervezettség, védettség szempontjából sem, de programszervezés, reklám tekintetében sem ugyanaz. Az utazási irodán keresztül történő szállásfoglalás garanciát ad a vendégnek, így egy másfajta garanciavállalásról beszélhetünk. 

A magyarországi Országos Fogyasztóvédelmi Ügynökségtől Baranovszky György azt mondta, hogy erdélyi vendéglátókra kevés panasz van, de ő is kihangsúlyozta, hogy sokkal nagyobb a nyújtható garancia, ha a vendég teljes vakációs csomagot vesz meg (utazási irodán keresztül), mintha egyénileg foglalja le az utazást és külön a szállást. Az is elhangzott viszont, hogy Erdélyben még nem igazán működnek a charter típusú szolgáltatások és az on-line vásárlás sem, főleg a kuponosok. Én sem tudom, hogy működnek a kuponos vásárlások.

Szó volt a panziók minősítéséről, a margaréták számáról, aminek csökkenő száma, nem egyenesen arányos a minőség csökkenésével. Lehet, hogy nincs wi-fi a panzióban és ezért csak két maragarétás, de lehet, hogy a vengégek pont ezért szeretik azt a helyet. 

Záró akkordként még annyit, hogy az osztrákok azt mondták (szintén az előadáson hanzott el), hogy 100 év kellett, hogy a turizmusuk olyan legyen, amilyen most. Ebből a 100 évből mi hányat dolgoztunk le? 20-at? Tanuljunk tőlük, hátha mi 80 év alatt jutunk a csúcsra! :)) Én akkor csak 106 éves leszek... van idő...

Olvasom, hogy mi minden történik faluszerte Székelyföldön. Gazdanap, állatvásár, falunapok, tejbegyűjtő központ építése, kúriák felújítása... Szép. De komolyan. Nem vagyok cinikus, Csak hiba van benne. Na nem mindenikben, csak abban amit hosszútávú elképzelések, tervek nélkül csinálnak. Itt van például a csíkszentkirályi Borsáros fürdő. Olvasom a Székelyhonon, hogy bérbe adnák egy vállalkozónak, hátha az jobban tudná működtetni. Igaz, hogy kevesebb pénzhez jutna az önkormányzat a bérbeadásból, de mégiscsak lenne belőle egy kis pénz, a munka pedig legyen inkább egy vállalkozóé. Csakhogy nem nagyon van olyan vállalkozó, aki vállalkozna. 
Elolvastam a cikk utáni kommentárokat is és egyet értek azokkal az észrevételekkel, miszerint nem tud erről a fürdőről senki. Valóban, mi is csak onnan tudjuk, hogy létezik, hogy Szentkirályon lakik egy barátunk pont a fürdő szomszédságában. :) Egyszer be is sétáltunk az udvarra, ahol egy fa nincs, a lépcsők máris elhordva, kerítés megrongálva. Parkoló sehol. De. Egy kicsit arrébb az üzlet előtt. Ha a két, igaz, hogy gyengén, de működő év alatt kialakult egy helyiekből álló állandónak mondható vendégkör, akkor azt jelenti, hogy a 10-12 személyen kívül még léteznie kell a környéken, Szentimrén, Simonban és még tovább, kétszer, háromszor 10-12 személynek, akik igénybe vennék a fürdőt, borvizének jótékony hatásáért. Állítólag, napi 15-20 vendég már önfenntartóvá tudná tenni a létesítményt! Két év alatt nem sikerült még plusz 10 állandó vendéget szerezni? Tényleg nagy bajok vannak! 
De, itt is, gondolom, ugyanúgy, mint másutt az elgondolás a következő: "Előbb induljon be, aztán majd teljes gőzzel foglalkozunk vele". Komolyan, mikor értik meg már az emberek, hogy előbb kell teljes gőzzel dolgozni és csak utána indul be, és még csak nem is azonnal?

Említettemn, hogy fürdő környékén egy fa sincs. Miért nem ültettek? Nyáron ha valaki strandolni szeretne, hova húzódjon az árnyékba? A két kisháznak az árnyékába? Őszintén, én sem mennék oda. Mit csináljak ott? Egy fagyit nem tudok venni a gyerekemnek, egy vizet, egy üditőt. Egyébről nem is beszélve. 
Nem könnyű. Senki sem állítja, hogy könnyű, de az az érzésem, hogy nem is akarunk mi tulajdonképpen semmit. Minden úgy van jól, ahogy van. Magunktól a szemetet sem vesszük fel a földről, mert azért nem fizet senki. Ha meg fizetnének, akkor nem eleget. Elég siralmas a helyzet. 
Én inkább azt ajánlanám a csíkszentkirályi önkormányzatnak, hogy reklámozza egy kicsit a fürdőt. Hol? Többek között a honlapján. A fürdő jól el van dugva a Természeti adottságok gomb mögé. :) Gyönyörű fényképeket töltöttek fel a környékről, de a fürdő működéséről nem találtam semmit gyors keresésem során. Gondoltam a Lazítás menüpont alatt találom. Nem. Aztán megnéztem a Falusi turizmus menüpontot is. Ott sincs. Akkor hol van? És mi ez, ha nem falusi turizmust elősegítő beruházás? Csak azért van, mert először 1891-ben kezdék építeni? És, ha már akkor volt, legyen most is?
Folyathatnám. 
Szóval a Lazítás menüpontot cseréljék ki. Legyen helyette: Borsáros-fürdő. Informáljanak, hívjanak, rendezzenek... Szeressék!
Aztán lehetne egy kis szórólapot, azoknak, akik még nem az internet rabjai, az idősebbek, akik a környékről a gyógyvíz hatása miatt jönnének. És végül, de nem utolsó sorban, ültessenek fát, virágot, tegyék vonzóvá a helyet. 
Sok sikert! Akár az önkormányzatnak, akár egy vállalkozónak.

Az Eurogites oldalán van lehetőség kiértékelni saját vendéglátóegységünket nemzetközi minőségi szempontok szerint. http://quality.eurogites.org/selfcheck
Be kell jelentkezni a kívánt vendéglátó egységgel (panzió, vendégház, kulcsosház stb.) majd  ki kell választani a Qulity Self Check menüpontot a bal oldalon. A teszt elvégzése után megnezhetjük és elmenthetjük az eredményünket, és azt is megtudhatjuk hogy, hol van még javítanivalónk.
Én megcsináltam az "istállónkra", mint kulcsosház, és sajnos nem felel meg a nemzetközi minőségi standardoknak. 75% nem elégséges, minimum 85% -ot kell elérni. 
Sok sikert!

Mi az istállónkkal a hazai standardoknak talán megfelelnénk...
Nézd meg, te hol állsz a vendégházaddal?

2005-ben az Eurogites, a Farm- és Falusi Turizmus Európai Szövetsége elfogadott egy minőségi követelménylistát, melyet lefordítottam. 
A fordítás angolból van, nagyon gyorsan készült és nem korrektúráztam és egy kicsit konyhanyelven. :) Bocsánat,. Azért a lényeg benne van. És ma ugye 2014-et írunk, azóta biztos a követelmények nőttek és az igények úgyszintén.
A Farm- és Falusi Turizmus Európai Szövetségének tagja a romániai ANTREC.
Ajánlott, de nem kötelező azoknak a vendéglátóknak, akik ezen szervezetek tagjai szeretnének lenni. Hargita megyéből egy sincs!

A szálláshelyek megnézhetik e táblázat alapján, hogy csak hazai standardoknak felelnek meg vagy megállják a helyüket a nemzetközi piacon is. 

Az eredeti táblázat itt található: 

És a hozzátartozó virtuális tréning itt. A piros alapú képek a rossz példa, a zöld a jó. :))