Turizmus helyesen, avagy miért térjen vissza a vendég? - előadás Tusványoson

Jó beszélgetés volt. Tényleg. Ritka, hogy szinte mindenik meghívott előadó érdekes, témábavágó és hiteles legyen. 
A címben ugyan nem szerepelt, mégis a falusi turizmusról volt szó leginkább. 
Sorra veszem a kérdéseket, témákat, amelyek elhangzottak. Az első kérdés már nem emlékszem pontosan hogy hangzott, de Király Melinda torockói vállalkozó, a Király Vendégház házigazdája, indított a válaszával. Azt tudtam, hogy Torockón jól működik a falusi turizmus, és azt is tudtam, hogy a vendéglátók egymást nem konkurenciának tartják, hanem partnernek és ennek meg is látszik az eredménye, de azt nem tudtam hogy a falu a 80-as években kezdett kiürülni, majd néhány család visszatelepedésével vette kezdetét a mai sikeres, példamutató falusi turizmus. Fehér megyében, ahol Torockó is található a magyarság, mindössze 4,6% az összlakosságból. 
Akkor hát felteszem én a kérdést: milye van Torockónak, ami nincs egy székely falunak? Én azt hiszem tudom a választ. Ti tudjátok? 

Amit még megtudtam és új információ az az, hogy nemrégtől a román törvénykezés is enyült, ami a háztáji termékek hasznosítását illeti. Vagyis, bármilyen mennyiségben lehet használni a saját előállításóú termékeket, élelmiszereket (tojás, hús, zöldségek stb.), vagy szomszédos termelőktől is lehet vásárolni, ha az illető valamilyen bizonyítékot tud erre vonatkozóan adni. Van termelői engedélye, például. Ha ilyen nincs, akkor hozzá lehet tenni a saját termelésű terékekhez, csak vigyázni kell, hogy ha házitojást adunk a vendégnek reggelire, akkor ellenőrzés esetén, legalább két tyúk futkározzon az udvaron. :) Panziósok, NE a bevásárló központokból vásároljatok!!!

Az elején Torockó is tranzit turistákat fogadott leginkább. Jöttek és mentek az vendégek, de az utóbbi években a vendégéjszakák száma átlag 3-ra nőtt és 60-70% -ban visszatérő turisták. Lehet jól is csinálni, csak nálunk még valami hiányzik ... :)

Szatmáryné-Jähl Angéla a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarától jött és a Magyarország - Erdély turisztikai együttműködési lehetőségekről beszélt. Azt mondta, hogy néhány sikeres magyarországi példa Erdélybe is átültethető lenne, hogy nem kell újra kitalálni, amit már más sikeresen csinál, nyugodtan el lehet "lopni" az ötleteket. Soós Júlia is ezt mondta és ez szerintem is így van. :) Az egyik hiba nálunk az, hogy mindig külön-külön probálunk jobbat és szebbet létrehozni, annál, amit már más megcsinált, ahelyett, hogy a meglévőt bővítenénk, jobbítanánk, szebbítenénk. Lásd szállásfogaló portálok. Annyi van, mint a szemét, de egy egységes,minden régiót átfogó, igényes, vidékeket és programlehetőségeket is bemutató portál NINCS. Ide szúrnám be az egyik részvevő megjegyzését. Azt mondta, hogy 15 éve potálfejlesztéssel fogalkozik és hogy egy jó potál havi fentartása, 5-10.000 euró.  Feltette a kérdést, hogy honnan lehetne előteremteni ezt a pénzt. Kiderült. :) Sehonnan. Ne, nem éppen. Jobb heleyeken, ez esetben Magyarország is jobb helynek számít, az állam finanszírozza. Példának Soós Júlia a Magyar Turizmus ZRT képviselője elmondta, hogy az ő gyönyörű, átfogó portáljuk fejlesztésén 170 alkalmazott  dolgozik és a magyar állam támogatja. 
Namármost. lehet, hogy Romániában is van egy ilyen portál (nem tudom, nem néztem utána), amit az állam támogat, ott viszont erdélyi, de legalábbis székelyföldi szállásadó nagyon vékonyan van jelen.  Zárójel bezárva. :)

Térjünk vissza az előadásra. Szó volt arról, hogy reklám, ide vagy oda, a falusi turizmus esetén nagyon fontos az ismerősökön, barátokon keresztül történő személyes ajánlás. Logikus, ugye? Soós Júlia részéről érkezett, szerintem egy nagyon jó ötlet, amit érdemes kipróbálni. Azt mondta, hogy érdemes volna néhány szállásadónak összefogni, kihangsúlyozom, ÖSSZEFOGNI, és meghívni 2-3 napra egy magyarországi újságírót, megvendégelni, megmutatni neki a környéket, egy-két programot kipróbálni vele, majd cserébe otthon ír egy "étvágygerjesztő" cikket a tapasztalatairól ... és ennél jobb reklám nem is kell ... Ismét teszek egy személyes megjegyzést. Az újságíróra költött pénz és energia, NEM kidobott pénz az ablakon, hanem BEFEKTETÉS. Ha ezt megértik valahogy errefele is, akkor szerintem egy lépéssel előbbre jutott a falusi turizmus. Egy jó nagy és fontos lépéssel. Ugyanez van a képzésekkel. Haladni kell, fejlődni kell. Sokan vannak odakint, nem mindegy, hogy mit "árulok". 

A meghívottak egyöntetűen aláhúzták, hogy a vendégnek ma már nem elég a finom vacsora és az ágy, ennél azért több kell. PROGRAM kell! És "idegenvezetés"! Idegenvezetés a szó szakmai értelmében, de idegenvezetés oly mód, hogy valaki megmutatja, elkíséri, elmondja, hogy mit érdemes látni, tapasztalni, enni, inni a környéken, a faluban stb. Ehhez viszont képzés kell, tanulás, önfejlesztés -  mondom én. Mentalitás váltás. És ismétlem, ez nem pézkidobás, hanem befektetés! Megtérül, ha nem is azonnal. A vendég visszajön, többet marad és még sok új vendéget hoz magával.

Még egy fontos dolog, ami elhangzott. Jó az, ha a szállásadó hely együttműködik utazási irodákkal. Nem mindegy szervezettség, védettség szempontjából sem, de programszervezés, reklám tekintetében sem ugyanaz. Az utazási irodán keresztül történő szállásfoglalás garanciát ad a vendégnek, így egy másfajta garanciavállalásról beszélhetünk. 

A magyarországi Országos Fogyasztóvédelmi Ügynökségtől Baranovszky György azt mondta, hogy erdélyi vendéglátókra kevés panasz van, de ő is kihangsúlyozta, hogy sokkal nagyobb a nyújtható garancia, ha a vendég teljes vakációs csomagot vesz meg (utazási irodán keresztül), mintha egyénileg foglalja le az utazást és külön a szállást. Az is elhangzott viszont, hogy Erdélyben még nem igazán működnek a charter típusú szolgáltatások és az on-line vásárlás sem, főleg a kuponosok. Én sem tudom, hogy működnek a kuponos vásárlások.

Szó volt a panziók minősítéséről, a margaréták számáról, aminek csökkenő száma, nem egyenesen arányos a minőség csökkenésével. Lehet, hogy nincs wi-fi a panzióban és ezért csak két maragarétás, de lehet, hogy a vengégek pont ezért szeretik azt a helyet. 

Záró akkordként még annyit, hogy az osztrákok azt mondták (szintén az előadáson hanzott el), hogy 100 év kellett, hogy a turizmusuk olyan legyen, amilyen most. Ebből a 100 évből mi hányat dolgoztunk le? 20-at? Tanuljunk tőlük, hátha mi 80 év alatt jutunk a csúcsra! :)) Én akkor csak 106 éves leszek... van idő...