Ti tudtátok, hogy Európa egyik legnagyobb és legrégebbi megalit építményei Portugáliában vannak? Én nem. De most már tudom. Az Almendresi Cromlech a kövek formáiról elnevezett cromlech csoportba tartozik és körülbelül nyolcezer éves. Lenyűgöző. Évorától 17 kilométerre található, Guadalupe falu határában, gyönyörű parafa ültetvények közepén. A tudósoknak bizonyára csemege, a szájtátóknak, mint mi, érdekes, bizsergető és elgondolkodtató...

Az Unesco Világörökség része. Kelta, római, mór, portugál kultúra finom szövevénye. Az egyetlen város, ahol az örömbe egy kis üröm is vegyült, ugyanis az egyik étteremben megpróbáltak átverni... Persze ettől még a város mit sem vesztett szépségéből, de az egyik pincér emlékeztetett, hogy az ember mindenhol emberből van és így ilyen is van, meg olyan is. Ez csak azért volt, hogy nehogy azt higgyük, hogy Portugália kivétel. Már-már azt hittem. :)

Külön említést érdemel egy kocsma, a Mói-te. A forró és kihalt utcákon az udvaráról áradó finom jazz muzsika üditően és nagyon csábítóan hatott, így be is tértünk. A citromot a limonádéhoz a báros ott helyben szedte a fáról és itt kóstoltam először a portugál sörkorcsolyát, a farkasbabot, vagy portugál nevén:  tremoço-t. 

Láthatjátok mennyire üdítően hatott :) Nagyon jó volt!

Azt hittem, hogy már végefele járok a portugál beszámolómnak, de még mindig van négy állomás a végéig, hogy a körút bezáruljon.
Ez a mostani egy gyöngyszem, de nem is akármilyen. Alentejo régió évekkel ezelőtt Portugália egyik legszegényebb vidéke volt és az emberekkel szemben is elég sok előítélet létezett... így hallottam  :) 20 év múltán úgy tűnik, hogy látványos a fejlődés és a régió fantasztikusan reklámozza magát, ami a turizmust illeti. Mondjuk, van is mit reklámozzon. 

Ahogy haladunk dél felé, változik a táj, vele együtt változik az építkezési stílus és az építőanyag. Eddig szürke kő és sziklatömbökből épültek a házak, most beérkeztünk egy vakító fehér településre, aminek inkább mediterrán hangulata van. Csak a mór vár válik ki a fehérségből, szürke tornyocskáival, falaival. 

Marvãoban három és fél ezer ember él, egy nagyobb falu, ahol ha semmi egyebet nem csinál az ember, "eltéved" az utcáin és minden sarkon lefotóz valamit, valami apróságot, ami a tekintetét megragadja. Jose Saramago azt mondta,írta Marvãoról, hogy: ‘‘From Marvão one can see the entire land... It is understandable that from this place, high up in the keep at Marvão Castle, visitors may respectfully murmur, ‘How great is the world.’’

Igen, még 41 fokban is szép a világ, de azért nagyon forró :) 

Az előző bejegyzésben leírt cariai falusi szállásunkhoz közeli két, csodálatos hely: egy városka, Belmonte és a hegy tetejére épült portugál falu, Monsanto, amit a legportugálabb falunak "kiáltottak" ki 1938-ban és ahol úgy tűnik, hogy az idő is megállt. 
Beszéljenek a képek. :)
Belmonte

Monsanto - annyi képet készítettem, de annyira fantasztikus hely! A sziklába épített házak és a 42 fokos meleg. Felejthetetlen mindkettő. Majdnem sírtunk a hőségtől, de egyszer adatik meg hogy ilyen helyen járjunk. Hát nem?