Feltöltődtem. Úgy istenigazából. Magamba szívtam mindazt, amit csak a természet nyújthat: tisztaságot, csendet, tökéletességet, békét, őszinteséget. 
Ildikó megkeresett egy kéréssel. Menjek nézzem meg a vendégházukat, a félig megvalósult álmukat és beszélgessünk. Azt mondta, jobban szeretné, ha élőben látnám és nem fényképek mellett beszélgetnénk. Igaza volt.
Őszinte izgalommal és lelkesedéssel készültem. Valahogy úgy, mint, amikor diákkoromban már este bepakoltunk, hogy érjük el a hajnali félnégyes vonatot Ratosnyára. A gyerekeimnek is a lelkére kötöttem, hogy most nem az ámenre érünk az iskolába, tessék időben felkelni. Késnem nem szabad. Egy kis Bánkfalvi elixírt is tettem a hátizsákomba (a tavalyi szilvatermésünk nedűjének becsületes magyar neve) meg tízórait. 
Döbbenetes, hogy mennyire hiányzik nekem ez a fajta kiruccanás. Miért kényelmesedtünk így el? Olyan kicsin múlik a boldogság. Na, jó na, nem kezdek verset írni. :)
Szóval megérkeztünk  egy csodálatos helyre. Már jártam az Egyeskőn, a Terkőn, de itt még nem. Nagyáj, mondta Laci. Így hívják ezt a helyet, ami azt jelenti, hogy ott válik ketté a völgy egy nagy ipszilonba, az egyik ágán az Egyeskőre lehet menni, a másikon a Fehérmezőre. Ismeri a helyet, mint a tenyerét. Bátyja egész nyáron az új esztenán van a juhokkal, ami egy kicsit fennebb van a völgyben. Neki ez az otthon. Érezni is, minden szavából a ragaszkodást, szeretetet. Azt hiszem, ma sikerült egy nyelvet beszélnünk. :)
Az álmukat szeretnék valóraváltani. Szeretnének itthon maradni, ott fent vendéglátással foglalkozni. És családostól, ha egy mód van rá. Ezt a módot keressük most.
Szívből kívánom nekik, hogy sikerüljön! Mi biztos igénybe fogjuk venni a vendégszeretetüket, a helyismeretüket. 

Ha valaki szeretné megtapasztalni a nyugalmat, de ugyanakkor aktívan szeretne örülni az ember és természet adta lehetőségeknek, akkor jó helyen kopogtat. Ezen a telefonszámon lehet kopogtatni: 0741737748
A a téli részletek között van síléc, szánkó, lovasszánozás, túrázás, finom vacsora, pálinka, bor ...és 4x4 es Dacia transzfer, annak, aki igényli vagy elakad a hóban. :)
A nagyon szerencsések medvét, zergét, őzet is láthatnak. Nem egyszerre persze.

Mi fontos a különböző korosztályoknak, ha vakációzni mennek, és vidéki / falusi környezetet választanak úticélul?
Elolvastam a tanulmányt és megpróbálok kiollózni, néhány, esetleg számunkra is fontos választ.
A megkérdezettek a következőképpen voltak csoportosítva:
* 20 évesnél fiatalabbak
* 21- 30 év közöttiek
* 31 - 40 év közöttiek
* 41- 50 év közöttiek
* 51- 65 év közöttiek
* 65 év fölöttiek
A felmérés egy projekt keretén belül készült, amit 5 partnerország bonyolított le 2009-2010-ben (QUALITOOL (“Transfer ofQuality Ensurance Tools for European Rural Tourism Sector”, 2008-1-LV-LEO05-00125). A 3487 válaszadó többsége Szlovénia, Bulgária, Lettország, Görögország, valamint Spanyolország képviselői voltak. A kérdőív az alábbi kérdéseket tartalmazta: 
1. Mivel asszociálod a falusi turizmust? / What do you associate with RT?
2. Milyen előzetes tapasztalatod van falusi vendéglátás terén? Any previous experience of rural accommodation
3. Foglalási preferenciák / Booking preferences
4. Honnan informálódsz? / Source of information
5. A márkanév fontossága / Importance of branding, labelling
6. Elismertség (márkanév/ logo) / Recognition of logos
7. A pénz értéke (mit kapsz a pénzedért) / Value for money
8. Milyen szempontok alapján dönt a vakáció megtervezésekor? / What is important when planning holidays
9. Az első benyomás fontossága / What is important for the first impression
10. Mi fontos az ottartózkodás alatt? / What is important during the stay
11. A vakáció végén melyek a legfontosabb szempontok, amelyek számítanak? What is important after holidays

Vegyük előszőr a foglalási szokásokat (3-as kérdés):
1. "aranyérem" Vezető helyen áll a direkt foglalás, ,magyarán a direkt kapcsolatfelvétel a házigazdával, de nem telefonon és nem is személyesen. Hanem, emailben!
2. "ezüstérem" Ezt követi, minden korcsoport esetében (a 65 fölöttiek is), szintén érezhető lépéselőnyben az on-line booking, vagyis internetes foglalás.
3. "bronz és dícséret" Harmadik és negyedik helyen áll, viszonylag közel egymáshoz utazasi irodán vagy valamilyen turisztikai egyesöletnen keresztül történő foglalás. 

Amikor az első panziós listámat készítettem, nagyon sok Hargita megyei panziónak az elérhetőségei közt csupán egy postai cím, meg egy mobiltelefonszám szerepelt. Ez volt az első nagy meglepetésem, mert még mindig sok panzió van ebben a helyzetben.

Nézzük meg azt is, hogy honnan dokumentálódnak leginkább a turisták (4-es kérdés):
A pálmát az internet viszi, de nem egyedül. Szorosan a sorban követi a barátok, ismerősők ajánlása, valamint a személyes tapasztalat. Az egyetlen csoport, mely ez alól kivétel, a 65 éven felüli korosztály, mely az útikönyveket részesíti előnyben a saját tapasztalattal és a baráti ajánlással szemben. Az ő esetükben az internet csupán az ötödik helyet fogalja el. Minden koroszálycsoport számára fontosak a nyomtatott promociós anyagok is. 

Milyen szempontok alapján dönt a vakáció megtervezésekor?(8-as kérdés)
Lásd a szempontokat. Zölddel a legfontosabbak, és pirossal a legekevésbé fontosakat.

Az első benyomásokról csak annyit, hogy a  legfontosabb a vendéglátóval, valamint a személyzettel való személyes kontaktus. Szinte azonos fontossággal bír, hogy megérkezéskor pont azt kapják, amit a reklámanyagban, fotókon, leírásokban láttak. 

Az tanulmány végén egy táblázatban meg lehet nézni, hogy milyen nemzetiségűek a válaszadók és milyen arányban vettek részt a felmérésben. 

Engedjetek meg egy saját megjegyzést is a fentiekhez. A megkérdezettek egyike sem járt Romániában faluhelyen (legalábbis a második kérdésre válaszolva). Kiváncsi lennék, hogy mennyire lenne fontos a hozzánk látogatónak, hogy esetleg a reptérről vagy a vonatállomásról evigyük panziónkba. :)
Én amondó vagyok, hogy: FONTOS. 
De ez csak egy vélemény, mint ahogy ez a tanulmány is csak irányadó lehet. De az mindenképpen. :)

Nemsokkal szilveszter után találkoztam egy ismerősömmel a korcsolyapályán, és kölcsönösen érdekődtünk egymás hogyléte felől. Így került szóba a faluturizmus, stb. és én így tudtam meg, hogy szerinte milyen fantasztikusan szerveződnek az Ivó környéki vendéglátók. Saját tapasztalatát mesélte el, hogy mennyire meglepődött és pozitívan csalódott minden féle szempontból, amikor nyári szabadságolásukat szervezték a tavaly nyáron. Nem először hallom, hogy milyen fontos az összefogás, az együtt- és nem egymás ellen működés. 
Az együttműködés kapcsán megjegyzem, hogy a kozmási turisztikai információs központnak írtam (miután megjelent a Székelyhonon ez a cikk: http://szekelyhon.ro/aktualis/csikszek/ne-csak-punkosdre-jojjon-a-turista#comment), hogy hátha volna közös célpont az "életünkben", de nem válaszolt senki. :(
Továbbra is keresgélek mindenfélét, ami megjelent ezen a téren és elsősorban az erdélyi helyzet érdekel, így bukkantam rá Gábos Edit: A fenntartható faluturizmus feltételei című összehasonlító elemzésére, amelyet zetalaki és ördöngösfüzesi tapasztalatai alapján írt. Igaz, hogy 2005-ben készült, de van egy-két aktuális dolog benne. Nem hosszú, érdemes elolvasni. http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2005_3-4_17_gabos.pdf _ 
Vajon azóta mi változott?

A képek minősége nem a legjobb. A fényképészet nem az erős oldalam. De azért lehet látni a változást. Ezek a képek 2009-ben készültek, azóta még soket változott.

Összkomfortos lett. Van konyha, fürdőszoba, akkora zuhanyzóval, hogy ketten is lehet egyszerre :) És a háló fent van. Igaz, hogy a fejedre kell vigyázni, illuminált állapotban nem ajánlatos hirtelen, de lelassítva sem felemelkedni, mert a tető gerendái útban lehetnek...

A zuhanyzófülke mozaikcsempéjét én raktam sajátkezűleg. A csempének kilója 50 bani volt. :)
És ha kinéztünk az ablakon azt láttuk, ami itt lennebb van, és közben duruzsolt a tűz a kályhában a hátunk mögött és eldöntöttük, hogy nem hétvégi házazunk. A kicsiház lesz a vengégeké, az öregházba meg beköltözünk mi. És hál'Istennek sikerült! :)

Felteszek egy pár képet az öreg házról, az idén lesz 121 éves, de egyáltalán nem látszik rajta. :) Csináljátok utána.
Szóval a képek, az akkori állapotokról tanúskodnak. A ház teljesen üres volt, csak az ablakokon volt függöny és sötétítő, sötétkék vászonból. Kályha sem volt benne, semmi-semmi. Kértünk kölcsön valakitől egy dobkályhát, azzal melegítettünk be, és csináltattunk egy asztalt két paddal, ami most kint van a filegóriában, vagy minek nevezik. 

Egy néhányat piknikeztünk. Nagyon szerettük. Így is. 
A házra javításí engedélyt kaptunk a helyi tanácstól, úgyhogy, ha jól emlékszem 2010. februárjában estek neki a fiúk feltárni a dolgokat. Ekkorra már a kicsiház meg volt. Majd azt is megmutatom. A sorrend nem számít. A fő mesterem :) a lehető legjobb szakember volt, akire teljesen véletlenszerűen találtam és akinek vittem egy fénykepet a házról és azt mondtam, hogy pont így szeretném viszontlátni, szőrőstől-bőrőstől, elvállalja-e? Azt mondta, hogy gondolkodik, de én most már tudom, hogy csak cselből mondta, mert egy percet sem kellett gondolkodjon. :) Azt mondta utólag, hogy a legszebb és legkedvencebb "projektje" volt. A lelkét is beletette és ezt végig éreztem és látszik is mindenen, amire rátette a kezét. És rátette mindenre. :) 
Szóval szerencsém volt. Egyből értette, hogy miért kell az utolsó szeget is megmenteni, semmire nem mondta azt, hogy nem lehet és mindent előbb megbeszéltünk, csak azután vágott bele. Ugye mindenki ilyen mesterről álmodozik? Én igen. De nem is voltam stresszes az építkezés miatt egy percig sem. 
Na, akkor jöjjenek a képek, aztán még folytatom.

És végezetül egy pár kép a lepucolt gerendákról. Nem volt eldöntve, hogy hogyan javítjuk fel a házat, ez attól függött, hogy milyen állapotban van a faanyag. Le kellett pucolni, a döntés egy következő lépés volt. Ki is derült nemsokára, hogy a úgy körülbelül a gerendák egyharmada meg van korhadva, úgyhogy a srácok szétszedték teljesen, és megszámozták a gerendákat. Itt van a folyamat.

A Székelyhonon megjelent cikk alatt http://szekelyhon.ro/aktualis/csikszek/ne-csak-punkosdre-jojjon-a-turista#comment, szokásomtól eltérően, elolvastam az összes megjegyzést. A zömében negatív hozzászólások között, amelyek szinte kivétel nélkül személyes töltetűek és semmi közük nincs a csíkkozmási turizmus fellendítéséhez, találtam egy-két jót is. A 14 ... hozzászóló például úgy gondolja, hogy nincs sok látnivaló Kozmáson, de a hozzáállása pozitív és segítőkész. Valóban. Látnivaló nincs, de aktív kikapcsolódásra számtalan lehetőség van.A 13. hozzászóló, azt mondja: "Ennek az epuletnek semi haszna nincs es nem is lesz !! Turista forgalom Kozmason nincs es nem is lesz !!!" Nagyon pesszimista szemléletmód  "... hisz a mai kulfoldi turistak nem huznak bakancsot vagy gumicsizmat es nem gyalogolnak egy felnapot, hogy megnezenek egy esztanat valahol a hegyen." Erre az én válaszom, hogy DE IGEN! MÉGHOZZÁ NAGY ÖRÖMMEL. És fizetnek is érte. De valóban szarvashiba, amit a 12. hozzászóló mond, miszerint "nem mindegyik szálláshelyhez találunk részletes leírást, illetve hogy az elszállásolási árakról nem ad tájékoztatást a honlap." És azzal is egyetértek, hogy  "fontos lenne minimum három idegennyelven beszélni, ha már turizmusról van szó", amint azt a 9. megjegyzésnél olvashatjuk. 
Ennyi pozitív megjegyzés volt az írás alatt. 

A tavaly novemberben nekiálltam potenciális ügyféllistát építeni. Mivel nem találtam egyetlen olyan szervezetet, vagy egyesületet sem, ahol ezt már valaki megtette volna előttem, és esetleg elkérhettem volna, a székelyszállás.hu portál működtetője pedig el volt foglalva az év végi foglalásokkal, egyenként, limitált internetes kereső tudásommal készítettem egy körülbelül 60 Hargita megyei panzióból álló listát, amiből 38-nak volt email elérhetősége. A weboldalt nem néztem. Ezt a listát szerettem volna bővíteni egy pár nappal ezelőtt és akkor láttam, hogy a megyei tanács weboldala megújult és akkor találtam rá a LISTÁRA.  Turizmus gomb alatt, található egy 182 Hargita megyei szállásadót magábafoglaló gyűjteményt. Nagyon megörvendtem neki. Komolyan. Mégiscsak könnyebb, mint helységeket végigböngészni. Szóval kinyomtattam, boldog voltam, mégiscsak egy-két napi munkámtól szabadít meg.
Aztán írtam egy bemutatkozó emailt és elküldtem 24 panziósnak, akiket ebből a listából írtam ki. Mit gondoltok, hányat dobott vissza a levelező? Tippeljetek:
A. 6
B. 9
C. 11
És hány olyan vendégház van, amelyik már nincs is?
Egyet biztosan tudok. A Lazarus Ház. És már mióta...
Döntsétek el ti, hogy hasznos-e így ez a lista? 
Szavazzatok: IGEN                                                NEM

Megpróbálom különösebb kommentár nélkül leírni az első két alkalommal tapasztaltakat. 

Első alkalom: Szilveszter napja, december 31. Az ablakon keresztül láttuk, hogy nincs emberölés. Bementünk. Mindenki megkapta belépőkódos karkötőjét. Gyerekek pirosat, felnőttek kéket. Picit nehezen préseltük be egy szekrénybe egy felnőtt és egy gyerek téli cuccait, de jól bezártuk a szekrényke ajtaját :) Csak egy embernek ütköztem neki az öltözőkabinok közötti folyosón. Bocsánatkérés, köszönés, mosoly, semmi probléma. Belecsobbantunk. A sós medence jó meleg volt, jó volt benne üldögélni. A jacuzzi sem volt rossz, ha volt benne hely. A nagyobbik, masszázsmedencét is kipróbáltuk. És az úszómedencét, ami attól jó, hogy a gyerekek lábujjhegyen érik az alját (1,20 m mély) így nem kell a medence mellett vigyázzállásban állni, vagy esetleg a vízben, ami, ha nem úszik az ember, nem olyan meleg. Szóval a gyerekek nagyon szerették. Az, hogy úszni lehet, az relatív. Úszni jót a Csiki Csobbanóban lehet. A kinti medencét nem használta senki, pedig ezt szerettük volna a leginkább, mert a víz túl hideg ahhoz, hogy ücsörögni lehessen benne. És nem üldögélős amúgy sem. Kérdésünkre, hogy miért nem melegebb, azt mondták, hogy még nem sikerül tartani a megfelelő hőfokot.
A szaunák közül én csak a gőzkabint próbáltam ki. Az nagyon jó. Amúgy az infraszaunánál nem lehetett éppen akkor menni, amikor akartál, mert ... sokan voltak. A finn szaunáról nem tudok nyilatkozni, mert nem bírja a vérnyomásom.
A kicsi-pici medence jó. Pancsoló gyerekeknek szuper.
A levegő hőmérséklete bent, a kellemes alsó határon.
Hajszárítás. Egy széken az öltözőben 3 darab hajszárító várta a vizeshajú vendégeket. Mi nem szárítottuk meg.

Második alkalom: január 10. Tömegnyomor. Csak 3 emberrel ütköztem, amíg vártuk, hogy üresedjen egy öltözőfülke. Átöltöztünk. Hurrá! Elfáradtunk, de kárpotól majd a víz... Hova tegyük a törülközőinket? Kétszer körbejártam minden termet. Se szék, se nyugágy, se füttőtest nem volt szabad. A földre tettem a dolgainkat egy sarokba.(!) Aztán egy fél óra múlva ürült egy nyugágy. A termálvizes medence továbbra is jó volt. Az úszómedencében mindent lehetett csinálni, csak úszni nem. Lehetett fotózkodni, összevissza jönni-menni, még egyet-egyet ugrani is, de úszni nem. A gyerekem élvezte viszont. :)
A jacuzziba háromszor szerettem volna beülni, mindhárom alkalommal tele volt, de nem voltak buborékok. Gondolom, várták a buborékokat... A masszázsmedence egyik fele buzogott, a másik fele csendesen állt. Végig, amíg ott voltunk. A kinti medencében egy házaspár, jóízűen úszkált. A gőzkabin, továbbra is nagyon jó volt és a gyerekmedence is, ahol barátaink kisgyerekei szemmel láthatóan jólérezték magukat. Aztán úgy döntöttünk, hogy elég volt. szerettünk volna felöltözni. A férjem a férfimosdóban (értsd WC), a lányom egy sarokban, azzal a biztatással, hogy "kicsi vagy még" vagy "úgysem néz ide senki" öltöztek át. Én vártam, amíg megürült a 4 vagy 5 öltözőkabin egyike. A hajszárítót már nem is láttam....

Egyáltalán nem lejáratni szeretném a welness központot. Én is gratulálok a létesítményhez. Csak azt szeretném, ha minél hamarabb megoldanák azokat a problémákat, amelyeket meg lehet... és remélem, hogy a személyzet is látta, a forgalmidugót az öltözőben... és nemcsak.

Az Európai Bizottság 2013 márciusában megjelent teljes beszámolója angolul (Flash Eurobarometer 370) itt olvasható: http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_370_eu.pdf_
Néhány adatot beszúrok ide, hátha valakit érdekel.
30 628 megkérdezett személy válaszai alapján készült a beszámoló. A felmérés a 27 tagországban valamint 7 az únión kivüli országban készült. 
40%-a a megkérdezetteknek minimum 4 egymást követő éjszakát töltött el szabadságolás céljából 2012-ben, míg 36%-a a válaszadóknak családi, rokoni vagy baráti látogatás céljából utazott.
A klíma és a táj 44%-át a megkérdezetteknek visszatérő turistává "varázsolja", míg picivel kevesebb mint egyharmada a szolgáltatás magas minősége miatt tér vissza ugyanarra a helyre. A klíma többnyire tengerparti nyaralást jelent, ami ugye Romániának is van, ha nem is pálmafás. De a bolgároknál is ugyanaz a tenger "áll" és mégis valamit jobban csinálnak. Sokkal jobban. Tapasztalatból mondom.
De a táj nemcsak tengerpartot jelent. Jelenti még a gyönyörű hegyeket, folyókat, tavakat, erdőket, dombságokat, vadvirágos réteket és még sok mást. Mindez sok-sok érdekes tevékenységre ad lehetőséget, olyanokra is, amelyek talán egyediek, csak nálunk találhatók. 
Valamikor '97-ben Gyímesfelsőlokra kísértem egy barátom néhány holland vendégét. Görbepatakán álltak a vendégek a kerítésnek támaszkodva, és csak álltak és néztek... nézték az előttük magasodó rétet. Hosszú percek után megkérdeztem, hogy minden rendben? Mire ők azt mondták, hogy nagyonis. Ilyen szépet még soha nem láttak. Ennyi vadvirágot egy helyen. Náluk ilyen nincs. Erre én is elcsodálkoztam. Azt hittem, hogy virágos rét mindenhol van. Most már tudom, hogy vanni van,  DE NEM ILYEN!
Térjünk vissza a femérésre. Míg 22%-a a megkérdezetteknek más kultúrák megismerését tűzi ki célul ha nyaralni megy (az is van nekünk, büszkék is vagyunk rá), addig 20%-a a városi turizmust preferálja. Mondjuk itt Barcelonával vagy Rómával nem vetekedhetünk. De ez is vegül is nézőpont kérdése.
A wellness-re 12%-nak, míg a sport 10%-nak elsődleges szempont a desztináció választásban. 
A fenti számok, természetesen országonként változnak. Ha az egész pontos adatokra kiváncsi valaki,  akkor megnézheti a jelentésben.
Én személyszerint még arra voltam kíváncsi, hogy a külföldiek mi alapján döntik el, hogy hova menjenek nyaralni. 56%-uk ajánlás alapján dönt, míg 46% az internetről tájékozódik. A tervezésnél, 53%-a a megkérdezetteknek használta az internetet. Nálunk, Romániában a turisták csupán 24%-a említi az internetet, mint legfontosabb információ forrás. 49%-uk inkább barátok vagy családi ajánlás alapján választ. 

A fenti számok van akinek semmit nem mondanak, merthogy eddig is volt valahogy, ezután is lesz, másoknak esetleg jelenthet valamit. Gondolok természetesen a vendéglátókra, elsősorban.

Kívánom mindenkinek, hogy a turisztikai tortaszeletkéjét megkapja és legyen nagyon finom.

De tényleg. Miért töltök órákat azzal, hogy információt keresgélek, statisztikákat a falusi turizmussal kapcsolatosan? Ez csak a bevezető kérdés, saját magamnak? :)
Szóval. Decemberben, meg volt az első két konzultációm. Az egyik kliensem egy jól működő csíkszeredai panzió volt, egy személy képviseletében, a másik a pottyandi vendégház, amit a Riehen Egyesület működtet. Ez esetben a csapattal találkoztam, ami szerintem a lehető legjobb döntés volt részükről. :)
Az egyik kérdés, amit körbejártunk, hogy miért nincs elég vendég?
Ennek nyilván több oka lehet. De az egyik az, hogy a potenciális vendégek nem találnak ránk. Mármint a panziónkra, vendégházunkra. Nem tud rólunk a világ.
Megpróbáltam egy turista bőrébe bújni, aki hallott ugyan Erdélyről és Székelyföldről is, és roppant kíváncsi, de sajnos nem ismer senkit, aki esetleg tapasztalatból, kiindulópontot tudna ajánlani, ígyhát leült a számítógépe elé böngészgetni. Gondolta, hogy a booking.com vagy a tripadvisor.com valami ötletet fog adni.
Az eredmény nagyon lehangoló, ami a székelyföldi vendéglátókat illeti. Lássuk csak.
A Transylvania, Romania szavakra kerestem rá, majd a Harghita, Romania -ra. Így áll a helyzet.

Szóval ötletet kaptam, mint járatlan turista, a tripadvisoron olvashattam is ajánlásokat. És a vakációmat is meg tudom éppenséggel szervezni. De a turista nem nálam szervezi meg az egyhetes vakációját. Hanem Prázsmáron, vagy a Lobogó Panzióban. Mert ők OTT VANNAK és jók a vendégek visszajelzései, mert programot is szerveznek nekik, stb. 

És akkor ismét felteszem magamnak a kérdést, hogy miért akarok én ezzel foglalkozni? Mert meg kell élnem valamiből? Mert szeretnék valahogyan kapcsolódni a fausi turizmushoz? Mert meg szeretném váltani a világot? Mert szeretem látni, hogy felcsillan az emberek szeme és nem félnek változtatni? Mert szeretném megmutatni az embereknek, hogy micsoda kincseik vannak? Hát... igen. Egy kicsit ezért is, meg azért is. Majd ha egy év múlva "senkinek sem kellek", akkor közgazdaságot fogok tanítani egy iskolában. Amit, nem szeretnék, de meg kell élnem valamiből. :( Ez viccnek is rossz, nem szaporítanám a motiválatlan tanárok sorát. Inkább kitalálok valami mást magamnak.