Érzékenyebb lettem... sokkal

Szembesültem ismét egy olyan helyzettel, amellyel ugyan korábban is találkoztam, de nem érintett ennyire személyesen.
Egy hétig turistáskodtunk férjem angliai családjával, akik meglátogattak minket a pünkösd előtti héten. Mivel apósom idős és egészségi állapota miatt mobilitása igen-igen korlátozott, kölcsönöztem egy kerekesszéket, hogy egyrészt tehermentesítsük anyósomat, másrészt apósom is velünk együtt élvezze a szabadságot...
Még áldott szerencse, hogy nem teljesen mozgásképtelen! És az is szerencse, hogy nem fűztem nagy reményeket az akadálymentes turizmushoz Romániában, így inkább konstatáltam az áldatlan helyzetet, mintsem tehetetlenül dühöngtem. 
Azt semmiképpen sem vártam el, hogy a barcarozsnyói várban, a sziklás úton szökellve toljuk majd a széket, de egy kicsit meglepődtem, hogy bár a vár bejáratáig sem tudjuk feltolni. Azaz feltoltuk, de erőlködésem (mert én akartam tolni) felért egy jó egyórás fitness edzéssel. Persze van egy 2015-ben felavatott panorámás lift is, de az épp nem működött. Minek is működne egy szép nyár eleji hétvégén, amikor tömegesen érkeznek a turisták a várba? 

Brassó belvárosában a helyzet egy kissé jobb volt, de nem sokkal. Szállásunkat az internetről halásztam le, az elsődleges szempont pedig az volt, hogy minél központibb és földszintes legyen. ​Na, ide ne menjetek! Ez az az eset, amikor a fényképek sem tükrözik a valóságot, a szállásadó sem túl megbízható (telefonon egyet ígért, érkezéskor mást kaptunk), és azon kívül, hogy olcsó volt és tényleg a Tanács-téren van, semmi pozitívumot nem tudunk mondani. A városban pedig nem a járdákkal volt a baj, hanem az EMBEREKKEL. 

A helyzet Csíkszeredában sem sokkal rózsásabb. Egy hét kerekesszékes kísérői szerep után, a férjemmel megállapítottuk, hogy az emberek csak szemmagasságban látnak. Annál alacsonyabbra, ha néznek is, de nem látnak. Egy hét alatt, egyetlen egy brassói kivétellel, senki nem ajánlotta fel segítségét, nem volt előzékeny vagy empatikus. Döbbenet.
​Remélem, hogy a helyzet nem ennyire rossz, csak mivel nekem ez volt az első ilyen tapasztalatom, az érzékszerveim fokozott üzemmódban voltak egy hétig és felnagyítva láttam mindent.
Mindenesetre, embertársaim, kiknek nem adatott meg a teljes mozgásszabadság és azok is akik nap mint nap segítőként álltok egy-egy ilyen személy mögött, minden tiszteletem és együttérzésem a tietek!