Most van egy munkám. A csíksomlyói Salvator szállodának próbálok külső szemmel segíteni, kitalálni, hogy mit lehetne, hogy lehetne stb. Nem könnyű, de egy kis kreativitással sokmindent meg lehet oldani. Persze, az lenne ez esetben a legjobb, ha a szállodát cakkum-pakk felújítanák és legalább három csillagos lenne és egy jó marketinggel visszahoznák a körforgalomba. Az utazási irodák nem szívesen szerveznek két csillagosba, azt meg elég nehéz elmagyarázni, hogy a csillag száma ugyan kettő, de a kiszolgálás csillagainak a száma három. :)

Ti, akik ezt a bejegyzést olvassátok, írjátok meg nekem, hogy ti milyennek szeretnétek látni ezt a helyet? Mitől lenne számotokra vonzó? Mit hiányoltatok (ha voltatok ott rendezvényen stb), mi volt ami tetszett? Milyen típusú programokra lenne igényetek? Nagyon remélem, hogy néhányan válaszoltok a kérdésre. De úgy is neki lehet indulni, hogy egy konferencia központként is működő helynek milyennek kellene lennie?

Soha nem gondoltam volna, hogy a macska elléséről írni fogok. De muszáj. Izgalmas volt, az ajtónk előtt történt, és így tudtam meg többet a macskákról. :) Egy szuper állattan óra volt. 

Nyávogi egy közös macska. A szomszéddal. Ők Tigrának hívják, mi Nyávoginak, mert sokat nyávog. A tavaly is lettek kölykei, úgyhogy igazából 4 macskáról indultunk. Anya, apa (a miénk, Tigruc) és két gyerek. Most még lett három pindurka. Az apa bizonytalan. :)

Nagyon meglepett, hogy micsoda önuralommal viselkedett Nyávogi, ha lehet ilyet mondani. Nem hangoskodott, szinte némán hozta világra három kölykét. És könnyedén. Míg vajúdott, az első pici szopott, ellés közben is egyébként. Hihetetlen! :) 

És Nyávogi az elmúlt másfél évben soha nem evett, csak ha maradt valami a tányérban, a maradékot, most, a többiek (a nagyok) elhúzodtak és először láttam enni elsőként. Ösztön. 

Egy régebbi bejegyzésben a homoródfürdői Lobogó Panziót követendő példaként említettem. Továbbra is dicséretes, hogy mi minden történt és történik náluk, hogy folyamatosan fejlődnek, szépülnek, bővülnek. Azt hiszem azt is dícsértem, hogy a konyhájukban még nem csalódtunk, és jó végre egy olyan hely, ahol idővel nem csökken a minőség. 

S akkor most vonjam-e vissza, hogy követendő példa? A webolalukról kinéztem a telefonszámot, felhívtam őket, nem volt épp ott a recepciós. Mondtam, jó, akkor írok emailt, szíveskedjen szólni a recepciósnak, hogy választ várok. Nem írtak vissza. Eltelt egy nap, ismét felhívtam őket, ezúttal egy úrral beszéltem, akinek mondtam, hogy izé, hívtam, írtam és nem kaptam választ. Megnézte, hogy tényleg írtam, majd azt ígérte, hogy bészél a kolleganőjével, és néhány óra múlva visszahívnak. Eltelt 6 óra azóta. Ismét felhívtam őket, legkésőbb holnap délelőttre ígérték a választ. 

Mit kellett volna tenniük? Semmi mást, csak néhány óra múlva, ahogy ígérték fel kellett volna hívjanak, hogy bocs még nem sikerült beszélni az illetékessel, de ... 

Le vagyok konyulva.