Izmir

Izmir nem egy turistacsalogató hely, de egy nagyon jó hangulatú, kozmopolita város. Az embereket figyelve eszedbe nem jut, hogy ez egy 3 milliós város, csak akkor amikor azt hiszed, hogy megérkeztél, de kiderül, hogy még mindig van 40 km a lakásodig.
Utazás előtt megnéztem, hogy milyen látnivalók vannak Izmirben. Ha jól belegondolok, a múzeumokon kívül kb. 2 nap alatt mindent meg lehet nézni.
Mi elsőként az Agorát néztük meg, úgy, hogy Bostanlı kikötőből a személyszállító komppal átmentünk a Konak-térre. Nagyon kellemes az utazás, sokan ingáznak a munkahelyükre keresztül szelve az öblöt. A tömegközlekedés teljesen jó Izmirben. Kártyás rendszer, nagyon cucc!
Szóval átmentük a Konak-térre és gyorsan lefényképeztük az óratornyot és a kis mecsetet, majd a Kameraltı bazáron keresztül sétálva értünk el a Smyrna Agora szabadtéri múzeumhoz. Smyrna (én onnan ismertem, hogy egyik kedvenc társasjátékomban a Ticket to rideban az ez egyik uticél)  ókori görög város i.e. 4. századból, virágkorát Marcus Aurelius római császár idejében élte. Nem nagy a múzeumkert, elég hamar végig lehet látogatni (25 török líra a jegy, ami olyan 8 lej). Egyik sarkában az 1800-as évekből fenmaradt sírkövek vannak elhelyezve.

Az izmiri öböl ezen a részén  van az Alsancak városnegyed mely, ha lehet ezt mondani, a városközpontnak számít. Főutcájából hangulatos kisebb utcácskák nyílnak, éttermekkel, kávézókkal egymás hegyén-hátán. Ha már itt van az ember, és még bírják a lábai, akkor azt a bizonyos történelmi felvonót is meg lehet nézni, igaz, nem nagyon reklámozzák, de van annyira látványos, mint az óratorony. :)
A partról még nem is szóltam semmit. Esténként és hétvégén tele van sétálókkal, naplementét nézőkkel, fűben heverészőkkel, vagy az otthonról kihozott kicsi széken ülőkkel. Nagyon élettel teli!

Izmirben a legjobban a piac tetszett, az utcák  és a tengerpart nyüzsgése este 6 után. Nagyon emberközelinek tűnt minden, annak ellenére, hogy egy 3 milliós város. Nagyon élveztem például azt a jelenetet, amikor a szomszédban az idős néni az első emeletről egy madzaggal egy kosarat engedett le, benne a pénz, lent meg a félkarú bácsi a triciklijének az utánfutójából beletett egy kenyeret és egy perecet, a néni meg felhúzta. Egyszerű, nem? Azt is bírtam, hogy 3 hónap után a férjemnek van kedvenc péksége, kedvenc halasa és Mustafa borbélya, és az is jó, hogy a boltosok is megismerik őt, teával kínálják, amíg várakozik stb. Mondjuk nem nehéz, ha az egyetlen külföldi a környéken. :) Apró, de lényeges dolgok, amitől az ember jól érzi magát.
Turisták nincsenek, mégis az éttermek minden este tele vannak. És ramadan kellős közepén. Az is érdekes volt számomra, hogy minden éjjel, 3 óra körül minden utcában hangos dobszóval ébresztik azokat, akik betartják a szigorú böjtöt (és azokat is, akik nem :)), hogy virradat előtt legyen idejük, főzni, enni... El nem tudtam képzelni, hogy ezeket az embereket valaki fizeti, vagy önkéntesen csinálják? Aztán egy nap láttam, hogy napközben is végigjárták az utcákat dobpergéssel, az emberek pedig adománnyal köszönték meg a szolgálatot.
És végül a piac. A Bostanlı piac minden szerdán. Színes, hangos, nagy, igazi. Minden van. Zöldség-gyümölcs, hal, sajt, a csarnok hátsó felében pedig minden egyéb és az elmaradhatatlan fake-genuine, amiről azt hittem eddig, hogy csak vicc. Minden márka képviselteti magát a fake-genuine kategóriában.

Egyelőre ennyi Izmirből az igazi, kozmopolita török városból.