Tallinba hajóval, bocsánat komppal keltünk át. Óránként van járat Helsinki kikötőjéből és 25 euró körül van egy jegy ára.  A kikötő olyan, mint a legmodernebb reptér.

Alig valamivel több, mint 2 óra alatt futottunk be a tallini kikötőbe, ami sétányi távolságra van az óvárostól. Tényleg gyöngyszem. Két nap valóban elég bejárni a macskaköves utcáit, de ha valaki nem tud betelni az apró szépségekkel, úgy, mint kilincsek, kopogtatók, ablakok, kanyarok, lámpák, árnyékok, kapuk, akkor több napot is el lehet tölteni anélkül, hogy megúnná az ember. Nekünk jó másfél napunk volt (2 éjszakánk) szétnézni, amit becsületesen ki is használtunk. Észtország fővárosában már "látható" a Szovjetunió maszatos ujjlenyomata. Egyrészt a kis sarki boltokban, ahol a néni nem tud angolul, de oroszul annál inkább és nagyon passzol a berendezés a mi 80-as évekbeli üzleteinkhez, vagy akár a mostani bánkfalvi sarki boltéhoz. Mindez egyre élesebben körvonalazódik, ahogy délebbre haladunk Vilnius felé. Amúgy Tallin sem olcsó, de érezhetően alacsonyabbak az árak, mint Finnországban. Mondjuk, úgy egynegyedével.

Tallinban múzeumban kettőben jártunk. A patika múzeumban, ami 1422-es alapítása óta folyamatosan működik és mindenféle középkori írt lehetett látni formalinba téve, vagy szárítva és a falumúzeumban. Itt van néhány orvosság fejfájásra és megfázásra.

A falumúzeum a város szélén található  egy erdős részen, a tenger partjáig kinyúlik és Észtország minden sarkából, gerendánként oda szállított és ott újra össszerakott lakóháza megtekinthető. Vidékenként egy-egy néni is be van öltözve népviseletbe és a tornácon kötöget, vagy a kecskét legelteti vagy a boltban kimérős cukorkát árul. Így tudtuk meg, hogy a 80-as évek végén, az egyik hölgy aki nyomdában dolgozott a szovjet időkben, egy romániai utazást kapott bónuszba és mesélte, hogy sokkal, de sokkal szarabb volt a helyzet Romániában akkor, mint náluk és hogy ez őt teljesen lesokkolta. Addig azt hitte, gondolom, hogy Szovjetuniónál rosszabb nincs is. Néhány kép a falumúzeumból. Őseink nagyon hasonlóan építkeztek... ​és az iskolában is a büntetés hasonló volt. Lásd a térdeplő tálcát, amin nem kukorica, hanem borsószemek teszik kényelmetlenné a térdeplést.

Észtország pont olyan, mint amilyennek elképzeltem. Kicsi, de hm.
Innen távolsági busszal indultunk Rigába. 17 euró / fő a jegy, kávé, tea, WC, wifi, 4 óra, 309 km.

Tampere
Tampere a harmadik finn város, amelyet útba ejtettünk, de itt csupán egy napot nézelődtünk, úgyhogy rövidem írok róla. Nagy város. 235000 lakossal, körülbelül ugyanolyan távolságra Helsinkitől, mint Turku.  III. Gusztáv svéd király alapította 1775-ben, a Näsijärvi és Pyhäjärvi tavak között helyezkedik el. Nagyon fontos ipari központja volt Finnországnak és a történelem során kulcsfontosságú politikai eseményeknek is helyszíne.
Amúgy modern, tiszta, napfényes, vídám és fiatal. 
Vonattal érkeztünk reggel és miután csomagjainkat letettük, a Tammerkoski csatorna felé vettük útunkat, pontosabban a volt Finlayson üzemek felé. ami most szinte teljes egészében a kultúrát szolgálja. A volt gyárépületekben múzeumok, képzőművészeti galériák, színház, koncertterem találhatók. Még az udvar köve is dizájnos. Nagyon más, mint mondjuk a marginai ecetgyár épülete. Csak a vörös téglák hasonlóak, na nem a letűnt idők igényessége a szép iránt, az időtálló iránt.

Visszatérve Tamperere. A kémmúzeumba láttogattunk el, ami ebben a komplexumban kapott helyet. 

Miután láthatatlan tintával levelet írtunk egymásnak és elfáradtunk a sok kémsztoritól  elsétáltunk a városközpontba, ettünk, ittunk majd megújult erővel mentünk tornyot mászni. 

Ehhez a picike kilátótoronyhoz egy árnyas erdőn keresztül lehet elmenni, 1 euróért pedig a tetejéről meg lehet csodálni mindkét tavat meg a várost. Finom, Tampere legfinomabb, titkos recept alapján készült pánkóját itt lehet venni, a torony aljában berendezett kávézóban. Itt sütik. A titok szerintem a fűszerben van, ami enyén pikáns ízt ad neki, egyéként pont olyan, mint itthon.
A toronytól lesétáltunk a közeli tópari strandra, ahol a hűvüs idő ellenére nagyon sokan fürődtek. Visszafele a Lenin múzeummal zártuk tamperei kiruccanásunkat. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz a 13 éves lányom egyik maradandó élménye. :)

Finnország egy nagyon jó ország. Nincs kolbászból a kerítés, de  nagyon jó hangulatú hely. A mi zsebünkhöz, persze nagyon drága. Nyugodtan lehet úgy kalkulálni, hogy, ami nálunk 25 lej, az ott 25 euró stb. Ha egy nap, legalább egyszer kint eszel a városban, akkor egy 4 tagű családnak minimum 100 euró a napi költsége, szálláson kivül. Ez az olcsó variáns. A városokban a tömegközlekedés nagyon jó és olcsó, a vonatok szuperek, ha léteznek, de van Finnországban bőven olyan hely, aholva csak autóval lehet elmenni. 
Mi szerettük és egyáltalán nem találtuk unalmasnak!

Nagyon nagy városok nincsenek Finnországban. A főváros is valami 635 ezer lakossal számol. Turku még 200 ezer sincs. Tampere 230  ezer körül. Ez a három város a tigris hátsó lábnak lábfejénél találhatók és egy egyenlő oldalú háromszöget zárnak közre. 
Turkuba utaztunk vonattal. Olyannal, amilyent mi is szeretnénk, ha lenne ebben az országban. Nem tudtuk, hogy nagyon jókorra időzítettük az utazásunkat. Éppen javában állt a bál, a turkui középkori fesztivál és vásár. Egy egyre népszerűbb fesztivál, amit június végén szerveznek meg minden évben 1996 óta. Mázlink volt! Nagyon szuper volt! Kicsitől a nagyig, nagytól az idősig mindenki középkori ruhákban sétál le s fel, árulja a portékáját, zenél, komédiázik, süt-főz stb. Aki nincs beöltözve, az szerintem mind turista. 180 ezer látogatója is volt már a vásárnak. Magyarországi kézművesekkel is találkoztunk, akik azt mondták, hogy megéri ideutazni. Annyit árulnak egy hétvégén, mint otthon egy fél év alatt. Nagyon jó hangulat van. Nézzétek! 

A lányaim azt mondták, hogy soha életükben nem ettek olyan finom malacsültet, mint ott, én meg soha nem ettem olyan finom lazacot. Este még végig sétáltunk az Aura folyó partján. Látthattuk, hogy azok akik nem szeretik a középkort, a modern kor kínálatát élvezték a különböző lehorgonyzott hajó-klubbok, - bárok,- éttermek fedélzetén  jazz, rock, metál muzsikát hallgatva, sörözgetve, borozgatva. Nagyon szép fekvésű város, a folyó egyértelműen meghatározza a hangulatát. Mozgalmasabb volt, mint Helsinki, de lehet, hogy csak a fesztivál miatt. Lehetett kis motorcsónakokat bérelni a folyóparton levő bároktól és romantikázni a folyón egy üveg pezsgővel, pizzával. Elég sokan romantikáztak. Mi a kocsmából néztük lájv.
Másnap vizibuszra ültünk, amivel ki lehet menni a közeli szigetekre, melyek a Finnország dél-nyugati részén elterülő Archipelago Nemzeti Parkhoz tartoznak. A belvárosból indultunk, ahol a folyó még nem túl széles, de aztán egyre csak szélesedik, egyszer csak azt veszed észre, hogy kint vagy a tengeren és hatalmas hajók húznak el melleted.

Visszafele jövet kiszálltunk a tengerészeti és hadtörténeti múzeumnál és a turkui várnál (ami lehet, hogy régi, de zöld pléh teteje van :)), de aztán úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk őket, inkább elmegyünk egy tengerparti városkába, 14 kilométerre Turkutól, amiről az a hír járja, hogy nagyon szép. Így a délutánt Naantaliban töltöttük, Finnország egyik legöregebb városában. Brigittine szerzetesek (eddig sosem hallottam róluk) kolostora köré épült a város a XV. században, és a kötött zoknikról híres. :) Nem láttunk kötött zoknit árusító boltot egyet sem. 

Este, a vásár-bontás előtt visszaértünk a városba egy áfonyás palacsintára és a katedrálist megnézni. 
Reggel korán indultunk Tamperebe, ahol csak egy napot szándékoztunk tölteni. 
​
Ha bárkinek szándékában van Turkuba látogatni, június vége jó időzítés lehet. 

Valamikor az év elején, háromfordulós demokratikus szavazással eldöntöttük, hogy az idei nyár nagy családi utazása a balti országokat célozza meg és ha lehet, Helsinkitől Vilniusig tömegközlekedéssel szeretnénk eljutni. Az izgalmas döntés után sokáig nem foglalkoztunk a tervezéssel és elég utolsó percre maradt az odaúton kivül minden. Szerencsére, hogy Budapestről Helsinkibe meg volt a repülőjegy , így "muszáj" volt elutazni. :)
​Készülni azért készültem, olvasgatni kezdtem különböző útleírásokat, blogokat. Le is törtem nyomban, mert Finnországról elég sokan azt írták, hogy egy-két nap után unalmas, főleg Helsinki, ahonnan jobb, ha az ember gyorsan áthajózik Tallinba, ami viszont egy gyöngyszem, vagyis kihagyhatatlan...
Szerintem Finnország egyáltalán nem unalmas, még akkor sem, ha nincsenek hegyei és középkori városai. Finnországban van valami varázslatos nyugalom, egy finom tisztelet ember és természet iránt, amit ha nyitott szemmel és lélekkel jársz, lépten-nyomon érzékelsz. Sok apró részlet van, amiből tanulni lehet, ihletődni. Tavaly, egy finnországi projekttalálkozó után valaki megkérdezte tőlem, hogy mi más, miért működnek jobban a dolgok ott (turizmusról volt szó), mint nálunk és akkor fogalmazódott meg bennem az, hogy nem érzékelhető az emberek között semmiféle alárendeltségi viszony. Az ember emberrel kapcsolódik, működik együtt, dolgozik és nem férfi nővel, főnök beosztottal, fontos ember kevésbé fontossal, tulajdonos a takarító személyzettel, miniszter a vállalkozóval. Lehet, hogy már írtam egy előző bejegyzésben, hogy a nap végén a finnek anyaszült meztelenül szaunáznak: miniszter a vállalkozóval, főnök az alkalmazottal.... na jó, azért férfiak és nők külön. Szerintem itt van a kutya elásva. :) A szaunában. 
Térjünk vissza Helsinkire. Szellős, csendes, laza és nagyon drága főváros. Három éjszakát töltöttünk az önkiszolgáló Omena Hotel egyik láncszemében, ahol a fürdőszoba nagyobb volt, mint a szoba, de négyünknek 100 euróért nem is vártunk mást. Minden négyzetcentiméter számít. ​​
Igazából mindenhová gyalogosan is el lehet jutni, de mivel nagyon jó a tömegközlekedés és olcsó is, érdemes villamosra ülni és körbeutazni a fővárost. Hop on - hop off villamosozás. A 24, 48 vagy 72 órás jegy a 15 pecenként közlekedő hajóra is érvényes, amivel Suomenlinna szigetét is meg lehet látogatni. Az pedig egy turista célpont, a svédek által épített tengeri erődítményével.
​Elmondom, hogy mi nincs Helsinkiben. Nincsenek barokk épületek, gótikus templomok, paloták, várkastélyok, giccs, flancolás.
Mi van: kicsi múzeumok, képzőművészeti galériák, csendes utcák, art-nouveau épületek, jégtörők, jó piac, finom lazac, fincsi pékség, tenger, szauna, élet. Történelem is van, csak nem olyan, mint a miénk, de nem kevésbé izgalmas, ha arra gondolunk, hogy Finnország 1917-ben kiáltotta ki függetlenségét. 

Suomenlinna Helsinkihez tartozik. Az UNESCO világörökség része a katonai erődítmény, melyet a svédek építettek az 1700-as évek közepén. Népszerű kirándulóhely úgy a turisták, mint a helyiek számára. Nyolc kis szigeten terül el, jól el lehet időzni bámészkodással, lazítással. Az idő a nap végére egész jó lett. :)

A folyatásban Turkuba és Tamperebe megyünk rövid egy-két napos kiruccanásra.