A tavaly nyáron és az idén télen, két baráti család szállt meg nálunk 4-4 éjszakára, gyerekestől. Azért írok róla, mert lehetőségem nyílt ezáltal megtapasztalni, hogy 7-15 éves korú külföldi gyerekekkel, milyen programokat szerveztek a szülők és azt is megfigyelhettem, hogy milyen intenzitású tevékenységek, mennyire fárasztották le őket. Az is érdekes volt, hogy az egyik család gyerekei egyáltalán nem haszáltak még mobiltelefont sem, a másik család gyerekei pedig tablettel és iphonnal keltek meg feküdtek... volna, ha lett volna a kicsiházban wifi. De nem volt, így korlátozott volt az inernethasználat, elő kellett venni valami egyebet az off-line világból.
Szóval a nyári vendégek kirándultak. Egy napot Adorjánfürdő környékén barangoltak, egy másik nap autóval elmentek a Szent Anna-tóhoz, és azt hiszem, egy nap Csíkszeredában és a Gyímesekben jártak. Az idejük többi részét a kertben töltötték: ping-pongoztak, gitároztak, sütkéreztek, játszottak, hullócsillagokat számoltak. A másik család, három gyerekkel, azon kivül, hogy sosem járt nálunk, kihasználta a tél adta lehetőségeket és azt, hogy Angliában nincs hol megtanuljanak sízni. Nagyon lelkesek voltak. Feleszerelést béreltünk és kerestünk nekik egy oktatót, aki itt tartózkodásuk alatt háromszor, 2-2 órás csoportos leckét "tartott". Az egyetlen "szabadnapon" pedig elmentünk együtt Segesvárra, ami egy régi vágyuk volt. Az estéket otthon töltöttük és kártyáztunk, és wifi híján rögtönzött előadásokat néztünk, amelyeket a gyerekek dobtak össze. :) A falusi lét némi meglepetést is tartogatott számukra. Egyik teljes délután áramszünet volt a faluban, úgyhogy se víz (popával a kútból), se villany, se fűtés (kint mínusz 22). Kalandos volt. Nekik. :) Ennél több nem fért a programba. Javasolni javasoltunk még ezt-azt, de nem volt igény rá. Pont jó volt így, ahogy volt. Nem olyan izgalmas mindez, amit leírtam, de mivel én is kész programcsomagok létrehozására bíztatom a kedves vendéglátókat, panziósokat, most már tapasztalatból merem állítani, az eddig csak elméleti tudásomat alátámasztandó, hogy igenis, a vendégre kell szabni a programajánlatokat. Ha kisgyerekes család, akkor olyan programokat kell kitalálni, hogy a kisgyereknek is jó legyen, de a szülők is érezzzék, hogy szabadságon vannak, ha tinédzserekkel utaznak, akkor más, izgalmas programokkal kell előrukkolni, ha meg nyugdíjas vendégeink vannak, akkor az ő igényeikhez kell igazodnunk. Nekünk kell rugalmasnak lenni. Ha nincs bejáratott programcsomagunk, akkor spontán kell reagálnunk a vendég álmaira, hogy azok valóra váljanak és felejthetetlen, egyedi élményekkel gazdagodjanak. Azt olvastam egy weboldalon, a gazdagodásról jutott eszembe, hogy a turisztikai szolgáltatások az egyetlenek, amelyekért pénzt fizetünk, de gazdagabbakká válunk. Igaz, nem? :) Néhány kép a felejthetetlen vakációról.
0 Comments
Elhatároztam, hogy lefordítom az EU, hat webinárból álló sorozatának előadásait, amelyeket azzal a céllal hoztak létre hogy segítsék a turisztikai kis- és középvállalkozásokat. Nem szóról-szóra fordítom, hanem összegezve, kivonatolva azokat a gondolatokat, amelyek jól jöhetnek egy kezdő székelyföldi vállalkozónak is. Nemcsak turizmusban. Érdekes, hogy míg Európa-szerte a sikeres vállalkozások mind ott vannak a virtuális világban is, gyurakodnak, hogy az élvonalban legyenek, nálunk a sikeres falusi turizmussal foglalkozók úgy is sikeresek tudnak maradni, hogy vagy egyáltalán nem válaszolnak az vendég e-mail-jére vagy késve válaszolnak. (Tapasztalatból mondom). Persze, tisztelet a kivétel. Vajon miért lehetséges ez? Gondolom, kétoldalú a dolog. Egyik oldalon a vendéglátó áll, de a másik oldalon a vendég, akinek az igényszintje nem követeli (még) meg minden esetben a minőségi kiszolgálást, nem igényli a vendéglátóval való kapcsolattartást. Így a vendéglátó sem töri össze magát, miért is törné. Ezzel ellentétben a külföldi turisták nagyon díjazzák, ha a vendéglátó személyes kapcsolatot teremt az érdeklődő vendéggel. A kommunikáció során alakul ki az a bizalom, ami majd visszatérő vendéggé formálja a most még csak érdeklődőt. És persze ez a párbeszéd a mai világban interneten keresztül történik. A telefonoskisasszonyok ideje már lejárt, de a faxoké is. Ehhez képest a tavaly, amikor nekiálltam adtabázist készíteni a környék panzióival, döbbenten vettem tudomásul, hogy nagyon sok vendéglátónak nemhogy weboldala nincs, hanem e-mail címe sincs. Legjobb esetben van egy mobil telefonszáma... A fentieket egymás mellé téve nem tudom mennyire releváns mindaz, amit fordítgatok és visszajelzés híján csak tapogatozóm én is, de remélem, hogy valakinek csak hasznára válik. A vállalkozásod és a mai vendég - trendek Vállalkozásod a virtuális világban - marketing Meghallgattam Horváth Alpár félórás rádiós beszélgetését, a tegnap este, a turizmusról. Gondoltam ajánlom figyelmébe a Facebook közönségének, a turizmusban gondolkodóknak, de aztán mégsem tettem, talán azért, mert úgy tűnik, hogy a FB-on komoly dolgokra nem vevők az emberek. Főleg, ha nincs mozgókép hozzá... Ha valakit érdekel, meghallgathatja a fenti linkre kattintva.
Sok mindenről szó esik a beszélgetés kapcsán és néhány dolgot én is alá tudnék húzni benne. Ami most eszembe jut, az az, hogy a borvizet hozza fel példának és páhuzamba állítja a turizmussal, miszerint nem elég, hogy sok borvíz forrás található Székelyföldön, attól még semmmi nem változik. Ha nem tud róla senki, ha nem hozzák fel a felszínre, ha nem palackozzák, ha nem keresnek neki piacot, akkor mind lehet. Ettől senkinek sem lesz jobb, szebb az élete. És így van ez a természeti adottságokkal, a történelmi kincseikkel, az épített örökségünkkel is, a turizmussal is. Vanni van, de ha nem tud róla senki, akkor nem is jön el, hogy azokat megnézze, stb. Aztán ma olvastam, hogy Alcsíkon turistaútvonalat szeretnének létrehozni Alcsík önkormányzatai a megyei tanács támogatásával. Gerinctúra útvonalat, a bakancsosturizmust népszerűsítendő. Szép dolog. Mondjuk, hogy máris van ilyen. Bizonyára van is. Egy jó heyismerettel rendelkező túravezető biztos el tudna vezetni egy társaságot, mondjuk Bánkfalváról a Szent Anna tóig, vagyis a kempingig, ahol sátorozni lehetne, de van egy nagy bökkenő... Én egy olyan túrát, aminek a végén nem lehet megmosakodni, nem lehet egy jót enni, és nincs vízöblítéses WC nem szívesen reklámoznák, főleg külföldieknek. Ma már egy kempingben nem kellene kérdés legyen a mosdók léte, a hideg-melegvíz, a főzési lehetőség közös konyhában. De ott például nagyon is kérdés. Közvécéről beszélek. És mielőtt ezt a jól kiépített turista útvonalat létrehonznák, én jobban örülnék, ha az önkormányzatok a 3 éve abbahagyott csatornázási munkálatokat fejeznék be, hogy legyen vezetékes víz és szennycsatorna hálózat a faluban. De gondolom, hogy nálunk a stratégia fordítva van. Előbb jönnek a turisták, fizetnek, majd a tőlük kapott bevételből fogunk utakat csinálni, WC-ket építeni. Bocsánat, de Parajd nem szép. És mégis egy zsúfolt vendéglátó hely, ahol rengeteg turista megfordul és megszáll. Nyáron, tudjuk, hogy miért, de télen? Hát úgy tűnik, hogy télen sem búsulnak a vendéglátók. De térjünk vissza egy kicsit a csúnyaságra. Nyilván, hogy ez relatív. Ami nekem nem szép, az másnak lehet maga a menyország és fordítva. Nekem azért nem tetszik, mert a vendéglátás hevében nagyon sokan úgy toldották meg házaikat egy-egy plusz szobával, hogy sehogy sem illik sem saját házukhoz, sem a környezethez. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy a főút kivételével, ha éppen esik, vagy olvad, akkor bokáig érő sár van. A Tripadvisor egy bionyos Kelemen Panziót dícsér, de az utcába, ha benézel, nem sok kedved van bemenni. Mi sem mentünk be, pedig figyelembe szoktuk venni a Tripadvisor ajánlásait. Inkább egy, az aszfaltút mentén levő panzióba szálltunk meg egy éjszakára. Bizonyára télen is lehet kezélésre menni a sóbányába, de azt gondolom, hogy a vendégek többsége mégsem amiatt látogat Parajdra télen, hanem inkább a bucsini sípályák miatt. Hétvége volt, vakáció előtti hétvége, vasárnap tömeg volt a Havas Bucsin sípályán és gondolom a Bogdánon is voltak, de mivel az útról a fekete pálya látszik, ott inkább a profi sízőké a terep. Szóval nagyon sok galaci, bukaresti, neamți és természetesen marosi rendszámú autó volt a parkolóban és buszokkal érkeztek a sítáborozó gyerekek. Mivel a pályák környékén nincs igazán szálláshely, ezek a turisták vagy Parajdon vagy Borzonton szállnak meg. Mindkét falu körülbelül 20 km-re van. Csodálkozom, hogy csak 4 panzió van a Bucsin tetőn. Kulcsosházak még akadnak, de valahogy úgy érzem, hogy a hévégi tömeghez mérten kevés. És annál is inkább csodálkozom, hogy ugye mostanság a telek sem a régiek, de itt a Bucsinon a most már 65 cm-es, hó természetes és nagyon jó! Akkor hát megszállni Parajdon lehet. De mit lehet tenni, ha túl sok a vendég? A panzió étterme zsúfolásig megtelt. Ebédelni szeretnénk. Nagyon kedvesen felajánlják, hogy az alagsorban terítenek asztalt, ha megfelel. Miért ne felelne meg? Éhesek vagyunk, fáradtak vagyunk, kedvesen fogadnak. A redelést is felveszik, de figyelmeztetnek, hogy mivel sok a vendég, az általában 25 perces várakozási idő hosszabbra nyúlik. Egy óra múlva már nagyon türelmetlenek voltunk, úgyhogy inkább feküdtünk az asztalon, mint illedelmesen vártunk (még jó, hogy csak mi voltunk) és kenyér sem volt, amit az ember meg szokott enni, még mielőtt a levest kihozzák :). Aztán szinte másfél óra múlva, bocsánatkérésekkel tűzdelve megjött az ebéd, ami nagyon finom volt, nagyon kiadós volt és mégcsak drága sem, mégis egy kicsit csalódottak voltunk. Mit lehet egy ilyen helyzetben tenni? 1. Egyszerűen azt mondani: Sajnáljuk, teltház van. 2. Beugróst keresni a konyhára és az étterembe. És a probléma meg van oldva. A konyhán nem tudom, hányan főztek, de két pincér és egyben recepciós lány állta a sarat, igencsak becsülettel. kedvesek voltak, mosolyogtak és ahogy mondani szokás, ezerrel dolgoztak. Na de mondjuk, hogy nem lehet kiszámítani ezeket a napokat. A vendégszám nem állandó, jó beugróst nehéz találni, de ha meg is találja az ember, akkor meg kell fizetni. Pénz meg nincs. :) 3. Legyen egy B étlap. Ami nem tartalmaz százféle ételt. Legyen a B étlapon könnyen és gyorsan elkészíthető 3 féle leves, ebből egy húsmentes, 10 féle főétel, amiből 3 legyen vegetáriánus és valami könnyű deszert. És kész. Biztos vagyok, hogy a szakács már tudja kívülről a kedvenceket és nem lehet nagyon melléfogni, viszont meg lehet oldani egy olyan helyzetet, mint a vasárnapi. Mert úgy 40 percig nem volt baj... csak utána kezdtünk nyűgös vendégekké válni. 4.Elterelő hadművelet. Hozhattak volna egy-egy szelet zsíros-, vinettás-, zakuszkáskenyeret a ház részéről.... Biztos jobban bírtuk volna a gyűrődést. VÉGE. |
Régebbi bejegyzések
February 2024
Címkék
All
|