Az e-mail kommunikáció kultúrája, vagy van-e egyáltalán ilyen?

Mikor kell válaszolni egy e-mailre? Bármit. Egy automatikusan kiküldött levelet, hogy sajnos a polgármester úr nincs az országban, de köszönjük a levelét. Vagy egy köszönjük az érdeklődést, az ajánlatot, az észrevételt stb., a későbbiekben visszatérünk rá, ha esedékes. Sok esetben mégcsak nem is az illető címzett kell válaszoljon, hanem a titkár. Ez történt akkor, amikor Kálnoky gróf úrnak írtam egy rövid e-mailt, melyre másnap válaszolt is az irodavezetője, miszerint a gróf úr nagyon elfoglalt, de továbbították neki a levelemet. Ez így korrekt szerintem. Mégha soha nem fogok több emailt kapni a Kánoky kúriáról, akkor sem maradt a levegőben semmi. 

De az is lehet, hogy a levél sosem jut el a címzetthez, mert a titkárnő nem járt titkárképző tanfolyamra, és nem tudja, mit kell tennie. Ki tudja? A lényeg az, mostmár sokadszorra maradtam válasz nélkül. Először akkor, amikor 150 panziósból egy sem válaszolt, még múlt év novemberében kiküldött, ajánlatomra. Igaz arra sem válaszoltak, hogy nem szeretnének tőlem több e-mailt kapni. :) Így néhanapján még küldök ezt-azt, hátha történik valami... De az is lehet, hogy még senki el sem olvasta a novemberi emailemet és az utána következőket sem. 

Aztán írtam a csíkkozmási turisztikai információs irodának, a Székelyhonon megjelent cikk kapcsán, amelyben együttműködésemet ajánlom fel. Arra sem jött se kép, se hang.

Aztán sikerült kétszer személyesen találkoznom a csíkszentkirályi polgármesteri hivatal előljáróival a Borsáros-fürdő kapcsán. A második beszélgetés után, még aznap, elkészítettem egy rövid hírdetésnek, vagy plakátnak beillő szöveget, amivel megpróbálhatnak több vendéget becsalogatni a fördőre és elküldtem e-mailben. Azt sem mondták bikkmakk. 

Utoljára pedig Tusnádfürdő polgármesterének és alpolgármesternőjének küldtem egy ajánlatot. Lehet, nem kapták meg, mert senki nem szólt semmit. :)

Szóval, mi ez? Kommunikációs kultúra? Ennek hiánya? Érdektelenség? Az én hülyeségem? Minek írok, ha tudom, hogy úgysem válaszolnak? Én mindenesetre mindig elgondolkodom, és találgatok, de pont itt lehet nagyot tévedni. A találgatással. Lehet, hogy csak véletlen, hogy senki nem válaszolt nekem. Minden lehetséges. Én mégis úgy érszem, hogy ezeken az apróságokon múlnak a nagy dolgok. Sőt, hiszek benne!