Komandó és a nem látható turizmus

Az idén olyan május elseji hosszú hétvége-eleje volt, hogy nem kívánkoztam sehova, nem terveztünk semmit, inkább itthon, nagyon lassan mozogtunk, ki-ki a maga tempójában. Aztán ma, hétfőn mégiscsak kimozdultunk a házból, és még túrabakancsot is húztunk, hátha olyan helyen kötünk ki. Hova menjünk, hova menjünk? Nem tudom hogy, de Komandó kattant be, amiről csak annyit tudtam, hogy egy hegyvidéki falu, fakitermelésből éltek valamikor, kisvasútja volt, amit hamvaiból próbálnak feléleszteni turisztikai céllal és még azt is hallottam, hogy talán sípálya is van, ahova a szentgyörgyiek télen járnak. Valahogy úgy képzeltem, hogy olyan lehet a szentgyörgyieknek, mint nekünk Ratosnya volt '89 előtt.
Aztán megnéztük a téképet és mivel az út odáig sok más, számunkra ismeretlen helyen ment keresztül, azt mondtuk, hogy akkor: Komandó.
A Nyerges-tető után a frisszöld Kászonok csodálatosan illatoztak, a kankalinmezők pedig Kézdivásárhelyig kísértek. Kézditől volt ismeretlen a táj, az első kúria, amelyet közelebbről szerettünk volna megnézni a Sinkovits-kűria volt Szentkatolnán. Meg is álltunk, de sajnos csak az utcáról leshettünk be. Gondolom lakóháznak újítják fel.. 

Aztán mentünk-mentünk mendegéltünk és elértünk Zabolára. A Mikes - kastélyról egy picivel többet tudtam. Nem csak a szálláshely weboldalát néztem meg tüzetesebben, hanem több, utazó-blogger írását olvastam, valamint újságcikkeket a múltról és a máról. Gyönyörúen ki is van táblázva, a főútról egy kilométerre a csodálatos református temlom melletti utcán kell betérni. Egy kaput is találtunk, amely be volt zárva, kaputelefon volt felszerelve, bent pedig néhány autó parkolt. A kastély onnan nem látható, de nyilvánvaló volt, hogy jó helyen járunk. Mivel annyira jelentéktelennek tűnt a kapu, azt gondoltuk van egy másik bejárat is, úgyhogy tovább mentünk. Egy hosszú betonkerítés mentén haladtunk, ami a birtok utcafelőli elrejtője, aztán amikor már az egy kilométert háromszorosan is megtettük, megfordultunk és a betonkerítés végénél, ahol egy kis földút kanyarodott befele megálltunk és egy kis pallón átkelve besétáltunk a kastélyparkba és toronyiránt elindultunk. 

Gyönyörű a kastélypark! Aztán elértük az épületeket is, ahol a zöld fűben egy család gyerekekkel virágot szedett. Köszöntünk illedelmesen, Fogadták. Továbbmentünk. (Később kiderült, hogy az egyik tulajdonos volt a családjával). Az egyik épület, melynek bejáratánál Welcome volt kiírva, úgy tűnt, hogy valamiféle étterem, nyitva is volt, hát bementem. Körülnéztem, készítettem két fényképet, aztán kijött az egyik helységből egy hölgy és megkérdeztem, hogy be szabad-e menni. Azt mondta, hogy: nem. Ekkor derült ki, hogy hívatlan vendégek vagyunk, igazából, csak szállóvendégek szabad a birtok területén tartózkodjanak. Elnézést kértünk, mondtuk, hogy nem volt kiírva sehova, hogy idegeneknek tilos az átjárás és angolosan távoztunk. 

Kovásznán nem készítettem képeket, de őszintén be kell vallanom, hogy kellemes meglepetés ért. Valami lepukkantat vártam, de ehelyett takaros, tiszta, kellemes kis városka fogadott. A kisvasút működött a sikló aljáig, a bácsi igencsak meglepődött és huncutul mosolygott a bajusza alatt tudatlanságomon, amikor megkérdeztem, hogy tessék mondani, a kisvasút egész Komandóig visz? Nem, lelkem. De autóval fel lehet menni, 16 km és igaz, hogy erdőkitermelő út, de jó. Őszintén? Egy kicsit bánom, hogy felmentünk. Azért mert arra nem volt időnk, hogy hegyre másszunk, gombásszunk, és csak azért, hogy baláni hangulatokat lássak... Na mindegy, a táj csodálatos, a turistaösvények frissen festve...De biztos vagyok benne, hogy én nem érem meg, hogy síparadicsom legyen belőle. :(

A május elseji miccs után úgy döntöttünk, hogy más úton megyünk haza és így Csomakőrösön álltunk meg először. Nem reménykedtem, hogy Kőrösi Csoma Sándor emlékház nyitva lesz, hétfő és május elseje lévén. De a falu nagyon szép és az emlékház (sajnos nem szülőház, mivel azt lebontották) is takaros. Oda még vissza szeretnék menni.

Zángonba vezetett utunk, ott is minden zárva volt, úgyhogy Sepsiszentgyörgy felé vettük útunkat és a Rétyi-Nyírben sétáltunk egy kicsit. Ez volt az utolsó megállónk a mai napra. A bakancs jól fogott a Mikes - kastély kertjében és a nyírfaerdőben. :)