Ha megnézzük a képeket a booking.com-on nehezen tudjuk elképzelni, hogy a nagyszülőktől örökölt "csűr" indította el a vállalkozás gondolatát, valamint azt, hogy ezt a tipikus portugál kőépöletet szervesen be kellene építeni a vendéglátó létesítménybe. A házigazdák a részleteket tervezőre és interiőr dizájnerre bízta, így az összhang tökéletesre sikerült. 

Az EUs- pénz úgy jön ide, hogy a nálunk Sapard programnak a portugál megfelelőjénél tudták a befektetés 50%-át megpályázni.

Három kétszemélyes szoba nyílik az udvarról, ami teljesen modern, a reggeliző és a recepció kapcsolódik a régi dolgokhoz. Lefényképeztem.

A vendégház 4 hónapja működik. Ha van egyáltalán valami, ami nem tökéletes, akkor azt a házigazda házaspár elbűvölő kedvessége kárpótolja. De, amúgy a booking. com-on 9,7 -re "vizsgáztak" eddig a vendégeknél. 

Egyszer valaki azt kérdezte tőlem, hogy mit adjon a vendégeknek reggelire, mert semmije nincs. Gondolt itt szupermarketben vásárolt dolgokra. Hát itt van a képeken a mi reggelink. Minden, ami a háztájiból kikerül. Házilekvár hat féle, sajtok, vaj, kukorica málé, kennyér, tojás, gyümölcs, víz és frissen csavar narancslé, amit nálunk frissen csavar almalével lehet helyettesíteni. 

Nagyon tetszett. Ezt szerettem a portugálokban, hogy ömmagukat adták, nem akartak többnek tűnni, többet adni, mint amennyi volt, mint amilyenek valójában. Szeretnivaló. 

A falu, Caria, kb. 1000 lakosú, semmi különös, de a környéken van látnivaló és ezekből lehet turizmust kovácsolni. Mégpeddig nem is akárhogyan. 

Aprócska, kevesebb mint tízezer lakosú, város a fennsíkon. Itt is középkori fesztiválra készülnek, 41 fokos hőségben. Nem elég, hogy fentről a nap süt, lentről a hatalmas üstök alá begyújtott tűz, ráadásnak mindenki be van öltözve. Középkoriba. És sütnek és főznek a délutáni, esti mulatságra. 

Először hallottam, hogy ezekben, a Spanyolországól nem túl távol eső városokban, mind van zsidó negyed, ami építészetileg és kulturálisan is elkülönül a portugáltól és él és virágzik. Nem tudom a portugál zsidóság történetét, de egy részük a spanyol inkvizíció elől menekül át Portugáliába és telepszik le ott az 1400-as években.

Nem tudok elájulni a melegtől, annyira megfog az utcák szépsége és a trancosói vár melynek története a lépcsőfokokra van írva. Nagyon ötletesnek találom. A lányaimat pedig a hazai flekken íze és a sült krumpli fogja meg. :) 

Trancosot elhagyva, késő délutánra érkezünk a következő falusi szálláshelyre, Cariaba, amiről külön fogok írni. 

2001 óta azt hiszem tízedszer vagyok Barcelónában. Minden évszakban megcsodálhattam a várost, sétáltam szűk utcáin, meglátogattam múzeumait és a környék néhány nevezetességét is sikerült megnéznem. Szerencsés vagyok. Nagyon is. 

Nem lehet megúnni ezt a várost. Ha semmit nem csinál az ember, csak naponta egy-egy sétára indul, újabb és újabb dolgokat, helyeket, sarkokat, lámpaoszlopokat, kapulajakat fedezhet fel. A világhírű látványosságokat, épületeket, múzeumokat szándékosan nem írom, de azok látogatását is meg lehet nyugodtan ismételni, úgysem lehet betelni velük.

Persze nyáron, a döglesztő, magas páratartalmú melegben hamarabb elfárad az ember, de valahogy mindig fellvillanyozódik egy újabb meghitt terecske, egy gyönyörű ablak vagy az utcai performanszok láttán.

Néhány ablakfotóval zárok. Remélem tetszenek.