Hú de rég írtam...
Norwich méltatlanul mellőzve van a turisztikai kínálatokban, mondják az angolok, pedig Norfolk megye, melynek legnagyobb városa, természeti szépségekkel megáldott, kedvelt turistacélpont. A középkorból fennmaradt, Anglia legnagyobb és a "legtudorkoribb" városa, az ipari forradalomig az Egyesült Királyság második legnagyobb és legfontosabb városa volt London után. 
Ami egyből feltűnt, hogy rengeteg temploma van. Utánanéztem és valóban nemcsak káprázott a szemem, hanem Norwich fénykorában 30 plébániatemplommal rendelkezett. Nem számoltam meg hányat láttunk, de több, mint 10-et, az biztos és csak a történelmi város központjában forgolódtunk rövid kirándulásunk alatt. 

Sajnos múzeumokban nem jártunk, így nem tudok beszámolni sem a kastély múzeumának tárlatairól, sem a Strangers' Hall kiállításairól, de egy szép nyári nap még visszatérünk és megnézzük őket. Néhány fotóval meg tudom mutatni a város hangulatát és a gyönyörű normann katedrálist, amit 1096-ban kezdtek építeni és 1145-ben fejeztek be. Mostani formája 1480 óta szinte változatlan, igencsak ámulatbaejtő. A kerengője a második legnagyobb Angliában, a Salisbury katedrálisé után.

A XII. században holland, flamand és vallon takácsok érkeztek a városba, akik hazájukból vallási üldözés elől menekültek, itt letelepedtek és hamarosan virágzó textilgyártó és kereskedővárossá "varázsolták" Norwichot. A Madder kelmefesték is Norwichból származik, melynek fő összetevője az emberi vizelet. Képzelem az angolok, hogy meglepődtek, amikor az idegen mesterek (strangers) a kocsmák előtt elhelyezett hatalmas hordókba gyűjtötték a vizeletet, sőt megkérték szépen a szomszédokat is, hogy segítsenek a gyűjtésben...  Egy szó, mint száz: Nowich híres lett a gyapjú és selyemgyártásáról. 

A város különböző pontjai történelmi eseményekről híresek. A Tudor-korszakból ilyen a Mousehold Heath, ahol 16000 katonát mészároltak le a Robert Kett által vezetett felkelésben. A város legmagasabb pontja ma kedvelt zöld foltja a városnak. Sajnos borús idő volt, így nem túl a jó a két mellékelt fotó.

Mária királynő idején, a protestánsokat üldözték. A Lollards Pit Pub helyén egy mészgödörben 50 embert égettek elevenen el vallási meggyőződésük miatt. A kocsma cégére elég morbid, égő embereket ábrázol...

Átellenben a kocsmával, van a Fye híd, Norwich egyik legrégebbi hídja, a Wensum folyón át. A 15. században ez volt a város vizikapuja. Ezen a helyen mutatták be és rendszeresen használták a "merülő szék" (ducking stool) kínzóeszközt, mely a boszorkányok próbatételét tette izgalmassá a középkori szájtátók számára. A boszorkányt rákötötték a székre és lenyomták a víz alá. Ha nem halt meg, akkor biztos, hogy boszorkány volt és addig nyomták a víz alá, amíg meghalt, ha meghalt egyből, hát így járt szegény...

Tényleg nagyon kellemes és nyugis kis város Norwich. Ha valaki arra jár, megéri a fáradtságot elvonatozni akár csak egy napra is. 

A tengeren voltunk. A bolgár tengerpart Sveti Vlas nevű üdülővároskájában, ahol teljesen találomra foglaltam szállást az interneten, úgy keresgélve, hogy csendes tengerpart Bugáriában. Erről a csendes helyről majd írok, de most inkább arról a 4 órás kirándulásról szeretnék beszámolni, amit a Tripadvisor úgy javasolt, mint egyike azon 2-3 tevékenységnek, amit érdemes kipróbálni Sveti Vlasban. Az értékelések is nagyon jók voltak a kirándulásról, így mi is elmentünk a találkahelyre, a posta elé, péntek reggel 9-re. Elsők között értünk oda, aztán fél tíz után, mire elindultunk 53-an voltunk! Svájc, Németország, Franciaország, Ukrajna, Írország, Oroszország, Románia, Csehország, Hollandia képviseltette magát a nagyobbacsak csoportban.
Az idegenvezető egy fitt, huszonéves lány, aki főállásban jógatanár, nyaranként pedig heti kétszeri alkalommal ezt a túrát vezeti a környékbeli hegyekbe, melynek legmagasabb csúcsa a Sveti Iliya csúcs a maga 385 méterével és gyönyörű kilátásával. Bemutatkozás után elmesélte, hogy a passzióból csinálja már jó pár éve, nagy természetbarát és környezetvédő. Azt is mondta, hogy a túra ingyenes, de természetesen megköszöni az adományokat a végén, mindenkire rábízva, hogy annyit adjon, amennyit meg ér neki a kirándulás. Szóval, ez egy magánszemély, aki jól csinálja azt, amit csinál. Hát nem? Ezt a szórólapot adta a kezünkbe, majd nekivágtunk. 

A túra, innen a Hargita-hegység lábától, semmiség volt, de az idegenvezető lelkesedése, ahogy a gyógynövényekről, az állatokról és általában a helyről beszélt feldobta a hangulatot, 50 embert összefogott és mi is úgy néztük és kóstoltuk a szedret, meg a zsályát, mintha sosem láttunk, ettünk volna. 
Életemben előszőr láttam viszont lódarázs fészket, kettőt is, és valóban gyönyörű volt a panoráma a hegytetőről.
Meglepett, hogy nem láttam szemetet az erdőben, de kiderült a végére, hogy az idegenvezető minden alkalommal összeszedi a műanyag palackokat és leviszi a kukába. Ezúttal vagy 3-at szedett össze. 

A túra végén, mindenki elégedett volt. De tényleg. Úgyhogy adomány is volt bőven, úgy láttam, hogy 5-10 eurókat adtak az emberek fejenként. Szorozzátok be 50-el.
Itthon picit utánanéztem  ennek az ingyenes városnéző / séta mozgalomnak és Torinótól, Rio de Janeroig mindenfelé létezik. Gondolom ott megy nagyon jól, ahol sok a turista, elsősorban városnéző túrák vannak, de mint kiderült vannak rendhagyóbbak is.
A kulcsszó: free walking tours. Megéri!

Már nem vagyok (olyan) fiatal, vagyis nem most szálltam le a falvédőről, mégis időbe telt amíg megszoktam sok mindent, ami az angolok életformájához, házi szokásaikhoz tartozik, és nemcsak, hogy megszoktam, hanem megpróbáltam megszeretni őket, de lagalábbis nem ítélkezni felettük.

A fiatal családok nem sokban különböznek az itthoniaktól. Talán kevesebbet puszilgatják gyerekeiket...és télen, a mi standardjaink szerint, alulöltöztetik babakocsis gyerekeiket. Persze az anyuka köldöke is kikandikál néha a kigombolt kabát allatti blúzika alól, vagy harisnya nélkül húzza fel a csizmáját akár nulla fokos hidegben is. A családi együttlétek hétvégén látványosak, amikor mindeki valahova kiruccan, függetlenül az időjárástól. Az autó csomgatartójában ott van a gumicsizma, az esőkabát és a kutya. Na meg a gyerekek a hátsó ülésen.

Az idősebb generáció azért más. Én csak a családomról tudok nyilatkozni, de úgy gondolom, hogy azok a vonások, amelyeket az évek során megtapasztaltam anyósomék otthonában, kisebb nagyobb eltéréssel megtalálhatók az ő generációjuk otthonaiban. 70-80 éves korosztály.
Ez a generáció mihamarabbi önállóságra nevelte gyerekeit, talán ezzel is magyarázható, hogy nem ölelkeznek, nem puszilóznak és unokáikkal is más a kapcsolatuk, mint például az itthoni nagymamáknak, nagytatáknak. Az érzelmi szálak nem láthatóak, de léteznek! Nagyon is!

Az ötórai tea, nem öt órakor van, de szerves része a mindennapoknak és, mint nálunk a pálinka, ami mindenre orvosság, náluk a "lovely cup of tea" a gyógyír. És nem az Earl Grey, ahogy az angol nyelvkönyvek diktálják, hanem a fekete tea tejjel. Az elején elég nehezen tudtam  gyerekeimnek megmagyarázni, hogy a müzlit miért csak reggel lehet enni, és az ebéd miért csak szendvics, de alkalmazkodni tudunk is és illik is, ha más házában vagyunk, így mára már mindenki jól begyakorolta, hogy ne éhezzen meg egy szelet szilvaízes kenyérre délután 4-kor, mert 7-kor vacsora. Na, ezért nem ilyen durva a helyzet! :) A vacsorát mindig lehet tudni, hogy hányra készül el, és mindeki egyszerre ül asztalhoz. Ez a fő családi étkezés, amikor főtt étel van, több fogásos és ha fel szeretnél állni az asztaltól evés után, engedélyt kérsz...ez természetes.
Vacsora után jön egy kis borozgatás, majd a mosogatás után a családi társasjáték. Ez az egyik kedvenc családi szokásom, amit itthon is örömmel űzünk.
Ez a generáció nincs az interneten, a társasági életüket telefonon szervezik meg és intenzíven ápolják baráti kapcsolataikat, amelyek visszanyúlnak a középiskoláig akár. Szülinapi és karácsonyi üdvözlőlapokat küldenek egymásnak postán, így, amikor szétnéznek a nappaliban hetekig látják, hogy milyen sokan gondolnak rájuk, szeretik őket. Mennyivel személyesebb azért egy kézzel írt üdvözlőlap!

Amit még nagyon szeretek a vidéki Angliában, hogy behálózza, a kizárólag gyalogos ösvényrendszer (Public Footpath), aminek története visszanyúlik azokra az időkre, amikor az emberek gyalogszerrel mentek a földekre dolgozni, a szomszéd faluba, a templomba, iskolába stb. Ezeken az ösvényeken szinte gyalogosan be lehet járni Angliát, és el tudok képzelni egy egyhetes fogadótól-fogadóig gyalogtúrát mondjuk a Cotswolds környéken...
Itt abbahagyom az angol falusi élet dícséretét.

Tudjuk vagy tapasztalatból, vagy hallottuk másoktól, hogy Anglia drága ország és a talpalattnyi föld, ha van, aranyat ér. Ez valóban így van. A faluban egy 3 hálószobás újabb építésű ház ('70-es évek) ára 500 ezer font körúl van, a pici ablakú, nádfedeleseké 800 ezertől a csillagos ég. 
Ha tartozik is nagyobb kert a házhoz, nem jellemző a veteményes, inkább a gyep és virágoskert, ha meg nincs kert, de van kedv a kertészkedéshez, lehet bérelni egy-két ágyásnyi föld darabkát (allotment) a célnak megfelelően, Ez az elkerített terület rendszerint a falu határában van és szemmel láthatóan gondoskodás és szeretet jeleit mutatja. nem kereskedelmi célból, saját fogyasztásra lehet termeszteni bennük bármit. 
A faluban lehet venni házitojást, különböző zöldségeket, sőt kacsatojást is, csak kell tudni, hogy ki foglalkozik ilyesmivel. Nem ritka az sem, hogy a kapu elé ki van téve a termés, a kerítésre felragasztott papírlapra ki van írva az ára, amit a vásárló egy odakészítétett doboza "befizet", vagy bedobja a postaládába. Ganyét is lehet kapni, zsákokba "csomagolva".
Foxtonban nincs ugyan termelők piaca (Farmers' Market), de a szomszédos falvakban van, hetente vagy kéthetente. Hasonló a mi helyi termékek vásárunkhoz. Rendszerint 9 és 14 óra között zajlik egy-egy ilyen vásár, de mivel bevándorló családok is árulnak, így nemcsak black puddingot (vérest) lehet kapni, hanem olíva olajat, indiai fűszereket stb., de kovács is volt az utóbbin, gyönyörű kovácsoltvas darabokkal. És kézzel írják a nyugtát, nem kötelező a kasszagép. :)

Ha nincs is vásár Foxtonban, van Nyílt Kertek Napja (Open Gardens), amikor is gazdasszonyok megnyitják az érdeklődők előtt gondosan ápolt kertjeiket, büszkén mutogatják falustársaiknak vagy idegen faluból jött látogatóknak. A belépő egy napra 5 font, az összegyűlt pénzt pedig valami jótékonysági célra költik. Az idén több, mint 100 látogató volt kíváncsi a kertekre, a pénzt pedig az óvoda összetőrt játékainak pótlására fordították. Szép nem?

z a falu, amelynek van elemi iskolája, szerencsés, Mondom én. A szülők és gyerekek mindenképpen, habár zsenge kortól még mindig sokan küldik bentalkásos iskolába a gyerekeiket. 5-9 éves kortól akár. 
Foxtonban 11 éves korig lehet iskolába járni, utána vagy iskolabusszal a legközelebbi középiskoláig, vagy bentlakásos iskolába (boarding school). Bonyolultabbnak tűnik első látásra az ő rendszerük, de nem az. Inkább az iskolaválasztás lehet kicsit nehezebb, ha jó iskolába szeretnéd iratni a gyerekedet, de csak lyukas penny árválkodik a zsebedben.
Minden iskolának egyenruhája van. Reggelente látni a buszt, amikor felveszi a szoknyás lányokat és a zakós, nyakkendős fiúkat, majd délután, leteszi őket.
Iskolán kivül a gyerekek ugyanazt csinálják, mint nálunk: lógnak számítógépjeiken, telefonjaikon, ücsörögnek a parkokban a padokon és serdülnek, mindenki a maga módján. Hogy ha ezen kivül mást is szeretnének csinálni, akkor lehet sportolni (foci, tenisz, tollasslabda, kirkett, ping-pong), vagy más területeken felejszteni önmagukat.. vakációkaban gyakori, hogy munkát vállalnak a 16 évet betöltött fiatalok. 
Aztán felnőnek és otthagyják a falut.... ott is. 

​Foxton gazdálkodó falu volt 100 évvel ezelőtt. Ma 3-4 kisebb farm van csupán a faluban. Az aktív lakosság a falu határain kivül keresi meg a kenyerét. Ingáznak Cambridge, London, Ryston. Stevenage városokba... Ha az autók számának növekedése jólétre utal, akkor a foxtoniak jól élnek, Egy-egy ház előtt minimum kettő, de több esetben három autó parkol. 

Amit viszont én nagyon szeretek, az az, hogy az idősek nem öregek! A középosztálybeli nyugdíjasok aktívan részt vesznek a közösségi életben. Kiveszik részüket a szervezési munkából (események kapcsán), mindenki támogat egy-két jótékonysági szervezetet, ápolják kapcsolataikat és ha egészségük engedi utazgatnak, kirándulnak, kertészkednek, sportolnak.
Anyósom például hetente egyszer vagy kétszer teniszezik és egyszer valamilyen csoportos fitnessórára jár. 77 éves. Csodálom. Évekkel ezelőtt néha rosszul esett, ha ottjárttunkkor nem ért rá velünk lenni, mert dolga volt. Vagy "Nyílt kertek" napokat szervezett, vagy jótékonységi gyalogláson vett részt, vagy Cambridgebe ment az középiskolai barátnőjével találkozni. Szeretnék ilyan szerencsés lenni és hasonló módon élvezni majd napjaimat...

​Az angolok nem olvadnak el a kedvességtől, nem puszilóznak, főleg a idősebb generáció, de bíznak egymásban és összefognak szükség esetén. A szomszédra bízzák lakásukat, ha egy-két hétig távol vannak otthonuktól, pénzt gyűjtenek különböző célokra, hatékony szervezők és nem komplikálják agyon a dolgokat. Szeretem.
És azt is szeretem, ahogy a rendszer felkarolja, támogatja őket, hogy mindezt megtehessék. Az egészségeseket és a betegeket egyaránt. ​

Angliában minden településnek van egy civil szerveződésű, de választott (4 évre), helyi önkormányzata, amit Parish Councilnak neveznek. Teljesen önkéntes alapon működik (nincs fizetett alklmazott egy sem) és alárendeltje a regionális, Foxton esetében, a dél-cambridgei tanácsnak. 
Angliában 9000 ilyen helyi tanács van, melyek körülbelül a lakosság 25%-át szolgálják. 
Három fő feladata van egy ilyen tanácsnak: 1. a helyi közösség képviselete, 2. olyan szolgáltatások biztosítása, amelyek a helyi szükségletekre válaszolnak, 3. a helyi közösség életminőségének folyamatos javítása.
A tanács finanszírozása a lakók által befizetett adóból történik. Ebből valósítják meg a különböző programokat és projektekteket is. 
A foxtoni tanácsnak naprakész weboldala van, naprakész információval. Érdemes megnézni, még akkor is, ha nem érti az ember a tartalmát. :) Nem dob ki mindegyre error 404-es üzenetet.
Az infrastruktúra, a szabadidőpark, a különböző klubok, a játszótér, a sportpályák, a különböző események, a tisztaság, új lakások építésének terve, a vasútállomás karbantartása stb. mind-mind a Parish Council hatáskörébe tartoznak. Mondanom sem kell, hogy nem papíroznak és gatyáznak sokat. Komolyan és hatékonyan vesznek mindent. Nem a politikum dönti el, hogy ki mennyit, mikor és hol... Mindenki magáénak érzi a falut és tesz is érte. 
Persze, lehet, hogy nem sötétrózsaszín minden. De állítom, hogy halványrózsaszín. Itt is vannak kevésbé aktív fiatalok, akiket noszogatni kell, hogy vegyen már egy seprűt a kezébe, vagy süssön már egy tepsi tésztát a Férfiak reggelije c. programra, de valahogy a nevelés és az ember fejelágyának beérése meghozza az eredményt és van utánpótlás.
Egy aktuális példát hozok az összefogásra, a közösségi tervre. Az előző bejegyzésben írtam, hogy Foxtonnak van egy görkorcsolya-, gördeszkaparkja. Néhány éve készült el és nagy népszerűségnek örvend. Olyannyira, hogy a közeli városkából (Roystonból) is idejárnak a fiatalok. Nos ezek a fiatalok nem esnek messze a fiatalok fájától. Az utóbbi időben több panasz is érkezett a tanácshoz, hogy isznak, szemetelnek, egyszóval vagánykodnak. Ez még nem volt olyan súlyos, de nemrég történt, hogy a szomszédos óvodának az udvarára bemásztak és összetörték az összes műanyag traktort, biciklit és játékot, amit csak az udvaron találtak (gondolom, csak viccből) és ezeket behajigálták a kertekbe. Mivel nincs térfigyelő kamera és ilyen vandalizmusra még nem volt példa, a történteket már csak konstatálni tudták.
A helyzet orvoslására nem kell éveket várni. A tanács és a közösség kezdeményezésére a roystoni Tesco bevásárlóközponttal közösen adománygyűjtó akciót szerveznek (még folyamatban van), hogy minden mihamarabb rendbe jöjjön. Gondolom kamera is lesz, új traktorkák is és a fiatalok is magukba szállnak egy kicsit. 

Egy angol faluról fogok írni, ahol a férjem felnőtt és ahol szülei ma is élnek. Foxton a neve és a XII. századig nyúlik vissza a település története. 
A falu lakossága 1200 fő körüli, 480 házzal, amiből évente körülbelül 20 cserél gazdát. Fekvése szerencsés: 7-8 mérföldre (11-12 km) van Cambridge várostól és mivel vasútállomása is van, gyorsvonattal egy óra a londoni Kings Cross állomás. Ez csak a két nagyváros, ahova ingázni lehet a megélhetésért. Ezeken kívül van még néhány kisebb város a közelben...
Amikor először jártam Foxtonban, 13 évvel ezelőtt, akkor csak a szemmel azonnal látható dolgokat jegyeztem meg. Hogy milyen zöld a fű januárban, hogy itt nincsenek igazából kerítések, vagy ha vannak, akkor alacsonyak vagy gondosan nyírt sövények. Hogy a ház előtti kert, front garden, mindenkinél más és ritkán elhanyagolt és van a back garden, ami idegen szem elől többnyire diszkréten megbújik a ház mögött. És ami számomra igencsak ámulatbaejtő volt, az a sok műemlék ház, amelynek többségéről lehet tudni, hogy kik voltak az első tulajdonosai, hogy kik voltak, mik voltak ezek az emberek, hogy milyen változásokon ment keresztül a ház, mi történt a benne lakókkal stb. Azt hallottam, lehet, hogy nem igaz, de attól még elájultam tőle, hogy Foxtonban több 400 évesnél öregebb ház van, mint Amerikában összesen. :) 

A falu történetét Rowland Parker (1912-1989), a közösség kulcsfigurája írja meg a The Common Stream c. könyvében, aminek köszönhetően Foxton kiemelkedik a környékbeli angol falvak sokaságából és szélesebb körben ismertebbé válik. Hogy róla könyvet írtak annak köszönhető, hogy rengeteg írott dokumentum maradt a faluról és ez az ember fáradtságot nem ismerve felkutatta azokat és könyvbe fűzte, tiszta passzióból.
Kőhajításnyira persze ugyanolyan szép falvak vannak a környéken. Szebbnél szebbek.
A faluközösségnek van egy óvodája, egy elemi iskolája, egy boltja, egy pubja, egy nyomdája, több focicsapata (elég jók), egy krikettcsapata (nagyon jó), több sport klubja (tenisz, tollaslabda, bowls), egy szabadidőparkja játszótérrel és héhány éve egy skate-parkot is felavattak.

A templomot elfelejtettem. Templomba nem járnak ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy nincs erős közösségi élet. Figyelnek egymásra, segítenek egymáson. Mindenki több klubnak a tagja, legalább egy jótékonysági szervezetet támogat, önkénteskedik különböző események megszervezésében.
Önkéntes munka a The Laurentian havonta megjelenő kis, füzetnyi újság is, ami mindenről beszámol: eseményekről, szolgáltatásokról, új lakókról, elhalálozásokról....
​
A falu él és fejlődik. Minden négyzetcentiméter aranyat ér! Annak, akinek van. Vagy négyzetcentimétere vagy aranya.

A Hampton Court Palota története az 1200-as évekig vezethető vissza. Olvastam valahol valami ilyesmit, hogy: "ha 1 órád van a palota meglátogatására, mit nézzél meg", hát erre én azt mondom, hogy semmit. Be se menj. Egy nap nem elég arra, hogy mindent végignézz. Mi nyitás után már ott voltunk és záráskor jöttünk el, de még sok minden kimaradt a láztogatásból. A kertben nem tudtunk sokat gyönyörködni, mert nem volt túl jó idő, és a különböző szervezett programokon sem vettünk részt, úgyhogy vissza fogunk menni. De nem most. :) Amúgy 60 font volt a belépő, két felnőtt, egy gyerek és egy diák részére. Gyereknek számít a 15 éves, de a 16 már nem. A családi jegy (2 gyerek, két felnőtt) valami 45 font lett volna. Ezt csak a tájékoztatás kedvéért. 
Azt szeretem ezekben az angol, történelmi palotákban, hogy a gyerekeknek sem unalmas. Eddig minden hasonló helyen, és itt is, volt kvíz, kifestős, kincskereső és egyéb elfoglaltság, ami a kicsiket és a nagyobbacskákat is érdeklődővé, kíváncsivá teszik. És mi tagadás, a felnőttet is. Ami itt újdonság volt az előbb felsoroltakon kívül, az a Szag térkép a Györgyök korából (Georgian era 1714-1837), The Smell Map of the Georgian Court, ami pont úgy működik, mint egy parfümkatalógus. Megdörzsölöd a képet és megszagolhatod azt, amit a kép ábrázol vagy leír. 

A szagokról csak annyit, hogy a forró csoki tényleg csoki illatú és a hatalmas kandallók szaga is stimmel. A 18-ik századi budinak pedig nemzetiségtől függetlenül ugyanolyan szaga van. :) Ez semmit nem változott az évszázadok alatt... Paula kérte, hogy "anyuka, légyszi megszagolod nekem? :)" és anyuka megszagolta. Bár ne tette volna! A többi szoba illata pedig bájos, mondhatnám úri egyvelege a levendula, kamilla, kakkukkfű és egyéb fűszernövényeknek, néhol egy kis áporodott izzadságszag beütéssel. Nem tudom mikor megy ki garanciából a térkép, de nálam megszagolható. :)

A fenti képekkel kapcsolatosan csak annyit, hogy a királyi konyhában, nem műanyag sonkákat lehet megcsodálni, hanem a beöltözött konyhatündérek, ott bügyürgetik a mézespogácsát és királyi címer formájú sütimintákkal dolgoznak, a nyárson igazi csirkét lehet forgatni, a gyerekek mindent kipróbálhatnak. A múzeumi szakácsok pedig lelkesen válaszolnak minden kérdésre, vagy mesélnek, hogy hogy is volt, mint is volt. A csirkéket, gondolom, hogy a I. Erzsébet királyi konyhájának egy szegletében, ahol egy büfé is működik, meg lehet enni. Meg van szervezve, na.
A Drawing Room, ami eredetileg withdrawing szóból alakult (visszavonulás, elvonulás), négy asztalánál, korabeli társasjátékokat lehet játszani, ami szintén nem egy rossz ötlet, mikor gyerekekkel látogatsz egy ilyen helyet. 

Hatalmas a Hampton Court és lenyűgöző. Az sem mellékes, hogy jó a tálalás, hogy nem számadatokkal tömték tele az egyes korok-és uralkodókról szóló tájékoztató füzetkéket, táblákat hanem az illető személyhez fűződő történetekkel, érzékeltetve a korabeli szokásokat, hangulatokat. A hangkalauz is kimondottan követhető volt. Amúgy én nem szeretem. Gyerekeknek külön audiókalauz áll rendelkezésükre.
Ajánlom! Ha Londonban jártok és van egy napotok legalább, akkor feltétlenül nézzétek meg.  

Már nem emlékszem pontosan az évre, de a lányoknak jó hosszú haja volt ottjártunkkor. :) 
A Conkers Adventure Park, Ashby-de-la-Zouch, nem túl angolos hangzású nevű angol városhoz van közel, ahol könnyedén el lehet tölteni egy tartalmas napot a gyerekekkel. Sokmindent ki lehet próbálni, kinti és/vagy benti dolgokat. Nekem akkor ez a mezítlábas sétaút tetszett. Annak ellenére, hogy nem volt túl meleg elég sokan tapicskoltak a 450 m hosszú ösvényen, ami úgy van kialakítva, hogy mezítlábasan mindenféle felületet megtapasztalhassanak. Volt aprókavics, darabos sziklakő, fa, forgács, iszapos aljú vizes rész, sár stb. Gondolom, hogy az ottani gyerekek számára érdekes és különleges ez a mezítlábaskodás, elsősorban kint a természetben. Otthon előszeretettel járnak mezítláb a házban, de a parkett, szőnyeg és csempe fílingen kivül nemigen tapasztalhatnak meg mást.

Az út végén van egy csap, vagy több, ahol lábmosás zajlik ...

A másik kedvencem az angol parkokban, játszótereken a labirintus. Népszerűek. Fű-, sövény- vagy kukoricásban kialakított tekervények, mind nagyon jók. Sok helyen versenyszerűen is végig lehet őket járni. Van könnyű, közepes és nehéz útvonal. Pontokat lehet gyűjteni, parklátogató rekordokat dönteni... Izgalmas. Legalábbis nekem. :)