Az élhető angol falu, ami nem igazán a faluról szól - utolsó rész

Már nem vagyok (olyan) fiatal, vagyis nem most szálltam le a falvédőről, mégis időbe telt amíg megszoktam sok mindent, ami az angolok életformájához, házi szokásaikhoz tartozik, és nemcsak, hogy megszoktam, hanem megpróbáltam megszeretni őket, de lagalábbis nem ítélkezni felettük.

A fiatal családok nem sokban különböznek az itthoniaktól. Talán kevesebbet puszilgatják gyerekeiket...és télen, a mi standardjaink szerint, alulöltöztetik babakocsis gyerekeiket. Persze az anyuka köldöke is kikandikál néha a kigombolt kabát allatti blúzika alól, vagy harisnya nélkül húzza fel a csizmáját akár nulla fokos hidegben is. A családi együttlétek hétvégén látványosak, amikor mindeki valahova kiruccan, függetlenül az időjárástól. Az autó csomgatartójában ott van a gumicsizma, az esőkabát és a kutya. Na meg a gyerekek a hátsó ülésen.

Az idősebb generáció azért más. Én csak a családomról tudok nyilatkozni, de úgy gondolom, hogy azok a vonások, amelyeket az évek során megtapasztaltam anyósomék otthonában, kisebb nagyobb eltéréssel megtalálhatók az ő generációjuk otthonaiban. 70-80 éves korosztály.
Ez a generáció mihamarabbi önállóságra nevelte gyerekeit, talán ezzel is magyarázható, hogy nem ölelkeznek, nem puszilóznak és unokáikkal is más a kapcsolatuk, mint például az itthoni nagymamáknak, nagytatáknak. Az érzelmi szálak nem láthatóak, de léteznek! Nagyon is!

Az ötórai tea, nem öt órakor van, de szerves része a mindennapoknak és, mint nálunk a pálinka, ami mindenre orvosság, náluk a "lovely cup of tea" a gyógyír. És nem az Earl Grey, ahogy az angol nyelvkönyvek diktálják, hanem a fekete tea tejjel. Az elején elég nehezen tudtam  gyerekeimnek megmagyarázni, hogy a müzlit miért csak reggel lehet enni, és az ebéd miért csak szendvics, de alkalmazkodni tudunk is és illik is, ha más házában vagyunk, így mára már mindenki jól begyakorolta, hogy ne éhezzen meg egy szelet szilvaízes kenyérre délután 4-kor, mert 7-kor vacsora. Na, ezért nem ilyen durva a helyzet! :) A vacsorát mindig lehet tudni, hogy hányra készül el, és mindeki egyszerre ül asztalhoz. Ez a fő családi étkezés, amikor főtt étel van, több fogásos és ha fel szeretnél állni az asztaltól evés után, engedélyt kérsz...ez természetes.
Vacsora után jön egy kis borozgatás, majd a mosogatás után a családi társasjáték. Ez az egyik kedvenc családi szokásom, amit itthon is örömmel űzünk.
Ez a generáció nincs az interneten, a társasági életüket telefonon szervezik meg és intenzíven ápolják baráti kapcsolataikat, amelyek visszanyúlnak a középiskoláig akár. Szülinapi és karácsonyi üdvözlőlapokat küldenek egymásnak postán, így, amikor szétnéznek a nappaliban hetekig látják, hogy milyen sokan gondolnak rájuk, szeretik őket. Mennyivel személyesebb azért egy kézzel írt üdvözlőlap!

Amit még nagyon szeretek a vidéki Angliában, hogy behálózza, a kizárólag gyalogos ösvényrendszer (Public Footpath), aminek története visszanyúlik azokra az időkre, amikor az emberek gyalogszerrel mentek a földekre dolgozni, a szomszéd faluba, a templomba, iskolába stb. Ezeken az ösvényeken szinte gyalogosan be lehet járni Angliát, és el tudok képzelni egy egyhetes fogadótól-fogadóig gyalogtúrát mondjuk a Cotswolds környéken...
Itt abbahagyom az angol falusi élet dícséretét.