Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem annyi minden tetszik, annyi mindent szeretnék csinálni, és így, az ünnepek közeledtével, méginkább felerősődik bennem, hogy legyek környezettudatos, hogy saját készítésű ajándékokkal lepjem meg szeretteimet, hogy minden időben legyen kész, apró, de fontos dolgok, mint például az ajtódísz, az adventi koszorú és ehhez hasonlók. :) És mindezt egyszerűen, természetesen. Csak zárójelben, de nem zárójel téma:
valamelyik nap olvastam, hogy van egy 23 éves amerikai nő, Lauren Singer, aki már két éve nem termel semmiféle szemetet. Ez igen! Nem lehetett könnyű New Yorkban ezt megcsinálni. 

Mi is zöldebbek lettünk, mióta Bánkfalván lakunk. Van komposzt, van esővíz és valahogy jobban odafigyelünk. A gyerekek is. Ha meg szükségünk van hagymára, vagy zakuszkára, csak lemegyünk a pincébe és felhozzuk a saját, különbejáratú finomságainkat. Igaz, hogy a családban még nincs teljes egyetértés a finomságokat illetően, de jó úton haladunk. :)

Olvastam ma románul egy felhívást, hogy karácsonyra nem  a multinacionális cégektől vásároljunk ajándékot, hanem a sarki fűszerestől, a helyi péktől, a szappankészítő kézművestől, a bőrdíszmúvestől, a fafaragótól, a szomszéd keramikustól, stb. így nemcsak nemcsak támogatjuk kiskereskedő barátainkat, ismerőseinket, hanem boldogabbá tesszük az ő karácsonyukat is. 

És az ajándékokhoz, egyszerű,de nagyszerű csomagolástippek az OttonKommandó oldaláról. Én már, töredelmesen bevallom, néhány dolgot megvettem és nem a sarki gombostól, de lesz sok sajátkészítésű ajándékom is és a csomagolás igazán újrahasznosított anyagokból lesz. Például újságpaírból. Ha jól sikerülnek, lefényképezem és megmutatom neketek is. :)

Holnap muszáj meglegyen az ajtódísz és az adventi koszorú, úgyhogy reggel a patakpartján beszerzem a szükséges hozzávalókat. Jó, hogy felébredtem! :)

Egy kicsit bővebben a bukaresti turisztikai vásárról. Első benyomások. Egytől ötig terjedő skálán, ahol az 5 fantasztikus és az 1 pocsék én 3-ast adnék. Elmesélem, hogy miért.

Valamikor októberben határoztam el, hogy elmegyek Bukarestbe és megnézem, hogy milyen a turisztikai vásár, milyen benyomásokkal térek majd haza és hogy egyszeri látogatás marad-e vagy még megyek máskor is? Különösebben nem készültem, de menet közben találtam utitársat magamnak, a  Madga Travel utazási irodát másodállásban működtető, Magdi személyében. Aztán közeledett a szombati nap, amikorra terveztük az utat és felébredtem az utolsó 100 méteren, hogy nem kellene üres kézzel menni, ha már mind a ketten érdekeltek vagyunk a turizmusban... Ekkor született meg az a szórólap, amit korábbi eszmecseréink alapján állítottam össze. Ilyen lett. 

Azért lett csak angol nyelvű, mert én úgy gondoltam, hogy lesznek majd a vásáron olyan külföldi utazási irodák, amelyek beutaztatással (Romániába) is foglalkoznak, nemcsak kiutaztatással és majd odamegyek szépen a standjaikhoz és bemutatkozom és elmesélem, hogy mivel foglalkozunk és hátha akad bár egy érdeklődő a horogra. Belátom így utólag, hogy elég naiv vagyok még mindig. :)

A szórólappal elégedett vagyok, annak ellenére, hogy hamar munka, ritkán jó, ez most jól sikerült, de csak azért, mert a fejemben már rég elheverőben volt a gondolat. 

És megérkeztünk Bukarestbe a Romexpo kiállító pavilonjaihoz. Kivülről elég lehangoló látvány, de bent fényesebb. :) Olyan, mint minden kiállítás. A nagyok nagy helyen, a kisebbek kis helyen, a nagyon kicsik, mozgó standdal, mint mi. A négy pavilon négy különböző kiállítótípusnak adott helyet. Volt az utazási irodáké, a külképviseleteké, a különböző egyéb hazai képviseleteké (ANTREC, megyei tanácsok intézményei, szállodák, vidékek képviselői) és a vendéglátóiparhoz szükséges kellékeket, bútorokat, konyhai felszereléseket, stb. forgalmazóké. 

Nagyon hamar világossá vált, hogy olyan utazási irodák nincsenek jelen, amelyek minket érdekeltek. Az is eszembe jutott, hogy egyáltalán vannak-e ilyen irodák? Csak a Kálnoky gróf csaomagjait árulják külföldön. :) A külképviseletek, akik jelen voltak, saját országaikat, desztinációikat népszerűsítték. Bali, Madeira-szigetek, Kuba, India, Törökország csak néhány a felhozatalból. Így néhány szórólapot találomra letettem egy-egy asztalra, de ennek nagy értelme nem volt. Ugyanis, én is odatettem azokat, amelyeket a kezembe nyomtak és nem kértem őket. :)) 

Ha a célom az lett volna, hogy a jővő évi nyári szabadságunkra begyűjtsem a jobbnál-jobb ajánlatokat, akkor egy bőröndnyit biztos hazahozhattam volna. De én utálok vásárolni és főleg így! A tömeg, a finom agresszivitás az értékesítők részéről nagyon fárasztó. Szóval, nem tudom, hogy milyen akciók vannak 2015-re! Sajnálom. :)
Magdi megkereste azokat az utazási irodákat, akikkel együttműködik, vagy szeretne a jövőben együtt dolgozni, majd megkerestük a Székelyföld standját, ahol állítólag nagy volt az érdeklődés már az első nap. Köszönöm Mezey Zsoltnak, hogy letehettem a szórólapjaimat és mégiscsak olyan érzésem volt, mintha jelen lettem volna a vásáron. :) 

Hangsúlyozom, hogy ez csak egy első és egyszeri tapasztalat. Ha valakit érdekel, hogy ez mennyire hasznos marketing fogás, ne engem kérdezzem, hanem a Septimia Hotelt, vagy a Hunguest Fenyőt vagy azokat a vendáglátókat, akiket a Hargita megyei standon meg lehetett találni. 

Hangulatkeltésnek volt népi muzsika, tánc, ének, a kolozsvári standnál jazz :)). És volt fotókiállítás, ami lehetett volna sikeresebb is. A fotók túl kicsik voltak a nagy kiállítófelületen. Nem volt elég látványos, pedig voltak nagyon jó képek is. 

És akkor végül, megéri vagy sem ott lenni? Gondolom, hogy igen, másképp nem lenne ott senki. :)
A nagyoknak "kötelező" a jelenlét különben a vásárlók gyanút fognak. A pénz sem számít náluk. Hatalmas vetítőkön mennek a csábos reklámjaik. A közepesek, kisebb helyen is elférnek, de konkrét csomagokkal kell versenybe szálljanak. A kicsik pedig érdekképviseleti szervezeteken keresztül válnak láthatóvá. Ilyen például az ANTREC. Ha pedig egyik kategóriába sem tartozunk, akkor marad a standok közötti séta, egy adag szórólappal a kezönkben, amit nézelődőknek kedvesen a kezébe adunk. :) Ez a legolcsóbb vásári jelenlét és lehet, hogy vendéget is hoz, ha jó a kínálat. Mindenesetre itt nem elég szállást biztosítani és/vagy étkzést. Az emberek ennél többet akarnak.
A turisztikai vásáron részt venni nem olcsó mulatság, de lehet, hogy érdemes kipróbálni, vagy legalább érdeklődni olyanoktól, akik már részt vettek néhányszor. 

Egy követendő példa. És ami még jobb, hogy KÖVETHETŐ példa. Meg lehet csinálni! Slow Tours Transylvania vagy Ökoturizmus Korond és Parajd környékén. Mitől sikeresek?

Együtt dolgoznak. A közösség, a vendéglátók, a civil szervezetek. A képekből mindenesetre ez derül ki. És ha ez így van, akkor vigyáznak is mindenre, mint sajátjukra, mert a sajátjuknak érzik,  és a gazdasági hozadék, hogy szép szóval éljek, mindenkit érint. A panzióst, az idegenvezetőt, a programszervezőt, a kürtőskalácssütőt, az ATV tulajdonosokat, a tájházat, a korongost, a taplókészítőt, stb. Egyszóval MINDENKIT, a közösséget.

A varázsszó: EGYÜTT. 

Persze, hogy nem tökéletes még minden. :) De el kell kezdeni a változást. Egyedül gyengék vagyunk, egyedül csak ezt vagy azt tudunk csinálni, de együtt nagyon sok mindent. Programcsomagokat készítettek a vendégeknek.

Minél színesebb, gazdagabb, változatosabb, annál többet marad a vendég. Meg lehet nézni a programkínálatot. Vannak naponta szervezett programok, vannak hetente szervezettek és vannak olyanok is, hogy "kívánság" programok, amit természetesen előre kell egyeztetni. De VANNAK. És garantáltak. És átgondoltak. És biztonsságosak. Tele élménnyel. Ez kell a vendégnek, a turistának! 
Azért jön, hogy kikapcsolódjon, hogy szórakozzon, hogy tanuljon, hogy tapasztaljon. 

A szilveszter is akkor nyújt maradandó élményeket, ha az evés-iváson kivűl mást is van lehetőségünk kipróbálni. Főleg, ha nem otthon töltjük az év utolsó napját. 

Sok sikert kívánok a szilveszteri vendégfogadáshoz! Csinálják másképp, mint tavaly. Legyenek kreatívak! Ne bízzák a véletlenre!

A tavaly mintegy 40%-a a vendéglátóknak feketén működött. 

Minden statisztikai adat ezek szerint csupán csak a hivatalosan bejelentett vállalkozásokra érvényes. Logikus. A többit képtelenség felmérni. Ez a szám nagy valószínűséggel nőtt az idénre, a helyzet tehát magától beszél. Ez olvasható a Székelyhon oldalán. 

Jó lenne, ha azt mondhatnánk, hogy mennyivel jobb a hivatalosaknak, hogy micsoda lehetőségeik vannak feljlesztésekre, fejlődésekre és hogy az állam itt is, meg itt is támogatja őket, mert a turizmus évek óta az egyik legfontosabb gazdasági húzóerő (lehetne). Jó lenne, ha szemmel láthatóak lennének a különbségek, fekete és fehér között és a feketék tényleg kedvezményektől, lehetőségektől esnének el, azért mert feketék. Jó lenne, de nincsnek ilyen lehetőségek, ilyen kedvezmények és ha feketén is jól működik, akkor miért ne? Erre nevel és kényszerít sok esetben minket az állam, a törvények. Nem akarom azt mondani, hogy minden esetben, de mondhatnám akár azt is.

Az aki hivatalosan csinálja, mérgelődik és igaza van, mert ő becsületesen szeretné csinálni, az amelyik nem hivatalosan, az laza. :) Addig baj sincs, amíg a vendégnek is mindegy, hogy hivatalosan vagy nem hivatalosan, de a vendégnek egyszercsak nem lesz mindegy. Nagyon nem. És akkor majd a nem hivatalosnak befellegzik. 
Mondjuk, nem vagyok meggyőződve, hogy igazán szeretnénk külföldi vendégeket. Egyre inkább az az érzésem, hogy ennyi pont elég a boldogsághoz. Jönnek a hazaiak, akiknek a fekete jobb, mint a fehér, mert ugyanúgy nincs pénzük, a minőség pedig nálunk nem számít. Az ÁR számít. És erre utazik mindenki.  Ha pedig így van, akkor még egy darabig eltart a mostani állapot. (Meg kell jegyeznem, hogy azért nyitott szemmel járok és vannak szép kivételek is, de hát nekem mindig szemet szúr valami. :))

Októberben, Alpbach/Tyrol -ban tartották a Falusi turizmus ötödik európai konferenciáját- A konferencia weboldalára feltett előadásokból (az első kettőből) némi adat is leszűrhető,  a többi gyönyörű képek sorozata. 
Kalus Ehrlich prezentációjában meg lehet nézni, hogy hol tartott az osztrák falusi turizmus a '60-as- '70-es években. Mi ehhez képest hol állunk?