A karácsony nekem is a kevenc ünnepem. Várom. Nagyon várom. Várom azt az egyedi hangulatot, érzést, amit csak a karácsony tud elhozni. Az idén az első hullám, az első hó leesésekor érintett meg, aztán elmúlt. Az ajándékok csomagolásakor éreztem ismét, hogy küszöbön az ünnep, minden szépségével, aggodalmával, hogy vajon, hogy fog sikerülni. Aztán mindenkit kipipáltam az ajándéklistáról. Nyugodt voltam, hogy nem kell izzadnom a boltokban, idegesen várnom a soromat a pénztárnál, vagy jobb híján kiválasztani az ajándékot, mert már lekéstem róla. Aztán ez is elmúlt, de továbbra is vágytam a szegfűszeg illatára, a narancséra, vagy a szépen feldíszített standok látványára. Ezekből egyet sem kaptam házon kivűl. (Valószínű, ha elmentem volna a Harmopan mézeskalács díszítő/sütő délelőttjére, jutott volna nekem is belőle, de oda nem jutottam el.) Az idén valamit hiányzott.
Aztán vége lett az első évharmadnak az iskolában. Én ilyen évharmados vagyok, mit csináljak. Tudom, hogy már nem úgy számolják a heteket, de nekem így esik jól. Szóval nem kell már 6-kor felkelni. Hurrá! A konyhából a kávéillat az ágyban csiklandozza az orromat. Olyan jó! Ismét ünnepi hangulatom van és ez most sokáig fog tartani. Tényleg minden új nap egy ajándék, a benne levő kicsi ajándékokkal együtt, amelyek néha, nem is olyan kicsik. Mint például az, hogy édesapámnak az egyetlen jó szeméről leműtötték a hályogot, és hogy most már nem csak sejti, hogy mi zajlik körülötte, hanem látja is.:) Apróság? Nem, egyáltalán nem az.
Az idő múlásáról, ilyenkor karácsony küszöbén, Paula születésnapja emlékeztet, de az ünnepi érzés már megállíthatatlan. Nincs idő filozófálni, nincs idő önsajnálatra. Egymást érik az események. Az angyalfia eljuttatása a címzettekhez, egy hosszabb este barátok társaságában, a szilvapálinka kifőzése. Ez az a jófajta egypercidőmsincsmegszusszanni érzés.
És itt van. Holnap jön az angyal. A holnap a miénk. A családé, a szereteté, a csillogó szemeké, a gyertyalángé, a csengettyűszóé és a megbocsátásé. 

Kívánom, hogy mindenki szeretet kapjon ajándékba. Kívánom, hogy mindenkinek jusson egy baráti ölelés, ami mindennél többet ér! 
Békés, boldog karácsonyt mindenkinek! 

Azt hiszem látom a hibát. A saját hibámat. Most éppen azt kell eldöntenem, hogy mekkora áldozatot szeretnék hozni én a falusi turizmus oltárán. Még nem döntöttem el. De tudom, hogy mit nem csináltam jól. Miután megtapasztaltam, hogy a célcsoportom nincs még mobiltelefon közelben sem néhány esetben, nemhogy internetközelben, nem léptem arra az útra amelyen ők járnak, vagyis, nem mentem ki a helyszínre, nem plakátoltam, nem hírdettem újságban és szórólapot sem juttattam el senkinek a postaládájába. Ez a szórólapos dolog még nincs elvetve, de mielőtt időt, energiát és pénzt fektetnék ebbe az ötletbe, gondoltam a FB-on még meghírdetek egy ajándékhónapot a célcsoportomnak. :)) Közvetítőket is keresek, akik nem mások, mint a célcsoportom gyerekei, akik nagy valószínűséggel interneteznek, FB-oznak és autót is vezetnek és 25-35 év közöttiek. :)

Egy évvel ezelőtt még ajánlottam 3 hónapos ingyenes segítséget, vagy ingyenes konzultációt, de nagyon kevesen éltek a lehetőséggel. Pedig tiszta szívesen csináltam volna.

Az én célcsoportom az egyszerű, de élettapasztalattal rendelkező, bölcs falusi ember, aki saját környezetében jó kapcsolatrendszerrel rendelkezik, aki ismeri falujának minden szegletét, ízes történeteket tud és mindemellett vendéglátással is foglalkozik. Őket szeretném bátorítani, nekik szeretnék segíteni az úgynevezett modern dolgok útvesztőjében eligazodni, azt szeretném, hogy anélkül, hogy feladnák önmagukat, sikeresebbek lennének abban, amivel foglalkoznak. A falusi turizmusban. 

Mivel az eddigi találkozásaim során azt tapasztaltam, hogy akinek jól megy a falusi turizmus, azért nem, akinek meg nem megy, azért nem reagál a mai internetes kihívásokra, arra gondoltam, hogy segítségül hívom azokat a fiatalokat, akiknek szülei falusi vendéglátással foglalkoznak. 

Januárban minden időmet nekik szentelem, azoknak, akik ígénylik, egyénileg, kiscsoportban, ahogy sikerül. Nyögjem már ki, nem? :)
A fiatalokat megkérem, hogy jártukban-keltükben, hozzák be szüleiket Csíkszeredába és amíg ők ügyes-bajos dolgaikat végzik én beszélgetek, ötletelek a szüleikkel. Megpróbálom az ő nyelvükön elmondani, hogy hogy és hol tudnának reklámozni, hogy mi az előnye az összefogásnak, hogy milyen programokat tudnának szervezni, vagy bármilyen más, felmerülő kérdésere megpróbálnánk megkeresni a választ közösen. Ne értsetek félre. NEM megmutatni akarom, hogy hogy kell csinálni, mert ÉN ezt nem tudom, AMIT szeretnék az az, hogy rávezessem az embereket, arra, hogy nyitott szemmel járjanak, hogy saját környezetükben, amit olyan jól ismernek, rájöjjenek a lehetőségekre és azokat kipróbálják. Amit szeretnék viszont átadni nekik, az elsősorban a pozitív gondolkodás, a lelkesedés és a hit.  

Kíváncsi vagyok sikerül-e?

Napok óta keresek egy rövid, de profi, vagy félprofi videót a behavazott hegyeinkről. Tényleg órákat töltöttem el azzal, hogy 2-5 perces anyagokat nézegettem meg youtubeon reménykedve, hogy találok egy békét, meghittséget sugárzó, a hegyeinket vagy karácsonyi készülődéseinket bemutató valamit. Nem találtam. Fényképeket igen, zenei aláfestéssel, de nem azt kerestem. 

Úgy tűnik ez a fajta népszerűsítése a régiónknak még nem indult be. Gondolom, egyhamar nem is fog. Bizonyára sokba kerül egy jó filmet összehozni. Még mindig csalódott vagyok egy kicsit. 

Azt is hiányolom, hogy a szállásadók is nyári képekkel invitálják a vendégeket szilveszterezni. :) Tényleg nem lehet egy-két jó, téli fotót készíteni? A havas táj jó turista csalogató, főleg olyan vendégek számára, ahol nincs ilyen télen sem. És egyre inkább nincs. Errefele is kevesebb és kevesebb a hó. De most van és szép. 

De, hogy valami jót is mondjak: találtam végre egy profi weboldalt, profinak tűnő (biztos azok, csak nem tapasztalatból beszélek) túravezetőkkel, akik magyarul, románul és angolul egyaránt öko és aktív kikapcsolódásra hívják a turistákat. Ők a Hargita Öko Alpin Klub és a weboldal: http://www.erdelyiturak.ro/ 
Gratulálok nekik! Ügyes csapat.

A mi családunkban nem hagyomány a mézeskalács sütés és így a díszítés sem. Néhányszor ellátogattunk kézművesfoglalkozásokra a lányaimmal és otthon is kétszer, talán háromszor nekigyűrkőztünk, de azért valahogy ez nincs benne a "kötelező" karácsonyi készülődésben. Az elsőre próbálkozásra határozottan emlékszem, mivel annyira nem sikerült magát az alapot összegyúrnom, hogy mérgemben kidobtam az egészet. Most biztos valaki jó hülyének gondol, de ez van, ilyen volt az első. Aztán a második és a harmadik, az már sokkal sikeresebb volt. Nem elégedtünk meg azzal, hogy szivecske és csillagformájú kekszeket sikerült gyártani, hanem a kekszek látványán felbuzdulva a mézeskalácsházikó "építésnek" is nekifogtunk. Sikerélményünk is volt, lányaim lelkesen kisajátították saját kreációjukat "Ez az enyém! Ez meg az enyém!" felkiálltásokkal.
Persze távolról sem volt meghatározó az élmény, merthogy eltelt egy pár év, anélkül, hogy ismét eszünkbe jutott volna sütni, de főleg diszíteni. A tavaly vettem csodálatosakat, de nem voltak finomak. :(
Na, de most jön a lényeg. Az idén, egész pontosan múlt szombaton egy nagyon jó hangulatú, spontán mézeskalács sütő-és-díszítő akcióban volt részünk barátainknál. A sütéssel nem volt baj. Finom lett, puha lett és a formázásból mindenki kivette a részét. Elkészült a cukormáz is a díszítéshez. 
A gyerekek nekiálltak az egyedi díszítésnek. 
Ja, elfelejettem mondani, hogy a házhoz nagyon büszkén, okosan, szabadkézzel, semmi méricskélés nélkül kivágtam az oldalakat, a háztetőt, ahhoz, hogy kiderüljön, hogy ebből esetleg egy csámpás pajta készíthető, de igazi, boszorkányos házikó nem. :) Újratervezés. Egy gyorstalpaló internetes mézeskalácssütő oldalról lekoppintottuk a sablont. Ezúttal vonalzót, papírt, ollót is használtam, sőt, a sablonra ráírtam, hogy 2x vagy 1x, mint a szabásmintáknál ez szokás. Megvolt a tudományos része a folyamatnak. Kivágtuk, megsütöttük, sőt elkezdődőtt a kerttervezés is. Hány fenyőfa lesz az udvaron, milyen lesz a kerítés stb.? A fenyőfák jól sikerültek az egyik mammutfenyő lett, a másik közönséges erdei vörösfenyő. A költségvetésből, de főleg a tudományból már nem futotta egy jó pofás kerítésre, hanem csak egy ilyen legelőket elválasztó, vagy alpesi házakat körülvevő egyszerű valamire, aminek tökéletlenségét a hó, vagyis a cukormáz hivatott eltakarni. 
Szóval meglettek a ház "alkatrészei", amit eklektikus stílusban csapatmunkával kidíszítettünk. Következett az "összeszerelés". Miután a pajta oldalai hosszas, türelemmel fogott és illesztett, percek után sem kötött meg, valószínű, hogy a cukormáz, picit hígabb volt, így úgy döntöttünk, hogy a házhoz férfi szakértelmet igényelünk. Ekkor derült ki, hogy a hának nincs alapja, azaz alja. Már semmi értelme nem volt utánanézni, hogy egyáltalán kellett volna-e vagy sem, mert úgysem lett volna miből megsütni. Szerencsére amikor a csűrikét renováltuk, megtanultam, hogy mi az ácskapocs, úgyhogy megvolt a megoldás. Ácskapcsokkal (gombostűkkel) illesztettük egymáshoz a házikó oldalait meg a tetőt, úgy, hogy nem is látszik. Majd az illesztéseknél bevakoltuk. :) Ilyen lett. 

Csak imitt-amott fúj be a szél, hála a mérnöki pontosságnak. Területrendezés még nincs, de már van tető a fejünk felett. Most látom, hogy még nincs bevakolva. :)
Gyönyörű, hát nem? :))

Aztán elültettük a fenyőfákat, a kerítést nekidöltüttük a ház oldalának, mert nem állt meg a saját lábán, és otthagytuk barátainknál, hogy kössön meg. Állítólag, már a kötőanyag tartja össze, keményen áll az idők végezetéig, ha meg nem eszik.
Mert ez finom is!

Tudjátok miért írtam le mindezt? Mert ez volt az igazi! A játék, a nevetés, az együttlét fantasztikus érzése. A könnyünk is kicsordult a nevetéstől, minden cukros volt, mindent szabad volt. Csodálatos módon senki nem únta meg, hanem élvezettel, gyúrta, vágta, maszatolta, díszítette, azt, amit a szíve diktált. 
Akkor mi is a fontos számunkra?

u.i. "Építész kollégáimtól" kértem egy pár fényképet, melyeket a későbbiekben betűzök.

Úgy nézem nem egyenletesen hullott a hó... :)

Nem fogok gasztroblogot írni. Nem vagyok egy konyhatündér. De éhes vagyok és azon gondolkodtam, hogy szilveszterre mit készítsek a vendégeimnek, ami kipróbált, könnyen elkészíthető és FINOM. Ilyenkor szoktam, kivételesen, tündér lenni.

Lehet, hogy sok vendéglátónak nem okoz gondot az, ha a vendégseregben vegetáriánusok is vannak, de tudom biztosan, hogy olyanok is akadnak szépszámmal, akiknek fejtörést okoz, hogy mi legyen a reggeli, az ebéd és végül a vacsora. Legyen finom, változatos és még egy ici-pici húst se tartalmazzon. :) de egy morzsányit sem.
És szalonnát sem. És tepertyűt sem. Hát akkor mit?
Leírok egy receptet, ami ISTENI! 
Shepards Pie (pásztor pite) vegetáriánus módra, lencsével és gombával:
A kép a bbcgoodfood.com oldalról van

Így néz ki. 
Hozzávalók:
olívaolaj
2 fej hagyma, nem túl apróra vágva
4 sárgarépa, darabosra vágva
4 cikk zúzott fokhagyma
200 g gomba (csiperke)
2 babérlevél
1 evőkanál kakukkfű
1 (fej) angol zeller feldarabolva
500 g lencse
100 ml vörösbor
1,7 l zőldséglé (nem muszáj)
3 evőkanál paradicsompüré

És a krumplipüréhez valók:
2 kg krumpli
85 g vaj és/vagy 100 ml tej
50 g reszelt sajt (elhagyható)
ízlés szerint só, bors

Megfőzzük a lencsét a zöldéglében, vagy sima vízben.
A forró olajban megdínszteljük a hagymát, fokhagymát, sárgarépát, zellert és gombát. Egy tűzálló tálba összekeverjük a lencsét a megpárolt zöldségekkel, majd beletesszük a paradizsompürét, zöldfűszereket, megsózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Rálocsoljuk a vörösbort. A tetejére, ahogyan a képen is látható, krimplipürét simítunk, majd megszórjuk reszelt sajttal. Sütőben kb. 30 percet sütjük, de igazából akkor van kész, ha a krumplipüré kezd aranyszínben pompázni. :)

Jó étvágyat! Nagyon jó szilveszteri kaja.
A fűszerekkel lehet szabadon bánni, ki ahogy szereti és a zöldségeket ne apróra, hanem ügyes falatkákra kell vágni, mert vaéahogy más az íze. 

Az alábbi linken találtok egy variációt a témára, vegán módra és nem lencsével.
http://kryaspiritvegalife.blogspot.ro/2010/10/vegetarianus-shepherds-pie-pasztor-pite.html

Legyen nagybetűs az ünnep. Testnek, léleknek egyaránt.

Pihenni vágyunk mindannyian, ami mindenkinek mást jelent. Van aki csak arra vágyik, hogy otthon legyen a szeretteivel, hogy minden percet közösen élvezhessenek. Vannak olyanok is, akik az ünnep alkalmával elutaznak valahová.

Mi nem utazunk sehová. Mi otthon szeretünk ünnepelni, bensőségesen, családi körben. Csinosítgatjuk otthonunkat, főzőcskézünk, ajándékokat készítünk, meglepetést szerzünk gyerekeinknek.

Az angyalvárás a kedvencem. Mindaddig, amíg gyerekként éltem meg a karácsonyokat, hiába, hogy 28 vagy 30 éves “gyerek” voltam, úgy szerettem, hogy “jöjjön az Angyal”. Nem én díszítettem a fát, én csak beloptam a fa alá az Én Angyalomtól az ajándékokat. Soha nem akartam tudni, hogy nekem mit fog hozni és nagyon sok éven át, felnőttként is levelet írtam neki. Ha véletlenül mégis megtudtam, hogy mi lesz az ajándékom, még sírtam is néha, mert úgy éreztem, hogy odalett a meglepetés…

Szeretem a töltöttkáposzta illatát. A fenyőét és az elfújt gyertyáét. És szeretem a csilingelő karácsonyi muzsikát, melynél csak gyerekeim izgalma szebb és hangosabb.  

Örömöt szerezni másoknak, legyen az akár egy ismeretlen vendég, nem teher számunkra. Nekünk is öröm. Szerezzünk hát örömöt mindazoknak, akikkel az idén együtt karácsonyozunk. Azoknak is, aki utazni szeretnek és esetleg nálunk töltenek pár napot. Akik másképp ünnepelnek, mint mi, de ugyanúgy vágynak a szeretetre. Adjunk hát szeretetet!

Kívánok szép ünneplést mindenkinek és békét. Kivül is és belül is.

Gondoltam keresek egy pár linket/blogot/ oldalt nektek, ahol megvalósítható karácsonyi dekorációs öteteket találtok. A hozzávalók legtöbb esetben kézügyben vannak (fa, papír, festék, ragasztó stb.), minimális költséggel egyedi hangulatot tudtok létrehozni, melyet vendégeitek díjazni fognak, de ti is örömöt leltek majd benne.

Ezek lennének:
http://www.hazimano.com/2012/12/karacsonyi-diszek-termeszet-adta.html_

Az alábbi egy blog, ahol szívesen barangolok, mert inspiráló. _
http://otthonkommando.cafeblog.hu/kategoria/karacsony/

És a szinte kimeríthetelen ötlettár_
http://www.pinterest.com/ahonapajandeka/karacsonyi-ajandekotlet/


Jó készülődést!