Melegében leírnám benyomásaimat azokról az előadáskról, amelyek reggel 9 és délután 4 között zajlottak, ugyanis ekkor eljöttem.

Az általános benyomásom az volt, hogy két évvel ezelőtthöz képest valóban látványosan megmozdult valami és ez nem csak a beszámolókból derült ki, hanem menet közben, 2 év alatt, is látni lehetett (figyelemmel követtem a törekvéseket), hogy tisztul a köd, kezd kialakulni egy valamiféle irány, néhány ember valóban keményen dolgozik, hogy amiről mindannyian beszélünk, a turizmus fejlesztése Székelyföldön, ne csak elmélet mardjon, hanem megfogható valóság. Pont.

A programban szereplő előadók közül én azokat emelném ki, akik úgy érzem, hogy gondolkodásban, tettekben nagyon közel állnak ahhoz, amit én is látok, tapasztalok és gondolok a székelyföldi turizmusról általában.

Az első, akit kiemelnék, Gáll Levente a csíkmadarasi Zsigmond Malom Fogadó megálodója, gazdája és mindenese, aki nagyon is világossá tette mindannyiunk számára (remélem), hogy a vendégnek felkínált élmény és ennek megvalósítása, szolgáltatása 28 órás munkát igényel. Igen, nem 24, hanem 28 és olyan feladatokat is magába foglal, a mindent a vendégért mottó alatt, mint például a szekérút melletti szemét összeszedése! Felkiáltójel. Ő ezt megteszi, de azt is hozzátette, hogy amíg ilyesmivel is kell foglalkoznia, még "nagy bajok vannak". 
Hogy mi ebben a pozitívum? Az ő sikere a pozitívum, ami szerintem példaértékű azok számára, akik a falusi turizmusban dolgoznak. Nem mellesleg, szeretni kell, amit csinálsz! De hát az elméletet mind tudjuk.

Aki még tetszett, az Pál Zoltán volt, aki a Slow-Tours Transyvania programszervező vállalkozáson keresztül Korond-Parajd környékén kínál a turistáknak ökotúrákat, de sok más egyéb feladatot is felvállal és ezúttal a Berlini Turisztikai Vásáron való részvételi tapasztalatait osztotta meg velünk, részletezve és a napnál világosabban is kidomborítva :) az együttműködés , a felkészültség, a tájékozottság fontosságát, valamint a kommunikáció és infomációszórás IDŐBENI fontosságát, ami megadja a tervezés lehetőségét. És nem utolsó sorban a hasonló rendezéneyeken való jelenlét fontosságát.

Végül, de nem utolsósorban Butyka Lóránd rövid előadását emelném ki, aki az Accent Geo-Ökológiai Szervezet részéről a Csomád-Bálványos térséget, mint potenciális ökoturisztikai desztinációt mutatta be és aki gyönyörűen elmagyarázta, hogy pillanatnyilag miért "csak" potenciális és mi mindent kell tegyünk ahhoz, hogy azzá váljon és minősítést is nyerjen.  Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk, ha nyitnánk például románajkú, vagy esetleg angolul beszélő célközösségek felé. Az egyik dolog a a vendég nyelvén való kommunikációs készségek elsajátítása, mert mit ér egy gyönyörű magyar nyelvű tájékoztató tábla, ha csak mi értjük, a vendég pedig azt érti belőle, hogy "bocs, de nem áruljuk el érdekességeinket, titkainkat". A Nádasfürdőről készült képek bemutatása kapcsán pedig a közösség, ez esetben romboló szerepéről is szó esett, valamint arról, hogy vigyáznunk kell, hogy mit "adunk" el a turistának? A mai Nádasfürdő képe nem egyezik a 2 évvel ezelőttivel.  A nagy kérdés továbbra is a fenntarthatóság.

Még sok érdekesség elhangzott, programcsomagokról, minőségről, kommunikációról, az együttműködés szükségességéről, stb. De egyelőre ennyi. 

Néhány sort a "nem ez a ház"-ról, mert megérdemli. Ez a ház is Bánpatakon van és ugyanaz a hölgy a tulajdonos-működtető. Castel Mariának hívják, de semmi kastélyos nincs az épületben, hacsak nem azért nevezi így, mert van egy tornyocskája.

Eddig még semmi különös. De belül igencsak nem szokványos. Főleg nem nálunk, falusi viszonylatban. Étterem, ebédlők, előterek olaszos hangulatban, a ház hátánál pedig egy több, mint fél hektáros kert, ahol nemcsak buja zöld sarkokban lehet pihenni, hanem gyümölcs és zöldség is megtermem, a gyerekeket pedig egy játszótér várja. 

Mivel az étterem kitűnő fogásokat szolgál fel, a vendégház nem csak szállóvendégeket fogad (itt is van néhány szoba luxus kivitelben - de nekem a másik ház szobái jobban tetszenek), hanem ebédelni, vacsorázni vágyókat is. Megkérdeztem kikből áll a vendégkör elsősorban. Céges csapatépítő hétvégéket tartanak, termékbemutatókat, céges jutalom hétévégéket, de szép számban kezdtek jönni messzebbről is, mert a jó híre szájról-szájra terjed.
​Én is ezt teszem. Ajánlom.

Barátaink javaslatára, útban Gyulafehérvárról Temesvárra, egy sosem-hallottunk-róla faluban töltöttünk egy éjszakát. Mondták, hogy valami Castel Maria, Piski (Simeria) mellett, de nem az egyik ház, hanem a másik, nem túl olcsó, de ha meglátjuk elájulunk. A nevétől nem ájultam el, de nagyon kíváncsian néztem a dolgok elébe.
Piskin mindig keresztül utaztam, amíg egyetemista voltam, de semmi vonzót nem találtam benne. Most is a legfeltűnőbb az volt, hogy minden második (túlzás nélkül) háznál, sírköveket árultak, faragtak. Hogy hol tudják eladni? Állítólag Kolozsvár, Déva, Vajdahunyad sírkőpiacát látják el.
Amúgy látnivaló a dendrológiai park vagy arborétum. Sajnos zuhogott az eső, így elmaradt a séta. De a következő alkalommal nem hagyjuk ki. A fotó nem engem dícsér. Túl szép és az eső sem zuhog.

Piskitől északabbra, olyan 6 km-re található az a falu, ami nagyon is falu, szép dombos, hegyes, az Erdélyi-érchegység lábánál, ahol az emberek kedvesek és ugyanúgy mindenki mindenkinek köszön, ahogy illik. Itt található nem az a ház, hanem a másik. :) Vagyis ez. Még mindig nem látszott, hogy belül mi van.

Hogy mi van belül? Hát olasz örökölt bútorok, és sok-sok idézet a falakon: versek, rövid történetek, románul, angolul és talán franciául. És mielőtt arra gondolnátok, hogy bizonyára nagyon giccses, hát én azt mondom, hogy nem. Lehet, hogy én két sorral kevesebbet róttam volna a falra, de ez mit sem vátoztat a hangulaton. 7 szoba van. Mindenik más-más stílusban berendezve. Én csak hármat tudok megmutatni, de gondolom, hogy a többi is jó ízlésről tanúskodik. 

A benti berendezésből nekem csak a vastag kő (márvány) korlátok nem tetszettek a folyóson. A könyvtárszoba, az ebédlő, a részletek mind stimmeltek. 

És ami egyáltalán nem elhanyagolható, az a kert. Van minden: kecske, tyúk, kicsi tó nagy békákkal, kutyák, macskák, virágok, grillező, fitnessz gépek, hinták, tábortűzhely és sok-sok zöld a romantika szolgálatában.  Ugye milyen össze-visszán hangzik? De nem az.

Na, lássuk csak, mit nem mondtam el még. Meg van. Főzni nem lehet. Nemfőzős vendégeket várnak ide. A "nem ez" a házban van étterem. A "nem ez" a ház, a Castel Maria, 10 perc sétára van. Nagyon finomakat főznek, saját termesztésű és házilag előállított alapanyagokból! Heten 300 lejért vacsoráztunk (ettünk-ittunk), úgy, hogy nem spóroltunk. 
A szobák ára: átlag 100-120 lej per fő egy éjszakára. 
Amit nem próbáltunk ki, de van, az a jakuzzi, a szauna és a masszázsfotel. 
Egy napi járásra (autóval) van Gyulafehérvár, Déva, Vajdahunyad vára.
Egy hosszú hétvégére megéri elmenni!