Helsinkitől Vilniusig V. rész - Riga

Rigától nem vártam semmit. Valószínű azért, mert senkit nem hallottam áradozni róla és valahogy sosem voltam elég kíváncsi, hogy egy kicsit utánanézzek a dolgoknak. Szégyenszemre. Éppen ezért hatalmas meglepetés volt és nagyon, de nagyon pozitív. Itt egy pici zárójelet kell tennem, hogy igazából Riga óvárosáról beszélek és azokról az impressziókról, melyeket 3 nap alatt szereztünk. Szóval, szebb, mint gondoltam. Vetekedik Tallinnal. Más a hangulata, de gyönyörű. Kezdhetném azzal, hogy a világ legtöbb szeccessziós épülete egy városban, egy helyen itt található. De inkább kezdem azzal, hogy ahogy a busszal megérkeztünk a város határába, a táj elég lehangoló volt. Lakatlan, poros faházak, ütött-kopott utcák, régi villamosok és a szocialista évek vívmányainak maradványai. Aztán feltűnt a folyó, meg egy modern híd és valami hangárszerű épületek. Máris bent voltunk a városközpontban, a buszállomáson, a hangárok pedig, valóban léghajó hangárok tetőszerkezetét felhasználó, 5 épület, a mai központi piac épületei. 

A szállásunk is nagyon jó volt. Airbnb az óváros szélén. Egy műemléképületben egy olyan lakás, melynek a gerendái olyan vastagok voltak, hogy én még ilyet nem láttam. :)
Rövid ámuldozás után délutáni sétánkat elég borús időben tettük meg, de ez csak a fényképezkedésemnek ártott, egyébként az élmény csorbítatlan maradt. Estére meg a nap is kibújt a felhők mögül.

Szóval, Riga német város volt Livónia területén, a Hanza-szövetség tagja, mely tagság meghatározta gazdaságát, politikáját és kultúráját egyaránt. Aztán, kb. 500 év elteltével, 1721-ig, szinte 100  évig, svéd nagyváros volt, majd az első világháborúig az orosz birodalom egyik kikötővárosa. A XIX. sz. végén a lakosság több, mint 40%-a német volt, majd fokozatosan az eloroszosítás korszaka következett. Ma német lakosság nincs a városban, a 47% lett után, 36%-a orosz. Amúgy látszik, érződik, az orosz vonal. A koldusok, szegényemberek főleg az idősebb oroszok soraiból kerülnek ki. Lett barátunktól kérdeztük, hogy vannak-e olyanok, akik egyáltalán nem beszélnek lettül? Hát vannak, ők azok, az idősebb orosz generációk, akiknek már nem sikerült alkalmazkodniuk az új szelekhez és szó szerint tengetik életüket. A boltos nénik és maguk a "butikok" nagyon hasonlítanak a felénk is fellelhetőkhez. Egészen otthonosan kezdtem érezni magam, ami Vilniuszban csúcsosodott. :)

A fenti 3 kép a Zeppelin piac, így neveztük el, kivül-belül, meg egy bácsi, aki gyógyító füveket árul, 1 euróért csokrát. 
Rigában a holokauszt múzeumra, egy multimédiás képzőművészeti kiállításra, az art nouveau negyedere és két jazz koncertre volt időnk. :) Az időn másik részét elsétáltuk. Képeken mutatom. 

Már csak Vilniusz maradt hátra...