Marosvásárhelyen nőttem fel és a nagyszüleim is ott laktak. A falusi környezettel kevés hús-vér kapcsolatom volt, ha véletlenül mégis napokat töltöttem apám valamelyik "emberének" a házában, vagy a barakban, ahol egy-egy hetet terepezett, Dánesen például, közelebbről láttam tehenet és frissen fejt bivalytejet ittam. Úgy emlékszem, hogy már akkor szerettem a falu illatát, a trágyaszagú estéket és a muskátlis-tornácos házakat. Magamban meg is fogadtam, hogy ha valaha házam lesz, akkor tornáca is lesz és muskátli is az ablakban. Aztán lett házunk, tornácos és muskátlis és megérett az elhatározás is, hogy kipróbáljuk a falusi életet. Igaz amolyan "korcsitúrák" vagyunk, de én nagyon szeretem. A csorda a házunk előtt ballag hazafele, úgyhogy kolompszó is van. Reggel is, meg este is.
Sok minden érdekel és több mindenre vagyok nyitott, mint amire nem. Szeretek új dolgokat kipróbálni, új dolgokat tanulni. Szeretem a fizikai munkát, amin sokan meglepődnek. Könnyen el tudok engedni dolgokat, kockáztatni is szeretek és nem nagyon érdekel, hogy mit szólnak mások. Mondom, nem nagyon.