Algarve - Lagos

Valamikor, a kontinens legdélnyugatibb csücskéből indultak a nagy portugál hajósok az ismeretlenbe... Hátranézve ezt a partot látták, sokan utoljára. Persze a tengerről :)

A portugálok nagyon büszkék hajós-felfedezőikre. Múzeumok, kiállítások mutatják egy letűnt világ valósághű tárgyait, emlékeit. Mi is ellátogattunk Európa legdélnyugatibb pontjába, Cabo de Sao Vicentebe, hogy érezzük arcunkon az Atlanti-ócean erős szelének érintését és belebámuljunk a végtelenbe.

Szálláshelyünk Lagosban volt, az Algarvenak nevezett déli partrészen. Egy kis város, ahol nyáron nyüzsgés van, télen pedig pihennek. Gondolom, hogy minden tengerparti hely ilyen. Dologidőben dolgoznak, aztán lazítanak. A part érdekes. Van hosszú és széles, keskeny és rövid, eldugott, nudistáknak, szóval ilyenis-olyanis. Dagálykor felkapod a törülköződet és arrébb teszed. Ilyen egyszerű. Mivel a strandok zömében aprócskák és lent vannak a homokkő part tövében, nincsenek bárok, vendéglők, zene-bona a parton, mindenki az "otthonról" hozott szendvicsét eszi, ha pedig másra vágyik, akkor egy elég hosszú lépcsőn kell felkapaszkodnia. De van olyan part is, ahol nem kell kapaszkodni, de az nem olyan szép... mindennek ára van :)​

Az öblöcskék ilyenek. A szép nagy, lapos, homokos strand pedig ilyen.

Még mindig volna mesélnivaló. A homokváros például....De itt fogom abbahagyni. Visszatértünk Lisszabonba, hogy bezárjuk a körútunk gyűrűjét. Tényleg kerekre sikerült. Tökéletesre. :)