Már nem vagyok (olyan) fiatal, vagyis nem most szálltam le a falvédőről, mégis időbe telt amíg megszoktam sok mindent, ami az angolok életformájához, házi szokásaikhoz tartozik, és nemcsak, hogy megszoktam, hanem megpróbáltam megszeretni őket, de lagalábbis nem ítélkezni felettük.

A fiatal családok nem sokban különböznek az itthoniaktól. Talán kevesebbet puszilgatják gyerekeiket...és télen, a mi standardjaink szerint, alulöltöztetik babakocsis gyerekeiket. Persze az anyuka köldöke is kikandikál néha a kigombolt kabát allatti blúzika alól, vagy harisnya nélkül húzza fel a csizmáját akár nulla fokos hidegben is. A családi együttlétek hétvégén látványosak, amikor mindeki valahova kiruccan, függetlenül az időjárástól. Az autó csomgatartójában ott van a gumicsizma, az esőkabát és a kutya. Na meg a gyerekek a hátsó ülésen.

Az idősebb generáció azért más. Én csak a családomról tudok nyilatkozni, de úgy gondolom, hogy azok a vonások, amelyeket az évek során megtapasztaltam anyósomék otthonában, kisebb nagyobb eltéréssel megtalálhatók az ő generációjuk otthonaiban. 70-80 éves korosztály.
Ez a generáció mihamarabbi önállóságra nevelte gyerekeit, talán ezzel is magyarázható, hogy nem ölelkeznek, nem puszilóznak és unokáikkal is más a kapcsolatuk, mint például az itthoni nagymamáknak, nagytatáknak. Az érzelmi szálak nem láthatóak, de léteznek! Nagyon is!

Az ötórai tea, nem öt órakor van, de szerves része a mindennapoknak és, mint nálunk a pálinka, ami mindenre orvosság, náluk a "lovely cup of tea" a gyógyír. És nem az Earl Grey, ahogy az angol nyelvkönyvek diktálják, hanem a fekete tea tejjel. Az elején elég nehezen tudtam  gyerekeimnek megmagyarázni, hogy a müzlit miért csak reggel lehet enni, és az ebéd miért csak szendvics, de alkalmazkodni tudunk is és illik is, ha más házában vagyunk, így mára már mindenki jól begyakorolta, hogy ne éhezzen meg egy szelet szilvaízes kenyérre délután 4-kor, mert 7-kor vacsora. Na, ezért nem ilyen durva a helyzet! :) A vacsorát mindig lehet tudni, hogy hányra készül el, és mindeki egyszerre ül asztalhoz. Ez a fő családi étkezés, amikor főtt étel van, több fogásos és ha fel szeretnél állni az asztaltól evés után, engedélyt kérsz...ez természetes.
Vacsora után jön egy kis borozgatás, majd a mosogatás után a családi társasjáték. Ez az egyik kedvenc családi szokásom, amit itthon is örömmel űzünk.
Ez a generáció nincs az interneten, a társasági életüket telefonon szervezik meg és intenzíven ápolják baráti kapcsolataikat, amelyek visszanyúlnak a középiskoláig akár. Szülinapi és karácsonyi üdvözlőlapokat küldenek egymásnak postán, így, amikor szétnéznek a nappaliban hetekig látják, hogy milyen sokan gondolnak rájuk, szeretik őket. Mennyivel személyesebb azért egy kézzel írt üdvözlőlap!

Amit még nagyon szeretek a vidéki Angliában, hogy behálózza, a kizárólag gyalogos ösvényrendszer (Public Footpath), aminek története visszanyúlik azokra az időkre, amikor az emberek gyalogszerrel mentek a földekre dolgozni, a szomszéd faluba, a templomba, iskolába stb. Ezeken az ösvényeken szinte gyalogosan be lehet járni Angliát, és el tudok képzelni egy egyhetes fogadótól-fogadóig gyalogtúrát mondjuk a Cotswolds környéken...
Itt abbahagyom az angol falusi élet dícséretét.

Tudjuk vagy tapasztalatból, vagy hallottuk másoktól, hogy Anglia drága ország és a talpalattnyi föld, ha van, aranyat ér. Ez valóban így van. A faluban egy 3 hálószobás újabb építésű ház ('70-es évek) ára 500 ezer font körúl van, a pici ablakú, nádfedeleseké 800 ezertől a csillagos ég. 
Ha tartozik is nagyobb kert a házhoz, nem jellemző a veteményes, inkább a gyep és virágoskert, ha meg nincs kert, de van kedv a kertészkedéshez, lehet bérelni egy-két ágyásnyi föld darabkát (allotment) a célnak megfelelően, Ez az elkerített terület rendszerint a falu határában van és szemmel láthatóan gondoskodás és szeretet jeleit mutatja. nem kereskedelmi célból, saját fogyasztásra lehet termeszteni bennük bármit. 
A faluban lehet venni házitojást, különböző zöldségeket, sőt kacsatojást is, csak kell tudni, hogy ki foglalkozik ilyesmivel. Nem ritka az sem, hogy a kapu elé ki van téve a termés, a kerítésre felragasztott papírlapra ki van írva az ára, amit a vásárló egy odakészítétett doboza "befizet", vagy bedobja a postaládába. Ganyét is lehet kapni, zsákokba "csomagolva".
Foxtonban nincs ugyan termelők piaca (Farmers' Market), de a szomszédos falvakban van, hetente vagy kéthetente. Hasonló a mi helyi termékek vásárunkhoz. Rendszerint 9 és 14 óra között zajlik egy-egy ilyen vásár, de mivel bevándorló családok is árulnak, így nemcsak black puddingot (vérest) lehet kapni, hanem olíva olajat, indiai fűszereket stb., de kovács is volt az utóbbin, gyönyörű kovácsoltvas darabokkal. És kézzel írják a nyugtát, nem kötelező a kasszagép. :)

Ha nincs is vásár Foxtonban, van Nyílt Kertek Napja (Open Gardens), amikor is gazdasszonyok megnyitják az érdeklődők előtt gondosan ápolt kertjeiket, büszkén mutogatják falustársaiknak vagy idegen faluból jött látogatóknak. A belépő egy napra 5 font, az összegyűlt pénzt pedig valami jótékonysági célra költik. Az idén több, mint 100 látogató volt kíváncsi a kertekre, a pénzt pedig az óvoda összetőrt játékainak pótlására fordították. Szép nem?

z a falu, amelynek van elemi iskolája, szerencsés, Mondom én. A szülők és gyerekek mindenképpen, habár zsenge kortól még mindig sokan küldik bentalkásos iskolába a gyerekeiket. 5-9 éves kortól akár. 
Foxtonban 11 éves korig lehet iskolába járni, utána vagy iskolabusszal a legközelebbi középiskoláig, vagy bentlakásos iskolába (boarding school). Bonyolultabbnak tűnik első látásra az ő rendszerük, de nem az. Inkább az iskolaválasztás lehet kicsit nehezebb, ha jó iskolába szeretnéd iratni a gyerekedet, de csak lyukas penny árválkodik a zsebedben.
Minden iskolának egyenruhája van. Reggelente látni a buszt, amikor felveszi a szoknyás lányokat és a zakós, nyakkendős fiúkat, majd délután, leteszi őket.
Iskolán kivül a gyerekek ugyanazt csinálják, mint nálunk: lógnak számítógépjeiken, telefonjaikon, ücsörögnek a parkokban a padokon és serdülnek, mindenki a maga módján. Hogy ha ezen kivül mást is szeretnének csinálni, akkor lehet sportolni (foci, tenisz, tollasslabda, kirkett, ping-pong), vagy más területeken felejszteni önmagukat.. vakációkaban gyakori, hogy munkát vállalnak a 16 évet betöltött fiatalok. 
Aztán felnőnek és otthagyják a falut.... ott is. 

​Foxton gazdálkodó falu volt 100 évvel ezelőtt. Ma 3-4 kisebb farm van csupán a faluban. Az aktív lakosság a falu határain kivül keresi meg a kenyerét. Ingáznak Cambridge, London, Ryston. Stevenage városokba... Ha az autók számának növekedése jólétre utal, akkor a foxtoniak jól élnek, Egy-egy ház előtt minimum kettő, de több esetben három autó parkol. 

Amit viszont én nagyon szeretek, az az, hogy az idősek nem öregek! A középosztálybeli nyugdíjasok aktívan részt vesznek a közösségi életben. Kiveszik részüket a szervezési munkából (események kapcsán), mindenki támogat egy-két jótékonysági szervezetet, ápolják kapcsolataikat és ha egészségük engedi utazgatnak, kirándulnak, kertészkednek, sportolnak.
Anyósom például hetente egyszer vagy kétszer teniszezik és egyszer valamilyen csoportos fitnessórára jár. 77 éves. Csodálom. Évekkel ezelőtt néha rosszul esett, ha ottjárttunkkor nem ért rá velünk lenni, mert dolga volt. Vagy "Nyílt kertek" napokat szervezett, vagy jótékonységi gyalogláson vett részt, vagy Cambridgebe ment az középiskolai barátnőjével találkozni. Szeretnék ilyan szerencsés lenni és hasonló módon élvezni majd napjaimat...

​Az angolok nem olvadnak el a kedvességtől, nem puszilóznak, főleg a idősebb generáció, de bíznak egymásban és összefognak szükség esetén. A szomszédra bízzák lakásukat, ha egy-két hétig távol vannak otthonuktól, pénzt gyűjtenek különböző célokra, hatékony szervezők és nem komplikálják agyon a dolgokat. Szeretem.
És azt is szeretem, ahogy a rendszer felkarolja, támogatja őket, hogy mindezt megtehessék. Az egészségeseket és a betegeket egyaránt. ​

Angliában minden településnek van egy civil szerveződésű, de választott (4 évre), helyi önkormányzata, amit Parish Councilnak neveznek. Teljesen önkéntes alapon működik (nincs fizetett alklmazott egy sem) és alárendeltje a regionális, Foxton esetében, a dél-cambridgei tanácsnak. 
Angliában 9000 ilyen helyi tanács van, melyek körülbelül a lakosság 25%-át szolgálják. 
Három fő feladata van egy ilyen tanácsnak: 1. a helyi közösség képviselete, 2. olyan szolgáltatások biztosítása, amelyek a helyi szükségletekre válaszolnak, 3. a helyi közösség életminőségének folyamatos javítása.
A tanács finanszírozása a lakók által befizetett adóból történik. Ebből valósítják meg a különböző programokat és projektekteket is. 
A foxtoni tanácsnak naprakész weboldala van, naprakész információval. Érdemes megnézni, még akkor is, ha nem érti az ember a tartalmát. :) Nem dob ki mindegyre error 404-es üzenetet.
Az infrastruktúra, a szabadidőpark, a különböző klubok, a játszótér, a sportpályák, a különböző események, a tisztaság, új lakások építésének terve, a vasútállomás karbantartása stb. mind-mind a Parish Council hatáskörébe tartoznak. Mondanom sem kell, hogy nem papíroznak és gatyáznak sokat. Komolyan és hatékonyan vesznek mindent. Nem a politikum dönti el, hogy ki mennyit, mikor és hol... Mindenki magáénak érzi a falut és tesz is érte. 
Persze, lehet, hogy nem sötétrózsaszín minden. De állítom, hogy halványrózsaszín. Itt is vannak kevésbé aktív fiatalok, akiket noszogatni kell, hogy vegyen már egy seprűt a kezébe, vagy süssön már egy tepsi tésztát a Férfiak reggelije c. programra, de valahogy a nevelés és az ember fejelágyának beérése meghozza az eredményt és van utánpótlás.
Egy aktuális példát hozok az összefogásra, a közösségi tervre. Az előző bejegyzésben írtam, hogy Foxtonnak van egy görkorcsolya-, gördeszkaparkja. Néhány éve készült el és nagy népszerűségnek örvend. Olyannyira, hogy a közeli városkából (Roystonból) is idejárnak a fiatalok. Nos ezek a fiatalok nem esnek messze a fiatalok fájától. Az utóbbi időben több panasz is érkezett a tanácshoz, hogy isznak, szemetelnek, egyszóval vagánykodnak. Ez még nem volt olyan súlyos, de nemrég történt, hogy a szomszédos óvodának az udvarára bemásztak és összetörték az összes műanyag traktort, biciklit és játékot, amit csak az udvaron találtak (gondolom, csak viccből) és ezeket behajigálták a kertekbe. Mivel nincs térfigyelő kamera és ilyen vandalizmusra még nem volt példa, a történteket már csak konstatálni tudták.
A helyzet orvoslására nem kell éveket várni. A tanács és a közösség kezdeményezésére a roystoni Tesco bevásárlóközponttal közösen adománygyűjtó akciót szerveznek (még folyamatban van), hogy minden mihamarabb rendbe jöjjön. Gondolom kamera is lesz, új traktorkák is és a fiatalok is magukba szállnak egy kicsit. 

Egy angol faluról fogok írni, ahol a férjem felnőtt és ahol szülei ma is élnek. Foxton a neve és a XII. századig nyúlik vissza a település története. 
A falu lakossága 1200 fő körüli, 480 házzal, amiből évente körülbelül 20 cserél gazdát. Fekvése szerencsés: 7-8 mérföldre (11-12 km) van Cambridge várostól és mivel vasútállomása is van, gyorsvonattal egy óra a londoni Kings Cross állomás. Ez csak a két nagyváros, ahova ingázni lehet a megélhetésért. Ezeken kívül van még néhány kisebb város a közelben...
Amikor először jártam Foxtonban, 13 évvel ezelőtt, akkor csak a szemmel azonnal látható dolgokat jegyeztem meg. Hogy milyen zöld a fű januárban, hogy itt nincsenek igazából kerítések, vagy ha vannak, akkor alacsonyak vagy gondosan nyírt sövények. Hogy a ház előtti kert, front garden, mindenkinél más és ritkán elhanyagolt és van a back garden, ami idegen szem elől többnyire diszkréten megbújik a ház mögött. És ami számomra igencsak ámulatbaejtő volt, az a sok műemlék ház, amelynek többségéről lehet tudni, hogy kik voltak az első tulajdonosai, hogy kik voltak, mik voltak ezek az emberek, hogy milyen változásokon ment keresztül a ház, mi történt a benne lakókkal stb. Azt hallottam, lehet, hogy nem igaz, de attól még elájultam tőle, hogy Foxtonban több 400 évesnél öregebb ház van, mint Amerikában összesen. :) 

A falu történetét Rowland Parker (1912-1989), a közösség kulcsfigurája írja meg a The Common Stream c. könyvében, aminek köszönhetően Foxton kiemelkedik a környékbeli angol falvak sokaságából és szélesebb körben ismertebbé válik. Hogy róla könyvet írtak annak köszönhető, hogy rengeteg írott dokumentum maradt a faluról és ez az ember fáradtságot nem ismerve felkutatta azokat és könyvbe fűzte, tiszta passzióból.
Kőhajításnyira persze ugyanolyan szép falvak vannak a környéken. Szebbnél szebbek.
A faluközösségnek van egy óvodája, egy elemi iskolája, egy boltja, egy pubja, egy nyomdája, több focicsapata (elég jók), egy krikettcsapata (nagyon jó), több sport klubja (tenisz, tollaslabda, bowls), egy szabadidőparkja játszótérrel és héhány éve egy skate-parkot is felavattak.

A templomot elfelejtettem. Templomba nem járnak ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy nincs erős közösségi élet. Figyelnek egymásra, segítenek egymáson. Mindenki több klubnak a tagja, legalább egy jótékonysági szervezetet támogat, önkénteskedik különböző események megszervezésében.
Önkéntes munka a The Laurentian havonta megjelenő kis, füzetnyi újság is, ami mindenről beszámol: eseményekről, szolgáltatásokról, új lakókról, elhalálozásokról....
​
A falu él és fejlődik. Minden négyzetcentiméter aranyat ér! Annak, akinek van. Vagy négyzetcentimétere vagy aranya.