Egy angol faluról fogok írni, ahol a férjem felnőtt és ahol szülei ma is élnek. Foxton a neve és a XII. századig nyúlik vissza a település története. A falu lakossága 1200 fő körüli, 480 házzal, amiből évente körülbelül 20 cserél gazdát. Fekvése szerencsés: 7-8 mérföldre (11-12 km) van Cambridge várostól és mivel vasútállomása is van, gyorsvonattal egy óra a londoni Kings Cross állomás. Ez csak a két nagyváros, ahova ingázni lehet a megélhetésért. Ezeken kívül van még néhány kisebb város a közelben... Amikor először jártam Foxtonban, 13 évvel ezelőtt, akkor csak a szemmel azonnal látható dolgokat jegyeztem meg. Hogy milyen zöld a fű januárban, hogy itt nincsenek igazából kerítések, vagy ha vannak, akkor alacsonyak vagy gondosan nyírt sövények. Hogy a ház előtti kert, front garden, mindenkinél más és ritkán elhanyagolt és van a back garden, ami idegen szem elől többnyire diszkréten megbújik a ház mögött. És ami számomra igencsak ámulatbaejtő volt, az a sok műemlék ház, amelynek többségéről lehet tudni, hogy kik voltak az első tulajdonosai, hogy kik voltak, mik voltak ezek az emberek, hogy milyen változásokon ment keresztül a ház, mi történt a benne lakókkal stb. Azt hallottam, lehet, hogy nem igaz, de attól még elájultam tőle, hogy Foxtonban több 400 évesnél öregebb ház van, mint Amerikában összesen. :) A falu történetét Rowland Parker (1912-1989), a közösség kulcsfigurája írja meg a The Common Stream c. könyvében, aminek köszönhetően Foxton kiemelkedik a környékbeli angol falvak sokaságából és szélesebb körben ismertebbé válik. Hogy róla könyvet írtak annak köszönhető, hogy rengeteg írott dokumentum maradt a faluról és ez az ember fáradtságot nem ismerve felkutatta azokat és könyvbe fűzte, tiszta passzióból. Kőhajításnyira persze ugyanolyan szép falvak vannak a környéken. Szebbnél szebbek. A faluközösségnek van egy óvodája, egy elemi iskolája, egy boltja, egy pubja, egy nyomdája, több focicsapata (elég jók), egy krikettcsapata (nagyon jó), több sport klubja (tenisz, tollaslabda, bowls), egy szabadidőparkja játszótérrel és héhány éve egy skate-parkot is felavattak. A templomot elfelejtettem. Templomba nem járnak ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy nincs erős közösségi élet. Figyelnek egymásra, segítenek egymáson. Mindenki több klubnak a tagja, legalább egy jótékonysági szervezetet támogat, önkénteskedik különböző események megszervezésében.
Önkéntes munka a The Laurentian havonta megjelenő kis, füzetnyi újság is, ami mindenről beszámol: eseményekről, szolgáltatásokról, új lakókról, elhalálozásokról.... A falu él és fejlődik. Minden négyzetcentiméter aranyat ér! Annak, akinek van. Vagy négyzetcentimétere vagy aranya.
1 Comment
|
Régebbi bejegyzések
February 2024
Címkék
All
|