Jó beszélgetés volt. Tényleg. Ritka, hogy szinte mindenik meghívott előadó érdekes, témábavágó és hiteles legyen. 
A címben ugyan nem szerepelt, mégis a falusi turizmusról volt szó leginkább. 
Sorra veszem a kérdéseket, témákat, amelyek elhangzottak. Az első kérdés már nem emlékszem pontosan hogy hangzott, de Király Melinda torockói vállalkozó, a Király Vendégház házigazdája, indított a válaszával. Azt tudtam, hogy Torockón jól működik a falusi turizmus, és azt is tudtam, hogy a vendéglátók egymást nem konkurenciának tartják, hanem partnernek és ennek meg is látszik az eredménye, de azt nem tudtam hogy a falu a 80-as években kezdett kiürülni, majd néhány család visszatelepedésével vette kezdetét a mai sikeres, példamutató falusi turizmus. Fehér megyében, ahol Torockó is található a magyarság, mindössze 4,6% az összlakosságból. 
Akkor hát felteszem én a kérdést: milye van Torockónak, ami nincs egy székely falunak? Én azt hiszem tudom a választ. Ti tudjátok? 

Amit még megtudtam és új információ az az, hogy nemrégtől a román törvénykezés is enyült, ami a háztáji termékek hasznosítását illeti. Vagyis, bármilyen mennyiségben lehet használni a saját előállításóú termékeket, élelmiszereket (tojás, hús, zöldségek stb.), vagy szomszédos termelőktől is lehet vásárolni, ha az illető valamilyen bizonyítékot tud erre vonatkozóan adni. Van termelői engedélye, például. Ha ilyen nincs, akkor hozzá lehet tenni a saját termelésű terékekhez, csak vigyázni kell, hogy ha házitojást adunk a vendégnek reggelire, akkor ellenőrzés esetén, legalább két tyúk futkározzon az udvaron. :) Panziósok, NE a bevásárló központokból vásároljatok!!!

Az elején Torockó is tranzit turistákat fogadott leginkább. Jöttek és mentek az vendégek, de az utóbbi években a vendégéjszakák száma átlag 3-ra nőtt és 60-70% -ban visszatérő turisták. Lehet jól is csinálni, csak nálunk még valami hiányzik ... :)

Szatmáryné-Jähl Angéla a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarától jött és a Magyarország - Erdély turisztikai együttműködési lehetőségekről beszélt. Azt mondta, hogy néhány sikeres magyarországi példa Erdélybe is átültethető lenne, hogy nem kell újra kitalálni, amit már más sikeresen csinál, nyugodtan el lehet "lopni" az ötleteket. Soós Júlia is ezt mondta és ez szerintem is így van. :) Az egyik hiba nálunk az, hogy mindig külön-külön probálunk jobbat és szebbet létrehozni, annál, amit már más megcsinált, ahelyett, hogy a meglévőt bővítenénk, jobbítanánk, szebbítenénk. Lásd szállásfogaló portálok. Annyi van, mint a szemét, de egy egységes,minden régiót átfogó, igényes, vidékeket és programlehetőségeket is bemutató portál NINCS. Ide szúrnám be az egyik részvevő megjegyzését. Azt mondta, hogy 15 éve potálfejlesztéssel fogalkozik és hogy egy jó potál havi fentartása, 5-10.000 euró.  Feltette a kérdést, hogy honnan lehetne előteremteni ezt a pénzt. Kiderült. :) Sehonnan. Ne, nem éppen. Jobb heleyeken, ez esetben Magyarország is jobb helynek számít, az állam finanszírozza. Példának Soós Júlia a Magyar Turizmus ZRT képviselője elmondta, hogy az ő gyönyörű, átfogó portáljuk fejlesztésén 170 alkalmazott  dolgozik és a magyar állam támogatja. 
Namármost. lehet, hogy Romániában is van egy ilyen portál (nem tudom, nem néztem utána), amit az állam támogat, ott viszont erdélyi, de legalábbis székelyföldi szállásadó nagyon vékonyan van jelen.  Zárójel bezárva. :)

Térjünk vissza az előadásra. Szó volt arról, hogy reklám, ide vagy oda, a falusi turizmus esetén nagyon fontos az ismerősökön, barátokon keresztül történő személyes ajánlás. Logikus, ugye? Soós Júlia részéről érkezett, szerintem egy nagyon jó ötlet, amit érdemes kipróbálni. Azt mondta, hogy érdemes volna néhány szállásadónak összefogni, kihangsúlyozom, ÖSSZEFOGNI, és meghívni 2-3 napra egy magyarországi újságírót, megvendégelni, megmutatni neki a környéket, egy-két programot kipróbálni vele, majd cserébe otthon ír egy "étvágygerjesztő" cikket a tapasztalatairól ... és ennél jobb reklám nem is kell ... Ismét teszek egy személyes megjegyzést. Az újságíróra költött pénz és energia, NEM kidobott pénz az ablakon, hanem BEFEKTETÉS. Ha ezt megértik valahogy errefele is, akkor szerintem egy lépéssel előbbre jutott a falusi turizmus. Egy jó nagy és fontos lépéssel. Ugyanez van a képzésekkel. Haladni kell, fejlődni kell. Sokan vannak odakint, nem mindegy, hogy mit "árulok". 

A meghívottak egyöntetűen aláhúzták, hogy a vendégnek ma már nem elég a finom vacsora és az ágy, ennél azért több kell. PROGRAM kell! És "idegenvezetés"! Idegenvezetés a szó szakmai értelmében, de idegenvezetés oly mód, hogy valaki megmutatja, elkíséri, elmondja, hogy mit érdemes látni, tapasztalni, enni, inni a környéken, a faluban stb. Ehhez viszont képzés kell, tanulás, önfejlesztés -  mondom én. Mentalitás váltás. És ismétlem, ez nem pézkidobás, hanem befektetés! Megtérül, ha nem is azonnal. A vendég visszajön, többet marad és még sok új vendéget hoz magával.

Még egy fontos dolog, ami elhangzott. Jó az, ha a szállásadó hely együttműködik utazási irodákkal. Nem mindegy szervezettség, védettség szempontjából sem, de programszervezés, reklám tekintetében sem ugyanaz. Az utazási irodán keresztül történő szállásfoglalás garanciát ad a vendégnek, így egy másfajta garanciavállalásról beszélhetünk. 

A magyarországi Országos Fogyasztóvédelmi Ügynökségtől Baranovszky György azt mondta, hogy erdélyi vendéglátókra kevés panasz van, de ő is kihangsúlyozta, hogy sokkal nagyobb a nyújtható garancia, ha a vendég teljes vakációs csomagot vesz meg (utazási irodán keresztül), mintha egyénileg foglalja le az utazást és külön a szállást. Az is elhangzott viszont, hogy Erdélyben még nem igazán működnek a charter típusú szolgáltatások és az on-line vásárlás sem, főleg a kuponosok. Én sem tudom, hogy működnek a kuponos vásárlások.

Szó volt a panziók minősítéséről, a margaréták számáról, aminek csökkenő száma, nem egyenesen arányos a minőség csökkenésével. Lehet, hogy nincs wi-fi a panzióban és ezért csak két maragarétás, de lehet, hogy a vengégek pont ezért szeretik azt a helyet. 

Záró akkordként még annyit, hogy az osztrákok azt mondták (szintén az előadáson hanzott el), hogy 100 év kellett, hogy a turizmusuk olyan legyen, amilyen most. Ebből a 100 évből mi hányat dolgoztunk le? 20-at? Tanuljunk tőlük, hátha mi 80 év alatt jutunk a csúcsra! :)) Én akkor csak 106 éves leszek... van idő...

Nagyon rég nem töltöttem otthon 4 napot egyfolytában. Sok otthonom van. Az elsőszámú, Vásárhely. :) És most nyaralni mentünk haza. Mivel Palcsi imádja a Vikkendet (muszáj, így írjam, mert így hangzik egy vásárhelyi szájából), vagyis a vizet, ha akartunk, ha nem, menni kellett. És mentünk. A nap nem sütött, de kit érdekelt? Szinte senki nem volt, így nem az embereket bámultam, hanem az emékeimben rendezgettem, hasonlítgattam, értékeltem.
Amit láttam tetszett. Nagyon is. 

Ez a mostani medence, a valamikori középső medence helyén van, csak valamivel nagyobb és szebb. 30 éve a medence beton dálékkal volt kirakva, és míg a vízbe értél, körkörösen, a medence vonalát követve, három széles betonlépcsőn kellett lemenni, ami napozás céljául is szogált. A víz minősége? Háááát.... Marosvíz volt. Barna, átlátszatlan és sokszor nem szagtalan. Bőrgombát lehetett összeszedni. Főleg a kényesebb bőrűek. 
Nekünk jó volt. Így habosan. Egyik fix pont volt az életünkben, mint ahogy, a lapok vagy a komp is.

A mostani vízről, aminek a színét láthatjátok, egyesek azt mondják, hogy koszos. Hogy, akár idézhetnék is, a hidegvölgyi cigányok ruhástól fürödnek benne. És? A szabályzat azt mondja, hogy a nudizmus tilos. :) Akkor is fürödtek ruhástól, most is. Nekem a mostani jobban tetszik.
Van nagy játszótér, van még három csúszda (fizetős), ami kliensben nem szűkölködik. A fű rövidre nyírva, szivarcsikk, vagy egyéb szemét a földön nincs, napozóágyak a medencék szélén, a padok két oldala napernyőtartókkal felszerelve. Esküszöm, nagyon civilizált! :) Van 1,20-as medence, van 1,80-as és van a fedett uszoda, meg a csónakázó. Na, talán a csónakázó veszített varázsából. Már nem olyan romantikus, nincs meg a Hajó és az emberek is rohanósabbak...

De a víz az jó volt, a miccs is, a sör is, meg a fagyi is. Jót úsztunk és mivel a nap nem sütött szinte senki sem volt.

Ja, és a könyves házikó. Olyan, mint az angol telefonfülke, csak barnában. :) De jó kezdeményezés...

Gyermek és serdülőkorom másik fontos helyszíne a Somi. Akkoriban a vendéglő, az állatkert, a pionírvasút és az otthonról hozott pokróc meg a szendvicsek jelentették a vasárnapi kiruccanást. Ha nem a főtérről induló busszal mentünk, akkor a számológépgyártól, az erdőn keresztül sétáltunk fel, vagy a fül-orr-gége melletti utcából, a kukoricatáblák között, a szabadtéri színpad mellett.
Akkor így volt varázslatos.

Most másképp. Hatalmas játszótér, piknikező, sütögető, ping-pongasztalok, erdei futópálya, szabadtéri fitnessgépek és egyéb sportpályák. Az a vendéglő bezárt, kukoricatáblák sincsenek. Lett helyettük sok, modern, újépítésű ház.

És sok-sok gyerek és felnőtt, aki boldogan használja az új Somit. Íme! :)

Hétfőn kicsike angoltanfolyamom elkezdődőtt. 6-on vannak. 4 fiú és két lány. 13-15 évesek. Édesek. Mindenik egy kis külön világ. Kivülről is, belülről is. 

Rég tanítottam utoljára. Izgultam. Készültem. Első óra, első 5 percében jött a kérdés hangosan: "Miért reszket a kezed?" :) Megválaszoltam. Ha valami olyat csinálok, amit szívvel-lélekkel készítek elő és nagyon fontos számomra is, izgulok. Nem tart sokáig, mondtam. Nem jöttem zavarba, de elképzeltem, hogy esetleg mást igencsak zavarba hozhatott volna a kérdés, ha pedig egy 25 fős oszályban hangzik el, akkor méginkább. :)
Hamar rájöttem arra is, hogy nehezen fogom tudni alkalmazni a szabályt, miszerint mindenki csak angolul beszélhet két órán keresztül, különben büntetést szabunk ki rá. Azt hittem vicces lesz. Hát nem. Egyáltalán nem vicces. Játszani? Így? Inkább ciki, mint vicces.
Én a szabályt betartom. Félsiker, nem siker. Egy kicsit úgy érzem. Pedig nagyon ügyesek. Mind. Persze tudás szempontjából sem homogén a csoport, az is számít.....

Második alkalom után nagyon törtem a fejem, hogy valami olyan témát dobjak be, ami igazán érdekli őket. Telefon, gondoltam! Jó ötlet volt. Megmutattam nekik, hogy milyen volt 100 évvel ezelőtt egy telefon, hogy hogyan képzeljék el egy telefonoskisasszony munkáját és eljutottunk napjainkig, természetesen, ahoz a telefonhoz, amit ők is közelről ismernek. Hurrá! Érdekelte őket. Engem pedig az érdekelt, hogy mire használják a telefonjukat? Elviekben tudom, hiszen az én gyerekeimnek is van. Nem okos, csak félokos, de van. És azt is tudom, hogy nem arra használják zömében, amire mi használtunk a tárcsás, vagy gombos telefonokat annak idején. Azzal csak telefonálni lehetett. Ezzel meg.... nagyon, de nagyon le vagyok maradva. Huhhh.

Még volt egy témám, ami bejött. Egy kitalált mobil aplikációhoz kellett készítsenek angolul egy videó reklámot. Csapat munka volt. Szuper lett. 

A témakörök kapcsán beszélgettünk a férjemmel, hogy miért nem érdekesek a mai, tinédzsereknek írt nyeltankönyvek témái. Pedig profik állítják össze. Hát ezért. Mert mi, felnőttek (40-50-60 évesek) nem értünk az ő világukhoz. Nem értjük sokszor a saját nyelvünket sem, ha gyerekeink beszélnek hozzánk. Le vagyunk maradva. Nekem lehet, hogy érdekes az utazáshoz szükséges szókincset megtanulni,mondjuk spanyolul, de nekik ez uncsi. A számítógépes játékokhoz sem értek és az okostelefon sem az én világom. Szerencsére a focit én is szeretem.

Másképp tanulnak, másképp ragad rájuk a tudás, sokkal pörgősebb az ő világuk. Ehhez a dinamikához kell jó órákat tervezni, és belecsempészni azokat a dolgokat is, ami a tanár tapasztalatából fakadóan fontos, kipróbált és jó. Abszolút kihívás. Nagyon élvezem.

... de maradok még a falusi turizmusnál :)