Vikkend és Somi

Nagyon rég nem töltöttem otthon 4 napot egyfolytában. Sok otthonom van. Az elsőszámú, Vásárhely. :) És most nyaralni mentünk haza. Mivel Palcsi imádja a Vikkendet (muszáj, így írjam, mert így hangzik egy vásárhelyi szájából), vagyis a vizet, ha akartunk, ha nem, menni kellett. És mentünk. A nap nem sütött, de kit érdekelt? Szinte senki nem volt, így nem az embereket bámultam, hanem az emékeimben rendezgettem, hasonlítgattam, értékeltem.
Amit láttam tetszett. Nagyon is. 

Ez a mostani medence, a valamikori középső medence helyén van, csak valamivel nagyobb és szebb. 30 éve a medence beton dálékkal volt kirakva, és míg a vízbe értél, körkörösen, a medence vonalát követve, három széles betonlépcsőn kellett lemenni, ami napozás céljául is szogált. A víz minősége? Háááát.... Marosvíz volt. Barna, átlátszatlan és sokszor nem szagtalan. Bőrgombát lehetett összeszedni. Főleg a kényesebb bőrűek. 
Nekünk jó volt. Így habosan. Egyik fix pont volt az életünkben, mint ahogy, a lapok vagy a komp is.

A mostani vízről, aminek a színét láthatjátok, egyesek azt mondják, hogy koszos. Hogy, akár idézhetnék is, a hidegvölgyi cigányok ruhástól fürödnek benne. És? A szabályzat azt mondja, hogy a nudizmus tilos. :) Akkor is fürödtek ruhástól, most is. Nekem a mostani jobban tetszik.
Van nagy játszótér, van még három csúszda (fizetős), ami kliensben nem szűkölködik. A fű rövidre nyírva, szivarcsikk, vagy egyéb szemét a földön nincs, napozóágyak a medencék szélén, a padok két oldala napernyőtartókkal felszerelve. Esküszöm, nagyon civilizált! :) Van 1,20-as medence, van 1,80-as és van a fedett uszoda, meg a csónakázó. Na, talán a csónakázó veszített varázsából. Már nem olyan romantikus, nincs meg a Hajó és az emberek is rohanósabbak...

De a víz az jó volt, a miccs is, a sör is, meg a fagyi is. Jót úsztunk és mivel a nap nem sütött szinte senki sem volt.

Ja, és a könyves házikó. Olyan, mint az angol telefonfülke, csak barnában. :) De jó kezdeményezés...

Gyermek és serdülőkorom másik fontos helyszíne a Somi. Akkoriban a vendéglő, az állatkert, a pionírvasút és az otthonról hozott pokróc meg a szendvicsek jelentették a vasárnapi kiruccanást. Ha nem a főtérről induló busszal mentünk, akkor a számológépgyártól, az erdőn keresztül sétáltunk fel, vagy a fül-orr-gége melletti utcából, a kukoricatáblák között, a szabadtéri színpad mellett.
Akkor így volt varázslatos.

Most másképp. Hatalmas játszótér, piknikező, sütögető, ping-pongasztalok, erdei futópálya, szabadtéri fitnessgépek és egyéb sportpályák. Az a vendéglő bezárt, kukoricatáblák sincsenek. Lett helyettük sok, modern, újépítésű ház.

És sok-sok gyerek és felnőtt, aki boldogan használja az új Somit. Íme! :)