Hogy vajon fog menni vagy nem fog? Hogy így kell-e ezt csinálni vagy sem? Majd kiderül. A tegnap, hosszas vacilálás után, elküldem körülbelül 100 ismerősömnek az egyáltalánnemvégleges weboldalam címét. Bemutatkozásképpen? Igen, így kérdőjellel. Manapság nagyon sok kérdőjel van a fejemben. 
Egy év múlva kb. elmesélem, hogy mi lett belőlem nagykoromra. :)

Ami régi, az nem feltétlenül ócska...sőt...Erről az ablakról jutott eszembe, hogy az ember hajlamos egy adott koron túl, tisztelet a kivétel, azt gondolni magáról, hogy bizonyos új dolgokat már nem képes befogadni, megtanulni és hát ez van és ezt kell szeretni. Én is úgy gondoltam, hogy soha, de soha nem fogok sem blogot írni, sem weboldalt szerkeszteni és még mindig ott tartok, hogy az okos telefon túl okos hozzám és a Facebook-ot mellőzőm. De, térjünk vissza az emberre. Szóval "régiek" vagyunk, de nem eldobnivalók. Sok-sok tudás van a tarsolyunkban, ami a miénk és amiért esetleg megküzdottünk. Ez a tudás nem hasznavehetetlen, hanem csupáncsak arra vár, hogy "lefordítsuk" a mai világ nyelvére és fordítva. A mai világ divatos nyelvhasználatát lefordítsuk és hozzárendeljük a felhalmozott tudásunkhoz. És ha ez meg van, egy kis önbizalommal és türelemmel jöhet a fejlődés, a változás, a jobbítás. 

Természetesen az oldalamat senki sem látogatja...még... :) Egyrészt mert senki nem tud róla, másrészt mert fogalmam sincs, hogy mit kell tennem, hogy láthatóvá váljak. Na de lassan megtanulom én is, vagy legalábbis igyekszem. 

Mégis, ha véletlenül rám talál valaki, arra gondoltam, hogy előrukkolok egy kis Mikulás ajándékkal. Az első három, december 5-ikéig jelentkező érdeklődőnek INGYENES 3 órás szakmai konzultációt ajánlok. 

Mi kell a jelentkezéshez? 
1. Te vagy akár a családod, aki vezeti a válallkozást/panziót
2. Akarat és nyitottság a változásra, a fejlődéshez
3. Az első lépés megtétele: írsz vagy hívsz telefonon

Mit adok cserébe?
1. Meghallgatlak figyelmesen
2. A TE sajátos kérdéseidre próbálunk közösen reális válaszokat, a problémáidra megoldásokat találni. Ötletekkel fogsz hazamenni, amelyeket, ha meg is valósítasz, elindul a változás, a fejlődés.

Próbáld ki. Nem veszítesz semmit.

Október 21-én, hétfőn felmentünk a Szent Anna-tóhoz és a Mohodba. Gyönyürű volt! Rajtunk kivül szinte alig volt látogató. Mondom, hogy szinte, mert azért egy-két autót láttunk és egy külföldi turistákkal tele buszt is. Nekem nagyon tetszett a nagy csend, de ismételten feltettem a költői kérdést: miért nincs ott senki a Mohos parkőrén kivül? Nincs civilizált WC, nincs, víz, nincs SEMMI.  De volt egy gyönyörű, októberi napsütéses nap...
Most jut eszembe! Hétfő volt, olyankor a múzeumok is zárva vannak.

FEJLŐDNI VAGY NEM FEJLŐDNI

Mindenfélét olvasok a neten, az újságokban a helyi turizmusról, a különböző rendezvényekről, konferenciákról és kérdés kérdésre halmozódik bennem. Az embereket, a vendéglátókat, a falusi turizmus alappilléreit ha megkérdezik, mit kérdeznek tőlük? 

Elhangzik, hogy nem promováljuk jól magunkat, az értékeinket, hogy nincs megfelelő együttműködés a különböző, vidékünket népszerűsítő szereplők között, hogy sok pénzt költöttünk a turizmusra, mégsem látszik. Mindez igaz, de ...? 

a vendéglátó akar-e fejlődni? 
mit szeretne, mire volna szüksége?
hogyan fogjon hozzá?

És még folyathatnánk. Lehet, hogy el sem jutunk a külföldi turista profiljának felrajzolásáig, mert esetleg a vendéglátó nem szeretne külföldi turistákat fogadni, vagy nem meri felvállalni, a nyelvi akadályok miatt. Minden, ami ismeretlen számunkra, egy kicsit tartunk tőle. Kevesen ugrunk fejest az ismeretlenbe... Pedig nem annyira ördöngős, mint ahogy azt gondolnánk. Ők is csak emberek, akik pont arra a vendégszeretetre vágynak, amit mi tudunk nyújtani nekik. 

MIRE VÁGYIK A KÜLFÖLDI TURISTA?

Biztos, ahányan vannak annyifélére, mint ahogyan mi is, ha nyaralni megyünk. :)

Mégis, az a külföldi turista, és nem elsősorban magyarországira gondolok, de valószínű ők is, aki egy falusi panziót választ szálláshelyéül, valami olyasmit szeretne megtapasztalni, ami náluk már nincs. Biztosan láttatok már lovasszekereket, vagy a mezőn dolgozókat szorgalmasan fényképező külföldieket. Esetleg gyerekeket, akik először látnak tehenet közelről...
Én úgy gondolom, hogy ezek azok az élmények, amelyek fűszerként adottak, és aminek előteremtése nálunk még hozzátartozik a mindennapokhoz. Vagyis egy vendéglátónak nem kell szekeret vennie és lovat, hogy azokat mutogassa, mint ahogy földeinken, kaszálóinkon is zajlik az élet, a mi közbejárásunk nélkül is. 
Adott tehát a fűszer, amivel rövid, egynapos program kínálatainkat tudjuk élvezetesebbé, színesebbé tenni. A vendég nem feltétlenül akar turázni, lehet, hogy boldog, ha pihenhet, aszisztálhat egy kenyér- vagy kürtőskalácssütésnél, estleg fát hasogathat a közösen elkészítendő bográcshoz.
A vendéglátónak azt kell letisztáznia, hogy melyek azok a programok, amelyeket szívvel-lélekkel be tud vállalni, ha a vendég igényli. Mert, ugye egyetértünk abban, hogy nagyon sok múlik az emberi hozzáálláson, vagyis rajtunk.

Ha mindez meg van, van egy szép, izléses panziónk, van program ajánlatunk, az igényekre könnyedén tudunk válaszolni mi az, ami még hiányozhat? 

Írjátok meg sikereiteket, gondolataitokat, problémáitokat a Kapcsolat gombnál megadott szövegmezőbe.

Próbáltuk megfejteni a látszólagos érdektelenség titkát. Most már szinte biztos vagyok benne, hogy a székelyföldi turizmust nem ezek a falusi szállásadóhelyek fogják előre lendíteni. A kis fausi panziók, vendégházak nem akarnak “nagyobbak” lenni. Elég nekik az, ami van, az évi két-háromszori teltház, amiből a költségeket fedezni lehet. Ez ha bejön, ígyis-úgyis pluszjövedelem számukra. Amúgy meg jól elvannak. A mindennapi kikerül a háztájiból, többet meg minek. Igazuk van. Ez az ún. slow  vagy lassú életvitel, amelyre oly sokan vágynak. Sajnos annak, aki megszokta a rohanást, az “intézkedést”, nem könnyű megállni.

Örülök, hogy megértettem. Azt hiszem, tényleg van egy ilyen hozzáállás. Úgyhogy direkt marketing ide vagy oda, nem mindenhol működik.

S ha már falusi turizmusról beszélünk, akkor talán a nagyobb kapacitású panziókban, kisebb szállodákban van a fejlesztés, fejlődés lehetősége.

Az is érdekes, hogy ahány tájegység annyiféle ember, annyiféle mentalitás. Míg Gyergyócsomafalván egymást érik a panziók, vendégházak (némelyek közülük igencsak ízlésések), addig a Fiság mentén alig találni 2 vendégházat… Pedig errefele is szép a táj, itt is vannak sípáyák, borvízforrások.

Lehet, hogy egyáltalán nincs igazam. Ezért is gondoltam, hogy nem adom fel. Jó lenne megkérdezni a panziósokat. De hogyan? Kit érdekel, hogy engem érdekel? :) 

Ha mégis válaszolnál nekem, hogy mi a legnagyobb gondod, neked, mint panziótulajdonosnak, akkor itt megírhatod: /kapcsolat.html

Feltettem az első hírdetésemet még szeptemberben, pontosabban elküldtem e-mailben 39 panziónak. Úgy állítottam össze, ahogy olvastam Wolf Gábor Kisvállalati marketing bibliájában… a legjobb tudásom és lehetőségeim szerint. Megnézhetitek ITT: /uploads/2/4/1/5/24157534/hirdetes.pdf

Kíváncsi voltam, hogy hányan reagálnak rá. 

Most már tudom... SENKI. 

Néha azon csodálkozom, hogy hogyan tud egy válallkozás élni, ha silány, igénytelen a szolgátatása? Kivel van a baj? A vendéggel/vevővel, akinek ennyi is elég? A szolgátatóval, aki csak ennyire képes? A rendszerrel? A törvényekkel?

Biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű. Mindenki meg tudja magyarázni, hogy mi miért van úgy, ahogy van. Szerencse, hogy vannak pozitív, inspiráló vállalkozások is, akik hosszú évek sora alatt bebizonyították, hogy minden akadály ellenére, lehet, maradandót, szépet alkotni, adni.

A befektetett energia pedig majnem ugyanannyi.

A fentieket egy friss brassópojánai élmény kapcsán írom. Egy éjszkát töltöttünk a  Traveland vakációs faluban,‎ http://www.traveland.ro/‎, és valószínű, hogy többet oda nem megyünk…aludni.