Miért?

Próbáltuk megfejteni a látszólagos érdektelenség titkát. Most már szinte biztos vagyok benne, hogy a székelyföldi turizmust nem ezek a falusi szállásadóhelyek fogják előre lendíteni. A kis fausi panziók, vendégházak nem akarnak “nagyobbak” lenni. Elég nekik az, ami van, az évi két-háromszori teltház, amiből a költségeket fedezni lehet. Ez ha bejön, ígyis-úgyis pluszjövedelem számukra. Amúgy meg jól elvannak. A mindennapi kikerül a háztájiból, többet meg minek. Igazuk van. Ez az ún. slow  vagy lassú életvitel, amelyre oly sokan vágynak. Sajnos annak, aki megszokta a rohanást, az “intézkedést”, nem könnyű megállni.

Örülök, hogy megértettem. Azt hiszem, tényleg van egy ilyen hozzáállás. Úgyhogy direkt marketing ide vagy oda, nem mindenhol működik.

S ha már falusi turizmusról beszélünk, akkor talán a nagyobb kapacitású panziókban, kisebb szállodákban van a fejlesztés, fejlődés lehetősége.

Az is érdekes, hogy ahány tájegység annyiféle ember, annyiféle mentalitás. Míg Gyergyócsomafalván egymást érik a panziók, vendégházak (némelyek közülük igencsak ízlésések), addig a Fiság mentén alig találni 2 vendégházat… Pedig errefele is szép a táj, itt is vannak sípáyák, borvízforrások.

Lehet, hogy egyáltalán nincs igazam. Ezért is gondoltam, hogy nem adom fel. Jó lenne megkérdezni a panziósokat. De hogyan? Kit érdekel, hogy engem érdekel? :) 

Ha mégis válaszolnál nekem, hogy mi a legnagyobb gondod, neked, mint panziótulajdonosnak, akkor itt megírhatod: /kapcsolat.html