Amint azt korábban írtam, az istálló jobb állapotban volt, mint a ház, ígyhát az első kalákát ennek kiürítésére és kitakartására szenteltük. Életemben ennyi szénaport nem szívtam. De hogy miért nem tettem maszkot? Kezdő voltam. Látszik. De a lendületem igencsak nagy volt, úgyhogy sikerült mindent kipucolni. 
És aztán következő tavasszal így kezdett alakulni. 

2008 nyarán, ebbe a házba szerettünk bele. Ilyen volt. Öreg, elhagyatott, de varázslatos. 

A mi családunkban nem hagyomány a mézeskalács sütés és így a díszítés sem. Néhányszor ellátogattunk kézművesfoglalkozásokra a lányaimmal és otthon is kétszer, talán háromszor nekigyűrkőztünk, de azért valahogy ez nincs benne a "kötelező" karácsonyi készülődésben. Az elsőre próbálkozásra határozottan emlékszem, mivel annyira nem sikerült magát az alapot összegyúrnom, hogy mérgemben kidobtam az egészet. Most biztos valaki jó hülyének gondol, de ez van, ilyen volt az első. Aztán a második és a harmadik, az már sokkal sikeresebb volt. Nem elégedtünk meg azzal, hogy szivecske és csillagformájú kekszeket sikerült gyártani, hanem a kekszek látványán felbuzdulva a mézeskalácsházikó "építésnek" is nekifogtunk. Sikerélményünk is volt, lányaim lelkesen kisajátították saját kreációjukat "Ez az enyém! Ez meg az enyém!" felkiálltásokkal.
Persze távolról sem volt meghatározó az élmény, merthogy eltelt egy pár év, anélkül, hogy ismét eszünkbe jutott volna sütni, de főleg diszíteni. A tavaly vettem csodálatosakat, de nem voltak finomak. :(
Na, de most jön a lényeg. Az idén, egész pontosan múlt szombaton egy nagyon jó hangulatú, spontán mézeskalács sütő-és-díszítő akcióban volt részünk barátainknál. A sütéssel nem volt baj. Finom lett, puha lett és a formázásból mindenki kivette a részét. Elkészült a cukormáz is a díszítéshez. 
A gyerekek nekiálltak az egyedi díszítésnek. 
Ja, elfelejettem mondani, hogy a házhoz nagyon büszkén, okosan, szabadkézzel, semmi méricskélés nélkül kivágtam az oldalakat, a háztetőt, ahhoz, hogy kiderüljön, hogy ebből esetleg egy csámpás pajta készíthető, de igazi, boszorkányos házikó nem. :) Újratervezés. Egy gyorstalpaló internetes mézeskalácssütő oldalról lekoppintottuk a sablont. Ezúttal vonalzót, papírt, ollót is használtam, sőt, a sablonra ráírtam, hogy 2x vagy 1x, mint a szabásmintáknál ez szokás. Megvolt a tudományos része a folyamatnak. Kivágtuk, megsütöttük, sőt elkezdődőtt a kerttervezés is. Hány fenyőfa lesz az udvaron, milyen lesz a kerítés stb.? A fenyőfák jól sikerültek az egyik mammutfenyő lett, a másik közönséges erdei vörösfenyő. A költségvetésből, de főleg a tudományból már nem futotta egy jó pofás kerítésre, hanem csak egy ilyen legelőket elválasztó, vagy alpesi házakat körülvevő egyszerű valamire, aminek tökéletlenségét a hó, vagyis a cukormáz hivatott eltakarni. 
Szóval meglettek a ház "alkatrészei", amit eklektikus stílusban csapatmunkával kidíszítettünk. Következett az "összeszerelés". Miután a pajta oldalai hosszas, türelemmel fogott és illesztett, percek után sem kötött meg, valószínű, hogy a cukormáz, picit hígabb volt, így úgy döntöttünk, hogy a házhoz férfi szakértelmet igényelünk. Ekkor derült ki, hogy a hának nincs alapja, azaz alja. Már semmi értelme nem volt utánanézni, hogy egyáltalán kellett volna-e vagy sem, mert úgysem lett volna miből megsütni. Szerencsére amikor a csűrikét renováltuk, megtanultam, hogy mi az ácskapocs, úgyhogy megvolt a megoldás. Ácskapcsokkal (gombostűkkel) illesztettük egymáshoz a házikó oldalait meg a tetőt, úgy, hogy nem is látszik. Majd az illesztéseknél bevakoltuk. :) Ilyen lett. 

Csak imitt-amott fúj be a szél, hála a mérnöki pontosságnak. Területrendezés még nincs, de már van tető a fejünk felett. Most látom, hogy még nincs bevakolva. :)
Gyönyörű, hát nem? :))

Aztán elültettük a fenyőfákat, a kerítést nekidöltüttük a ház oldalának, mert nem állt meg a saját lábán, és otthagytuk barátainknál, hogy kössön meg. Állítólag, már a kötőanyag tartja össze, keményen áll az idők végezetéig, ha meg nem eszik.
Mert ez finom is!

Tudjátok miért írtam le mindezt? Mert ez volt az igazi! A játék, a nevetés, az együttlét fantasztikus érzése. A könnyünk is kicsordult a nevetéstől, minden cukros volt, mindent szabad volt. Csodálatos módon senki nem únta meg, hanem élvezettel, gyúrta, vágta, maszatolta, díszítette, azt, amit a szíve diktált. 
Akkor mi is a fontos számunkra?

u.i. "Építész kollégáimtól" kértem egy pár fényképet, melyeket a későbbiekben betűzök.

Úgy nézem nem egyenletesen hullott a hó... :)

Nem fogok gasztroblogot írni. Nem vagyok egy konyhatündér. De éhes vagyok és azon gondolkodtam, hogy szilveszterre mit készítsek a vendégeimnek, ami kipróbált, könnyen elkészíthető és FINOM. Ilyenkor szoktam, kivételesen, tündér lenni.

Lehet, hogy sok vendéglátónak nem okoz gondot az, ha a vendégseregben vegetáriánusok is vannak, de tudom biztosan, hogy olyanok is akadnak szépszámmal, akiknek fejtörést okoz, hogy mi legyen a reggeli, az ebéd és végül a vacsora. Legyen finom, változatos és még egy ici-pici húst se tartalmazzon. :) de egy morzsányit sem.
És szalonnát sem. És tepertyűt sem. Hát akkor mit?
Leírok egy receptet, ami ISTENI! 
Shepards Pie (pásztor pite) vegetáriánus módra, lencsével és gombával:
A kép a bbcgoodfood.com oldalról van

Így néz ki. 
Hozzávalók:
olívaolaj
2 fej hagyma, nem túl apróra vágva
4 sárgarépa, darabosra vágva
4 cikk zúzott fokhagyma
200 g gomba (csiperke)
2 babérlevél
1 evőkanál kakukkfű
1 (fej) angol zeller feldarabolva
500 g lencse
100 ml vörösbor
1,7 l zőldséglé (nem muszáj)
3 evőkanál paradicsompüré

És a krumplipüréhez valók:
2 kg krumpli
85 g vaj és/vagy 100 ml tej
50 g reszelt sajt (elhagyható)
ízlés szerint só, bors

Megfőzzük a lencsét a zöldéglében, vagy sima vízben.
A forró olajban megdínszteljük a hagymát, fokhagymát, sárgarépát, zellert és gombát. Egy tűzálló tálba összekeverjük a lencsét a megpárolt zöldségekkel, majd beletesszük a paradizsompürét, zöldfűszereket, megsózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Rálocsoljuk a vörösbort. A tetejére, ahogyan a képen is látható, krimplipürét simítunk, majd megszórjuk reszelt sajttal. Sütőben kb. 30 percet sütjük, de igazából akkor van kész, ha a krumplipüré kezd aranyszínben pompázni. :)

Jó étvágyat! Nagyon jó szilveszteri kaja.
A fűszerekkel lehet szabadon bánni, ki ahogy szereti és a zöldségeket ne apróra, hanem ügyes falatkákra kell vágni, mert vaéahogy más az íze. 

Az alábbi linken találtok egy variációt a témára, vegán módra és nem lencsével.
http://kryaspiritvegalife.blogspot.ro/2010/10/vegetarianus-shepherds-pie-pasztor-pite.html

Hát, mitagadás örülök. A decemberi Mikulás ajánlatomra volt két érdeklődő. Ma találkoztam az egyikkel, holnap a másikkal. Engedélyt kérek tőlük, hogy publikussá tehessem őket, aztán megkérdezhetitek tőlük, hogy milyen voltam? :)

Itt egy picit jobban állunk, legalábbis információ szempontjából. 
Van egy rendes weboldal, ahol a vendéglátó is talál hasznos információkat: http://eco-romania.ro/ro
És angolul is teljes! :)

De ez még jobb. Ez az első olyan oldal, ami a potenciális turistáknak szól. Vagyis vendégcsalogató. Nézzétek meg. http://www.greenmountainholidays.ro/

És még egy 4 nyelvű oldal, ami kicsit másabb, de ahány ház, annyi szokás: http://www.mctransylvania.com

Egy pár napja keresgélek a neten. Keresek egy jól összerakott weboldalt, egy valamit, ahol megtudhatok "mindent" a romániai falusi turizmusról és/vagy öko-turizmusról. Elég sok időt eltöltöttem, de nem érzem, hogy sikerrel jártam volna. Ha a keresőbe, azt írom be, hogy turism rural egyetlenegy rendezett oldal jön be, az A.N.T.R.E.C. oldala (www.antrec.ro), ami gyönyörűen beharangozza, hogy négy nyelven tájekoztat, közöttük magyarul is, de sajnos, csak a román nyelvű működik. Miért van az, hogy meg sem lepődtem? :)
Szóval, van képzés, ilyen-olyan projektek, egy-két, már 2014-es programajánlat, de mind az járt a fejemben, hogy kinek szól? A romániai városi embernek? Gondolom, hogy aki falun évente egy-két disznót levág, az nem megy el a szomszéd faluba, hogy végigaszisztáljon egy disznóvágást, esetleg egyet szánozzon a környéken... De lehet, hogy tévedek. A szomszéd disznója jobban visít, vagy a szán jobban csúszik.
Ott maradtunk, hogy kinek népszerűsítik? A külföldieknek románul? Minden olyan félmegoldásnak tűnik. De mondom, ez ez olyan oldal, amit legalább végig lehet nézni, olvasni.
A többi, olyan nesze semmi, fogd meg jól. 
Sok, magukat a vendégházakat népszerűsítő oldal van. Ezek is mind belföldnek, ami persze nem baj. 
Arra lettem volna kíváncsi, hogy ha segítségre, ötletre, esetleg egy virtuális közösségre volna szükségem, hogy másokéval azonos gondjaimat, mint vendéglátó megbeszélhessem, akkor hova menjek? 
De, hogy írjak valami pozitívat is. Találtam egy szedett-vedett oldalt (agroturism.3x.ro), amelyen viszont a vendéglátó megfogta a lényeget, csak nagyon gyenge a tálalás. Egyszóval: borzasztó. :) 
DE románul, franciául és angolul megfogalmazták azt, hogy mit szeretnének és mit tudnak adni a külföldi turistának. És ezt közösen találták ki a családban. Férj-feleség panziósok és fiuk meg barátai az idegenvezetők. Mindenikük legalább 2-2 idegennyelvet beszél és saját bevallásuk szerint nem a tömegturizmust promoválják, hanem 
a mássságot és ami még fontos, talán az egyik legfontosabb, BIZTONSÁGOT nyújtanak az idegennek. 
Csak kár, hogy rossz a tálalás. De hátha valaki átveszi az ötletet és előrukkol egy javított változattal.

Legyen nagybetűs az ünnep. Testnek, léleknek egyaránt.

Pihenni vágyunk mindannyian, ami mindenkinek mást jelent. Van aki csak arra vágyik, hogy otthon legyen a szeretteivel, hogy minden percet közösen élvezhessenek. Vannak olyanok is, akik az ünnep alkalmával elutaznak valahová.

Mi nem utazunk sehová. Mi otthon szeretünk ünnepelni, bensőségesen, családi körben. Csinosítgatjuk otthonunkat, főzőcskézünk, ajándékokat készítünk, meglepetést szerzünk gyerekeinknek.

Az angyalvárás a kedvencem. Mindaddig, amíg gyerekként éltem meg a karácsonyokat, hiába, hogy 28 vagy 30 éves “gyerek” voltam, úgy szerettem, hogy “jöjjön az Angyal”. Nem én díszítettem a fát, én csak beloptam a fa alá az Én Angyalomtól az ajándékokat. Soha nem akartam tudni, hogy nekem mit fog hozni és nagyon sok éven át, felnőttként is levelet írtam neki. Ha véletlenül mégis megtudtam, hogy mi lesz az ajándékom, még sírtam is néha, mert úgy éreztem, hogy odalett a meglepetés…

Szeretem a töltöttkáposzta illatát. A fenyőét és az elfújt gyertyáét. És szeretem a csilingelő karácsonyi muzsikát, melynél csak gyerekeim izgalma szebb és hangosabb.  

Örömöt szerezni másoknak, legyen az akár egy ismeretlen vendég, nem teher számunkra. Nekünk is öröm. Szerezzünk hát örömöt mindazoknak, akikkel az idén együtt karácsonyozunk. Azoknak is, aki utazni szeretnek és esetleg nálunk töltenek pár napot. Akik másképp ünnepelnek, mint mi, de ugyanúgy vágynak a szeretetre. Adjunk hát szeretetet!

Kívánok szép ünneplést mindenkinek és békét. Kivül is és belül is.

Gondoltam keresek egy pár linket/blogot/ oldalt nektek, ahol megvalósítható karácsonyi dekorációs öteteket találtok. A hozzávalók legtöbb esetben kézügyben vannak (fa, papír, festék, ragasztó stb.), minimális költséggel egyedi hangulatot tudtok létrehozni, melyet vendégeitek díjazni fognak, de ti is örömöt leltek majd benne.

Ezek lennének:
http://www.hazimano.com/2012/12/karacsonyi-diszek-termeszet-adta.html_

Az alábbi egy blog, ahol szívesen barangolok, mert inspiráló. _
http://otthonkommando.cafeblog.hu/kategoria/karacsony/

És a szinte kimeríthetelen ötlettár_
http://www.pinterest.com/ahonapajandeka/karacsonyi-ajandekotlet/


Jó készülődést!

Faluhelyen gyorsan terjed a hír, úgyhogy a közvetlen szomszédokat nemsokára megismertük. Megjegyzem nekem sokat számított, hogy miként szóltak hozzánk előszőr, meg hogy azonnal felajánlották segítségüket, ha szükségünk lesz rá. Jól esett...
Persze mindenki várta, hogy lebontjuk a házat és egy szép újat, nagyot, színeset építünk helyébe. Csodálkoztak is, amikor látták, hogy először is nekiesünk az istállónak. Azt mondták, hogy sokkal jobb állapotban van, mint a ház, azzal érdemes először foglalkozni. Megfogadtuk a tamácsukat. Kitakarítottuk. A 10 éves vagy még régebbi koszt, szénát, szalmát, szemetet, vályút, a zsákokba gyömöszölt rongyot, kotlós tojást, hímzett párnahuzatokat, ágytámlákat, iniciálés zsákokat. És csináltunk belőle egy kicsiházat. Nem mi, hanem hozzáértő férfiak. Előbb a négy sarkától megemelték, és négy gerendányit megemelték. Aztán más ügyes srácok folytatták a munkát és befejezték. Ilyen lett kivülről.