(2.) Csűrike

Faluhelyen gyorsan terjed a hír, úgyhogy a közvetlen szomszédokat nemsokára megismertük. Megjegyzem nekem sokat számított, hogy miként szóltak hozzánk előszőr, meg hogy azonnal felajánlották segítségüket, ha szükségünk lesz rá. Jól esett...
Persze mindenki várta, hogy lebontjuk a házat és egy szép újat, nagyot, színeset építünk helyébe. Csodálkoztak is, amikor látták, hogy először is nekiesünk az istállónak. Azt mondták, hogy sokkal jobb állapotban van, mint a ház, azzal érdemes először foglalkozni. Megfogadtuk a tamácsukat. Kitakarítottuk. A 10 éves vagy még régebbi koszt, szénát, szalmát, szemetet, vályút, a zsákokba gyömöszölt rongyot, kotlós tojást, hímzett párnahuzatokat, ágytámlákat, iniciálés zsákokat. És csináltunk belőle egy kicsiházat. Nem mi, hanem hozzáértő férfiak. Előbb a négy sarkától megemelték, és négy gerendányit megemelték. Aztán más ügyes srácok folytatták a munkát és befejezték. Ilyen lett kivülről.

itt még fékész állapotban