A karácsony nekem is a kevenc ünnepem. Várom. Nagyon várom. Várom azt az egyedi hangulatot, érzést, amit csak a karácsony tud elhozni. Az idén az első hullám, az első hó leesésekor érintett meg, aztán elmúlt. Az ajándékok csomagolásakor éreztem ismét, hogy küszöbön az ünnep, minden szépségével, aggodalmával, hogy vajon, hogy fog sikerülni. Aztán mindenkit kipipáltam az ajándéklistáról. Nyugodt voltam, hogy nem kell izzadnom a boltokban, idegesen várnom a soromat a pénztárnál, vagy jobb híján kiválasztani az ajándékot, mert már lekéstem róla. Aztán ez is elmúlt, de továbbra is vágytam a szegfűszeg illatára, a narancséra, vagy a szépen feldíszített standok látványára. Ezekből egyet sem kaptam házon kivűl. (Valószínű, ha elmentem volna a Harmopan mézeskalács díszítő/sütő délelőttjére, jutott volna nekem is belőle, de oda nem jutottam el.) Az idén valamit hiányzott.
Aztán vége lett az első évharmadnak az iskolában. Én ilyen évharmados vagyok, mit csináljak. Tudom, hogy már nem úgy számolják a heteket, de nekem így esik jól. Szóval nem kell már 6-kor felkelni. Hurrá! A konyhából a kávéillat az ágyban csiklandozza az orromat. Olyan jó! Ismét ünnepi hangulatom van és ez most sokáig fog tartani. Tényleg minden új nap egy ajándék, a benne levő kicsi ajándékokkal együtt, amelyek néha, nem is olyan kicsik. Mint például az, hogy édesapámnak az egyetlen jó szeméről leműtötték a hályogot, és hogy most már nem csak sejti, hogy mi zajlik körülötte, hanem látja is.:) Apróság? Nem, egyáltalán nem az.
Az idő múlásáról, ilyenkor karácsony küszöbén, Paula születésnapja emlékeztet, de az ünnepi érzés már megállíthatatlan. Nincs idő filozófálni, nincs idő önsajnálatra. Egymást érik az események. Az angyalfia eljuttatása a címzettekhez, egy hosszabb este barátok társaságában, a szilvapálinka kifőzése. Ez az a jófajta egypercidőmsincsmegszusszanni érzés.
És itt van. Holnap jön az angyal. A holnap a miénk. A családé, a szereteté, a csillogó szemeké, a gyertyalángé, a csengettyűszóé és a megbocsátásé. 

Kívánom, hogy mindenki szeretet kapjon ajándékba. Kívánom, hogy mindenkinek jusson egy baráti ölelés, ami mindennél többet ér! 
Békés, boldog karácsonyt mindenkinek! 

Egy régebbi bejegyzésemben már írtam az e-mail kommunikációs tapasztalataimról, pontosabban a hivatalos levelezés kultúrájának hiányáról, legalábbis arról, amit tapasztaltam.

Most került a hab a tortára. :) A tegnap írtam két e-mailt (szóról szóra ugyanazt) a saját magam által begyűjtött panziók címére. Összesen 113-nak, két listába csoportosítva. Elég formálisra sikerült, így nézett ki: 
Tisztelt szálloda- és panzióvezetők!
   A Sapientia Egyetem csíkszeredai kara egy nagyszabású európai úniós projektben vesz részt, melynek célja a turizmusban dolgozók idegennyelvi készségeinek a fejlesztése egy, a célcsoport számára kidolgozott, oktató tananyag létrehozása által. 
   Ahhoz, hogy a tananyag valóban megfeleljen az Önök és a turisztikai piac szükségleteinek, szíveskedjenek válaszolni a csatolt kérdőív kérdéseire. Körülbelül 5-10 percet vesz igénybe. A kérdőív román nyelvű, a legtöbb esetben a választ egy x-el kell megjelölni.
   Kérjük a kitöltött kérdőíveket szíveskedjenek visszaküldeni a fenti, vagy az [email protected] címre, december 20-ig. Minél többen válaszolnak, annál reálisabbak leszek a projekt eredményei (interaktív tananyag) amit természetesen Önök is ingyen használhatnak (az on-line internetes felülelet) vagy letölthetik mobiltelefonos applikációként.
   Együttműködésüket előre is köszönjük.
Tisztelettel,
Kocsis Erika
Eddigi tapasztalataimat figyelembe véve, sajnos nem számítok lelkes válaszadókra, de ma meglepődtem, amikor kinyitottam a postaládámat. Egy panziótól egy úr így válaszolt az emailre: "SZIVEM HOL A KERDOIV????????????????????"  :)))) Ugyanis elfelejtettem csatolni a kérdőívet az egyik levélhez.
Én nem vagyok szívbajos, a viccet is értem, nem is ragaszkodom sok esetben a formalitásokhoz, de azért meglepődtem. Az úr mentségére legyen mondva, egy ízben már beszéltünk telefonon, de az is hasonló volt. :) Lehet, ezért is volt ilyen közvetlen ezúttal. :) Itt az oldalamon hírdettem rövid képzéseimet, mire egy nap felhívott valaki ilyen stílusban: "... miket oktatnak maguk? Na, megmondom én, hogy mit kellene okatni. Azt kellene oktatni, hogy amikor kijön hozzánk a pénzügyi ellenőr, akkor milyen jogaim vannak?..."

Hát ennyi. Csak ezt akartam leírni hirtelen. Nem vagyok felháborodva, megsértődve, inkább csodálom az ilyen embereket. Tényleg. Hogy tudják így is csinálni. Én nem tudnám. Gratulálok nekik. 

Azt hiszem látom a hibát. A saját hibámat. Most éppen azt kell eldöntenem, hogy mekkora áldozatot szeretnék hozni én a falusi turizmus oltárán. Még nem döntöttem el. De tudom, hogy mit nem csináltam jól. Miután megtapasztaltam, hogy a célcsoportom nincs még mobiltelefon közelben sem néhány esetben, nemhogy internetközelben, nem léptem arra az útra amelyen ők járnak, vagyis, nem mentem ki a helyszínre, nem plakátoltam, nem hírdettem újságban és szórólapot sem juttattam el senkinek a postaládájába. Ez a szórólapos dolog még nincs elvetve, de mielőtt időt, energiát és pénzt fektetnék ebbe az ötletbe, gondoltam a FB-on még meghírdetek egy ajándékhónapot a célcsoportomnak. :)) Közvetítőket is keresek, akik nem mások, mint a célcsoportom gyerekei, akik nagy valószínűséggel interneteznek, FB-oznak és autót is vezetnek és 25-35 év közöttiek. :)

Egy évvel ezelőtt még ajánlottam 3 hónapos ingyenes segítséget, vagy ingyenes konzultációt, de nagyon kevesen éltek a lehetőséggel. Pedig tiszta szívesen csináltam volna.

Az én célcsoportom az egyszerű, de élettapasztalattal rendelkező, bölcs falusi ember, aki saját környezetében jó kapcsolatrendszerrel rendelkezik, aki ismeri falujának minden szegletét, ízes történeteket tud és mindemellett vendéglátással is foglalkozik. Őket szeretném bátorítani, nekik szeretnék segíteni az úgynevezett modern dolgok útvesztőjében eligazodni, azt szeretném, hogy anélkül, hogy feladnák önmagukat, sikeresebbek lennének abban, amivel foglalkoznak. A falusi turizmusban. 

Mivel az eddigi találkozásaim során azt tapasztaltam, hogy akinek jól megy a falusi turizmus, azért nem, akinek meg nem megy, azért nem reagál a mai internetes kihívásokra, arra gondoltam, hogy segítségül hívom azokat a fiatalokat, akiknek szülei falusi vendéglátással foglalkoznak. 

Januárban minden időmet nekik szentelem, azoknak, akik ígénylik, egyénileg, kiscsoportban, ahogy sikerül. Nyögjem már ki, nem? :)
A fiatalokat megkérem, hogy jártukban-keltükben, hozzák be szüleiket Csíkszeredába és amíg ők ügyes-bajos dolgaikat végzik én beszélgetek, ötletelek a szüleikkel. Megpróbálom az ő nyelvükön elmondani, hogy hogy és hol tudnának reklámozni, hogy mi az előnye az összefogásnak, hogy milyen programokat tudnának szervezni, vagy bármilyen más, felmerülő kérdésere megpróbálnánk megkeresni a választ közösen. Ne értsetek félre. NEM megmutatni akarom, hogy hogy kell csinálni, mert ÉN ezt nem tudom, AMIT szeretnék az az, hogy rávezessem az embereket, arra, hogy nyitott szemmel járjanak, hogy saját környezetükben, amit olyan jól ismernek, rájöjjenek a lehetőségekre és azokat kipróbálják. Amit szeretnék viszont átadni nekik, az elsősorban a pozitív gondolkodás, a lelkesedés és a hit.  

Kíváncsi vagyok sikerül-e?

Napok óta keresek egy rövid, de profi, vagy félprofi videót a behavazott hegyeinkről. Tényleg órákat töltöttem el azzal, hogy 2-5 perces anyagokat nézegettem meg youtubeon reménykedve, hogy találok egy békét, meghittséget sugárzó, a hegyeinket vagy karácsonyi készülődéseinket bemutató valamit. Nem találtam. Fényképeket igen, zenei aláfestéssel, de nem azt kerestem. 

Úgy tűnik ez a fajta népszerűsítése a régiónknak még nem indult be. Gondolom, egyhamar nem is fog. Bizonyára sokba kerül egy jó filmet összehozni. Még mindig csalódott vagyok egy kicsit. 

Azt is hiányolom, hogy a szállásadók is nyári képekkel invitálják a vendégeket szilveszterezni. :) Tényleg nem lehet egy-két jó, téli fotót készíteni? A havas táj jó turista csalogató, főleg olyan vendégek számára, ahol nincs ilyen télen sem. És egyre inkább nincs. Errefele is kevesebb és kevesebb a hó. De most van és szép. 

De, hogy valami jót is mondjak: találtam végre egy profi weboldalt, profinak tűnő (biztos azok, csak nem tapasztalatból beszélek) túravezetőkkel, akik magyarul, románul és angolul egyaránt öko és aktív kikapcsolódásra hívják a turistákat. Ők a Hargita Öko Alpin Klub és a weboldal: http://www.erdelyiturak.ro/ 
Gratulálok nekik! Ügyes csapat.