Budapest

Nem járok csukott szemmel Budapesten még akkor sem, ha már ötvenedikszer gyalogolok utcáin, mégis mindig találok valami újat, valami megnéznivalót. Ezúttal nem magamtól találtam meg az új helyeket, hanem egy könyv kapcsán (Tittel Kinga: Mesélő Budapest) döntöttem úgy, hogy elmegyek a Sziklakórház múzeumba. Picit aggódtam, hogy a 11 éves lányom hogy fogja "bírni", de reméltem, hogy maga a hely, meg főleg hogy labirintusszerű, ha csak kicsit is, de kíváncsivá teszi ha nem is lesz a kedvenc helye. Jól számítottam, Egyedül ő írt a vendégkönyvbe hármunk közül és utólag elárulta, hogy neki is voltak kétségei a múzeum érdekességét illetően, amit bele is írt a vendégkönyvbe, DE érdekes volt, tetszett! Bingo! Amúgy ajánlom mindnekinek, mint egy "kötelező" házifeladatot: Ha nem járt még ott, akkor tűzze napirendre a Sziklakórházat. Megéri. A felnőttnek azért, a gyermeknek meg másért. Csak idegenvezetéssel lehet végiglátogatni, ami körülbelül egy óra. Fotózni bent nem lehet, de annál többet lehet gondolkodni.

Egy másik alkotás, amire szintén a fent említett könyv hívta fel a figyelmemet, (egyébként ajánlom mindenkinek a könyvet, akit érdekelnek apró részletek Budapesttel kapcsolatosan) a Cipők a Dunaparton c. köztéri holokauszt emlékmű. Ide egy kis sétával könnyen el lehet jutni. A Lánchíd pesti hídfőjétől jobbra található, a Parlamenthez közel. Nagyon hatásos, nagyon sokat mondó alkotás. Szívszorító.

Még volt egy kulturális momentumunk a 3 nap alatt. Ez pedig a Mai Manó Galériában  Vivian Maier fotóiból rendezett kiállítás.
"John Maloof amatőr történész 2007-ben egy chicagói aukciósház árverésén bukkant rá egy jelöletlen, temérdek negatívot tartalmazó dobozra, s ezzel felfedezte Vivian Maiert, a huszadik század egyik kiváló ‘utcai fényképészét’. Személyes érdeklődése szorgos kutatómunkává alakult, s az évek során feltárta a több mint 2000 tekercs filmből, 3000 nyomatból, és több mint 100.000 negatívból álló hagyatékot, amelynek legnagyobb részét Maier valószínűleg soha nem mutatta meg senkinek." (http://maimano.hu/kiallitasok/titkos-szenvedely-vivian-maier-fotoi/)
Egy nagyon érdekes történet a Vivian Maieré, akit érdekel itt olvashat róla.
A Mai Manó ház, mint ház sem elvetendő, a Nagymező u. 20 sz. alatt. Bevallom hősiesen, hogy amikor először hallottam a Mai Manóról, akkor azt hittem, hogy egy mai manóról van szó, de legalábbis valami fantázianévre gondoltam. Aztán kiderült, hogy Mai Manó, azaz May Emánuel császári és királyi udvari fényképészmester volt, akinek a házában és műtermében most galéria és könyvesbolt található. A kapu mellett közvetlen pedig nagyon finom a forralt bor a Mai Manó Kávéházban.

Budapest nem a világ közepe, legalábbis nekem, de több, mint egy év telt el a mostani és az ez előtti látogatásom között és döbbenten vettem tudomásul, hogy nagyon hiányzott. Turistaként Budapest közelít a világ közepe felé. Gyönyörű város!