A tengeren voltunk. A bolgár tengerpart Sveti Vlas nevű üdülővároskájában, ahol teljesen találomra foglaltam szállást az interneten, úgy keresgélve, hogy csendes tengerpart Bugáriában. Erről a csendes helyről majd írok, de most inkább arról a 4 órás kirándulásról szeretnék beszámolni, amit a Tripadvisor úgy javasolt, mint egyike azon 2-3 tevékenységnek, amit érdemes kipróbálni Sveti Vlasban. Az értékelések is nagyon jók voltak a kirándulásról, így mi is elmentünk a találkahelyre, a posta elé, péntek reggel 9-re. Elsők között értünk oda, aztán fél tíz után, mire elindultunk 53-an voltunk! Svájc, Németország, Franciaország, Ukrajna, Írország, Oroszország, Románia, Csehország, Hollandia képviseltette magát a nagyobbacsak csoportban.
Az idegenvezető egy fitt, huszonéves lány, aki főállásban jógatanár, nyaranként pedig heti kétszeri alkalommal ezt a túrát vezeti a környékbeli hegyekbe, melynek legmagasabb csúcsa a Sveti Iliya csúcs a maga 385 méterével és gyönyörű kilátásával. Bemutatkozás után elmesélte, hogy a passzióból csinálja már jó pár éve, nagy természetbarát és környezetvédő. Azt is mondta, hogy a túra ingyenes, de természetesen megköszöni az adományokat a végén, mindenkire rábízva, hogy annyit adjon, amennyit meg ér neki a kirándulás. Szóval, ez egy magánszemély, aki jól csinálja azt, amit csinál. Hát nem? Ezt a szórólapot adta a kezünkbe, majd nekivágtunk. 

A túra, innen a Hargita-hegység lábától, semmiség volt, de az idegenvezető lelkesedése, ahogy a gyógynövényekről, az állatokról és általában a helyről beszélt feldobta a hangulatot, 50 embert összefogott és mi is úgy néztük és kóstoltuk a szedret, meg a zsályát, mintha sosem láttunk, ettünk volna. 
Életemben előszőr láttam viszont lódarázs fészket, kettőt is, és valóban gyönyörű volt a panoráma a hegytetőről.
Meglepett, hogy nem láttam szemetet az erdőben, de kiderült a végére, hogy az idegenvezető minden alkalommal összeszedi a műanyag palackokat és leviszi a kukába. Ezúttal vagy 3-at szedett össze. 

A túra végén, mindenki elégedett volt. De tényleg. Úgyhogy adomány is volt bőven, úgy láttam, hogy 5-10 eurókat adtak az emberek fejenként. Szorozzátok be 50-el.
Itthon picit utánanéztem  ennek az ingyenes városnéző / séta mozgalomnak és Torinótól, Rio de Janeroig mindenfelé létezik. Gondolom ott megy nagyon jól, ahol sok a turista, elsősorban városnéző túrák vannak, de mint kiderült vannak rendhagyóbbak is.
A kulcsszó: free walking tours. Megéri!

Családi nyaralást terveztünk Bulgária tengerpartjára, minél közelebb Romániához, hogy ne kelljen sokat autózni és ha lehet, ne a legzsúfoltabb, csupaszálloda részére.
​A Tripadvisoron foglaltam még februárban ezt a házat 10 főre: Villa Vivienta. 
​Mivel 10 évvel ezelőtt Călărași-nál léptük át a határt, 5 évvel ezelőtt pedig Giurgiu-nál, úgy döntöttünk, hogy most kipróbáljuk Románia autópályáinak szinte felét, ami a darabszámot illeti. :) Mindkét szakasz, a Ploiești - Bukarest és a Bukarest - Konstanca, csendes volt, sőt az első üres, mire a férjem megjegyezte, hogy minek nekünk autópálya, ha nem használja senki? Amúgy Ploiești Bukarest között nincs WC, nincs benzinkút és letérő sincs. A bukaresti ringy-rony út, azaz a Centura, tényleg nagyon rongyos, de ez nem volt számunkra meglepetés és szerencsére, hogy nem tartott a végtelenségig. Aztán az A2-es autópálya első betonlapokbúl összerakott néhány kilométere után, teljesen kivirultunk, mert az út is jó lett, WC is dögivel van és benzinkút is. A WC-k használhatók, viszonylag tiszták, amelyikben volt papír, abban nem volt friss virág a tükrök előtt műanyag flakonokban és fordítva. :)
Az 563 km hosszú utat mi 10 óra alatt tettük meg, ötszöri megállással (kávé, tankolás, WC, vásárlás). Ahhoz képest a gyerekeim sem ették meg egymást a hátsó ülésen, pedig sokszor egy 3 órás út alatt is kiborul a bili. 
A határt Negru Vodánál léptük át, miután nagyon komótos határőrök ellenőrizték az útleveleinket. Vagy 20-30 percbe tellett, pedig két autó volt csak előttünk.
Aztán vettünk útadót. Eddig soha! :) Elkerülte a figyelmünket. Most viszont észrevettük és egy hétre váltottunk matricát, ami 8 euróba került. A matricát fel kell ragasztani az ablakra, különben nem érvényes és megtörténhet, hogy egy nagyot kell veszekedni hazafele a vámossal, aki meg akar büntetni, ha észreveszi, hogy nincs felragasztva (velünk megtörtént). Az is gond lehetett, hogy nem 7x24 órára szól, hanem hét napra és mivel mi benne voltunk ugyan a 7x24 órában, de a 8. napon jöttünk hazafele, belekötöttek.
Az utak Bulgáriában kemények és jók. :) Forgalom szinte alig. Mindig az az érzésem, hogy Bulgáriában nem lakik senki. A felvak kihaltak, embereket csak elvétve látni, gyerekeket meg egyáltalán nem. Pont annyi útlejzőtábla van, amennyi egy tájékozódni tudónak elég, de ha a tájékozódád nem az erősségünk, akkor nem árt a GPS. Fél 5-re értünk a szálláshelyünkre és az első csalódás is kiült mindenkinek az arcára, amikor a főútról egy meredek és keskeny és kátyús utcán fel kellett térjünk, majd egy még meredekebb és még szűkebb oldalutcába megálltunk a ház előtt. Szerencsére, hogy amit ott találtunk az mindent felülmúlt, így pillanatok alatt a fantasztikus, csodálatos és lenyűgöző jelzőket haszáltuk leginkább.
A villa besejéről nem készítettem fényképeket, mert pont olyanok, mint, amelyek a tripadvisoron láthatóak, lásd a fenti linket. Néhány pillanat kép a medencéről, ami kicsi ugyan de nagyon jó bombákat lehet szökni bele, a jacuzziról, amiben el lehet lazulni a csillagos ég alatt, ha nem sikerült egész nap a parton :), és a kilátásról, ami az ágyból, fekve is páratlan volt!

A villa tulajdonosai (angolok) és a villa adminisztárora (angol) előtt le a kalappal. Mindenre gondoltak és nagyon segítőkészek voltak, bármi bajunk akadt.
A part valóban 20 percre van gyalog és Albena végét olyan 30 perc alatt lehet elérni, elég meredek utcán le, majd fel és 194 lépcsőn. :) Aki nem riad vissza ennyi mozgástól, annak ajánlom, akink ez sok, annak van autós lehetősége. 6 léváért lehet egész nap parkolni Albenában, a homok mellett, úgy, hogy gyalog 2 métert kell megtenni, vagy 10-et a vízig. :) Igazán kényelmes megoldás. 
A gyalogos út így néz ki:

Albena olyan 8 kilométerre volt a háztól kocsival és mint mondtam, jóízűen lehetett parkolni a nem túl zsúfolt part mellett. Főleg ha egészen a plázsa végéig elmerészkedik az ember, a helyi bulgárokat követve. A kaja finom (a sopska salata messze a kedvencem!), a sör is jó, de a mojito se kutya!
És nincs manele, a szállodák előtti homokos strandokat naponta takarítják, a víz meleg és gyerekbarát :), de azért úszni is lehet.

Ha valaki esetleg megúnná a sok homokot és a sós vizet, vagy a gyereknek más élményeket szeretne, van egy kisebb aquapark Albenán, az Aquamania, ahol egy napot jól el lehet tölteni, vagy van egy muskátlis minigolf pálya, amit mi nem hagyhattunk ki, mert a gyerekeink élvezik. És mi tagadás, mi is! A viziparkba a belépő elég drága (35 léva/ fő és 15, 90-120 cm magas gyerekeknek, kicsiknek ingyenes), de ha egész napos programot csinálunk belőle, akkor megéri. És bilív mí, közelebb vagyok az ötvenhez, mint a negyvenzhez, de a végére nekem kellett mondani, hogy akkor, anyuka, elég volt, ugye? :)

Ha valaki esetleg érdeklődik a bulgár kultúra, épített örökség, természeti szépségek stb. iránt és egy-egy fél napra ott hagyná a partot, annak ajánlom Balchikban a botanikus kertet és Mária román királyné nyári palotáját valamint Kaliakra romjait. 
Kaliakráról néhány szót csupán. Nagyon ellentmondásos a környezet, úgy értem, hogy történelmi jelentősége eltörpül a gondozatlanság és burjánok mellett, no meg a "military zone" sem a legfelelmelőbb látvány, viszont, ha az ember el tud tekinteni ettől, akkor megcsodálhatja a Fekete-tenger talán legszebb partszakaszát, ha meg szerencsés is, akkor delfineket is láthat. 

Itt a vége, fuss el véle! Nagyon jó volt!