Én, a tanítás, a serdülőkorúak és a mai világ:)

Hétfőn kicsike angoltanfolyamom elkezdődőtt. 6-on vannak. 4 fiú és két lány. 13-15 évesek. Édesek. Mindenik egy kis külön világ. Kivülről is, belülről is. 

Rég tanítottam utoljára. Izgultam. Készültem. Első óra, első 5 percében jött a kérdés hangosan: "Miért reszket a kezed?" :) Megválaszoltam. Ha valami olyat csinálok, amit szívvel-lélekkel készítek elő és nagyon fontos számomra is, izgulok. Nem tart sokáig, mondtam. Nem jöttem zavarba, de elképzeltem, hogy esetleg mást igencsak zavarba hozhatott volna a kérdés, ha pedig egy 25 fős oszályban hangzik el, akkor méginkább. :)
Hamar rájöttem arra is, hogy nehezen fogom tudni alkalmazni a szabályt, miszerint mindenki csak angolul beszélhet két órán keresztül, különben büntetést szabunk ki rá. Azt hittem vicces lesz. Hát nem. Egyáltalán nem vicces. Játszani? Így? Inkább ciki, mint vicces.
Én a szabályt betartom. Félsiker, nem siker. Egy kicsit úgy érzem. Pedig nagyon ügyesek. Mind. Persze tudás szempontjából sem homogén a csoport, az is számít.....

Második alkalom után nagyon törtem a fejem, hogy valami olyan témát dobjak be, ami igazán érdekli őket. Telefon, gondoltam! Jó ötlet volt. Megmutattam nekik, hogy milyen volt 100 évvel ezelőtt egy telefon, hogy hogyan képzeljék el egy telefonoskisasszony munkáját és eljutottunk napjainkig, természetesen, ahoz a telefonhoz, amit ők is közelről ismernek. Hurrá! Érdekelte őket. Engem pedig az érdekelt, hogy mire használják a telefonjukat? Elviekben tudom, hiszen az én gyerekeimnek is van. Nem okos, csak félokos, de van. És azt is tudom, hogy nem arra használják zömében, amire mi használtunk a tárcsás, vagy gombos telefonokat annak idején. Azzal csak telefonálni lehetett. Ezzel meg.... nagyon, de nagyon le vagyok maradva. Huhhh.

Még volt egy témám, ami bejött. Egy kitalált mobil aplikációhoz kellett készítsenek angolul egy videó reklámot. Csapat munka volt. Szuper lett. 

A témakörök kapcsán beszélgettünk a férjemmel, hogy miért nem érdekesek a mai, tinédzsereknek írt nyeltankönyvek témái. Pedig profik állítják össze. Hát ezért. Mert mi, felnőttek (40-50-60 évesek) nem értünk az ő világukhoz. Nem értjük sokszor a saját nyelvünket sem, ha gyerekeink beszélnek hozzánk. Le vagyunk maradva. Nekem lehet, hogy érdekes az utazáshoz szükséges szókincset megtanulni,mondjuk spanyolul, de nekik ez uncsi. A számítógépes játékokhoz sem értek és az okostelefon sem az én világom. Szerencsére a focit én is szeretem.

Másképp tanulnak, másképp ragad rájuk a tudás, sokkal pörgősebb az ő világuk. Ehhez a dinamikához kell jó órákat tervezni, és belecsempészni azokat a dolgokat is, ami a tanár tapasztalatából fakadóan fontos, kipróbált és jó. Abszolút kihívás. Nagyon élvezem.

... de maradok még a falusi turizmusnál :)