Az élhető angol falu - harmadik rész Iskolások, dolgozó felnőttek, nyugdíjasok

z a falu, amelynek van elemi iskolája, szerencsés, Mondom én. A szülők és gyerekek mindenképpen, habár zsenge kortól még mindig sokan küldik bentalkásos iskolába a gyerekeiket. 5-9 éves kortól akár. 
Foxtonban 11 éves korig lehet iskolába járni, utána vagy iskolabusszal a legközelebbi középiskoláig, vagy bentlakásos iskolába (boarding school). Bonyolultabbnak tűnik első látásra az ő rendszerük, de nem az. Inkább az iskolaválasztás lehet kicsit nehezebb, ha jó iskolába szeretnéd iratni a gyerekedet, de csak lyukas penny árválkodik a zsebedben.
Minden iskolának egyenruhája van. Reggelente látni a buszt, amikor felveszi a szoknyás lányokat és a zakós, nyakkendős fiúkat, majd délután, leteszi őket.
Iskolán kivül a gyerekek ugyanazt csinálják, mint nálunk: lógnak számítógépjeiken, telefonjaikon, ücsörögnek a parkokban a padokon és serdülnek, mindenki a maga módján. Hogy ha ezen kivül mást is szeretnének csinálni, akkor lehet sportolni (foci, tenisz, tollasslabda, kirkett, ping-pong), vagy más területeken felejszteni önmagukat.. vakációkaban gyakori, hogy munkát vállalnak a 16 évet betöltött fiatalok. 
Aztán felnőnek és otthagyják a falut.... ott is. 

​Foxton gazdálkodó falu volt 100 évvel ezelőtt. Ma 3-4 kisebb farm van csupán a faluban. Az aktív lakosság a falu határain kivül keresi meg a kenyerét. Ingáznak Cambridge, London, Ryston. Stevenage városokba... Ha az autók számának növekedése jólétre utal, akkor a foxtoniak jól élnek, Egy-egy ház előtt minimum kettő, de több esetben három autó parkol. 

Amit viszont én nagyon szeretek, az az, hogy az idősek nem öregek! A középosztálybeli nyugdíjasok aktívan részt vesznek a közösségi életben. Kiveszik részüket a szervezési munkából (események kapcsán), mindenki támogat egy-két jótékonysági szervezetet, ápolják kapcsolataikat és ha egészségük engedi utazgatnak, kirándulnak, kertészkednek, sportolnak.
Anyósom például hetente egyszer vagy kétszer teniszezik és egyszer valamilyen csoportos fitnessórára jár. 77 éves. Csodálom. Évekkel ezelőtt néha rosszul esett, ha ottjárttunkkor nem ért rá velünk lenni, mert dolga volt. Vagy "Nyílt kertek" napokat szervezett, vagy jótékonységi gyalogláson vett részt, vagy Cambridgebe ment az középiskolai barátnőjével találkozni. Szeretnék ilyan szerencsés lenni és hasonló módon élvezni majd napjaimat...

---

​Az angolok nem olvadnak el a kedvességtől, nem puszilóznak, főleg a idősebb generáció, de bíznak egymásban és összefognak szükség esetén. A szomszédra bízzák lakásukat, ha egy-két hétig távol vannak otthonuktól, pénzt gyűjtenek különböző célokra, hatékony szervezők és nem komplikálják agyon a dolgokat. Szeretem.
És azt is szeretem, ahogy a rendszer felkarolja, támogatja őket, hogy mindezt megtehessék. Az egészségeseket és a betegeket egyaránt. ​

---