Hampton Court

A Hampton Court Palota története az 1200-as évekig vezethető vissza. Olvastam valahol valami ilyesmit, hogy: "ha 1 órád van a palota meglátogatására, mit nézzél meg", hát erre én azt mondom, hogy semmit. Be se menj. Egy nap nem elég arra, hogy mindent végignézz. Mi nyitás után már ott voltunk és záráskor jöttünk el, de még sok minden kimaradt a láztogatásból. A kertben nem tudtunk sokat gyönyörködni, mert nem volt túl jó idő, és a különböző szervezett programokon sem vettünk részt, úgyhogy vissza fogunk menni. De nem most. :) Amúgy 60 font volt a belépő, két felnőtt, egy gyerek és egy diák részére. Gyereknek számít a 15 éves, de a 16 már nem. A családi jegy (2 gyerek, két felnőtt) valami 45 font lett volna. Ezt csak a tájékoztatás kedvéért. 
Azt szeretem ezekben az angol, történelmi palotákban, hogy a gyerekeknek sem unalmas. Eddig minden hasonló helyen, és itt is, volt kvíz, kifestős, kincskereső és egyéb elfoglaltság, ami a kicsiket és a nagyobbacskákat is érdeklődővé, kíváncsivá teszik. És mi tagadás, a felnőttet is. Ami itt újdonság volt az előbb felsoroltakon kívül, az a Szag térkép a Györgyök korából (Georgian era 1714-1837), The Smell Map of the Georgian Court, ami pont úgy működik, mint egy parfümkatalógus. Megdörzsölöd a képet és megszagolhatod azt, amit a kép ábrázol vagy leír. 

A szagokról csak annyit, hogy a forró csoki tényleg csoki illatú és a hatalmas kandallók szaga is stimmel. A 18-ik századi budinak pedig nemzetiségtől függetlenül ugyanolyan szaga van. :) Ez semmit nem változott az évszázadok alatt... Paula kérte, hogy "anyuka, légyszi megszagolod nekem? :)" és anyuka megszagolta. Bár ne tette volna! A többi szoba illata pedig bájos, mondhatnám úri egyvelege a levendula, kamilla, kakkukkfű és egyéb fűszernövényeknek, néhol egy kis áporodott izzadságszag beütéssel. Nem tudom mikor megy ki garanciából a térkép, de nálam megszagolható. :)

A fenti képekkel kapcsolatosan csak annyit, hogy a királyi konyhában, nem műanyag sonkákat lehet megcsodálni, hanem a beöltözött konyhatündérek, ott bügyürgetik a mézespogácsát és királyi címer formájú sütimintákkal dolgoznak, a nyárson igazi csirkét lehet forgatni, a gyerekek mindent kipróbálhatnak. A múzeumi szakácsok pedig lelkesen válaszolnak minden kérdésre, vagy mesélnek, hogy hogy is volt, mint is volt. A csirkéket, gondolom, hogy a I. Erzsébet királyi konyhájának egy szegletében, ahol egy büfé is működik, meg lehet enni. Meg van szervezve, na.
A Drawing Room, ami eredetileg withdrawing szóból alakult (visszavonulás, elvonulás), négy asztalánál, korabeli társasjátékokat lehet játszani, ami szintén nem egy rossz ötlet, mikor gyerekekkel látogatsz egy ilyen helyet. 

Hatalmas a Hampton Court és lenyűgöző. Az sem mellékes, hogy jó a tálalás, hogy nem számadatokkal tömték tele az egyes korok-és uralkodókról szóló tájékoztató füzetkéket, táblákat hanem az illető személyhez fűződő történetekkel, érzékeltetve a korabeli szokásokat, hangulatokat. A hangkalauz is kimondottan követhető volt. Amúgy én nem szeretem. Gyerekeknek külön audiókalauz áll rendelkezésükre.
Ajánlom! Ha Londonban jártok és van egy napotok legalább, akkor feltétlenül nézzétek meg.