Mégsem az igazi...

Egy régebbi bejegyzésben a homoródfürdői Lobogó Panziót követendő példaként említettem. Továbbra is dicséretes, hogy mi minden történt és történik náluk, hogy folyamatosan fejlődnek, szépülnek, bővülnek. Azt hiszem azt is dícsértem, hogy a konyhájukban még nem csalódtunk, és jó végre egy olyan hely, ahol idővel nem csökken a minőség. 

S akkor most vonjam-e vissza, hogy követendő példa? A webolalukról kinéztem a telefonszámot, felhívtam őket, nem volt épp ott a recepciós. Mondtam, jó, akkor írok emailt, szíveskedjen szólni a recepciósnak, hogy választ várok. Nem írtak vissza. Eltelt egy nap, ismét felhívtam őket, ezúttal egy úrral beszéltem, akinek mondtam, hogy izé, hívtam, írtam és nem kaptam választ. Megnézte, hogy tényleg írtam, majd azt ígérte, hogy bészél a kolleganőjével, és néhány óra múlva visszahívnak. Eltelt 6 óra azóta. Ismét felhívtam őket, legkésőbb holnap délelőttre ígérték a választ. 

Mit kellett volna tenniük? Semmi mást, csak néhány óra múlva, ahogy ígérték fel kellett volna hívjanak, hogy bocs még nem sikerült beszélni az illetékessel, de ... 

Le vagyok konyulva.