Már nem emlékszem pontosan az évre, de a lányoknak jó hosszú haja volt ottjártunkkor. :) A Conkers Adventure Park, Ashby-de-la-Zouch, nem túl angolos hangzású nevű angol városhoz van közel, ahol könnyedén el lehet tölteni egy tartalmas napot a gyerekekkel. Sokmindent ki lehet próbálni, kinti és/vagy benti dolgokat. Nekem akkor ez a mezítlábas sétaút tetszett. Annak ellenére, hogy nem volt túl meleg elég sokan tapicskoltak a 450 m hosszú ösvényen, ami úgy van kialakítva, hogy mezítlábasan mindenféle felületet megtapasztalhassanak. Volt aprókavics, darabos sziklakő, fa, forgács, iszapos aljú vizes rész, sár stb. Gondolom, hogy az ottani gyerekek számára érdekes és különleges ez a mezítlábaskodás, elsősorban kint a természetben. Otthon előszeretettel járnak mezítláb a házban, de a parkett, szőnyeg és csempe fílingen kivül nemigen tapasztalhatnak meg mást. Az út végén van egy csap, vagy több, ahol lábmosás zajlik ... A másik kedvencem az angol parkokban, játszótereken a labirintus. Népszerűek. Fű-, sövény- vagy kukoricásban kialakított tekervények, mind nagyon jók. Sok helyen versenyszerűen is végig lehet őket járni. Van könnyű, közepes és nehéz útvonal. Pontokat lehet gyűjteni, parklátogató rekordokat dönteni... Izgalmas. Legalábbis nekem. :)
0 Comments
Barátaink, azt mondták, nem fáradtak az éjszakai vonatozás után, de azért hegyet mászni aznap mégsem akartunk, így egy autókázós, könnyű sétás, városnézős és szentgyörgynapos programot választottunk. Megálltunk a Nyerges-tetőn, majd leereszkedtünk a Kászoni -medencébe. Gyönyörű! Az az igazság, hogy én sem jártam eddig Kászonaltízen, vagy Jakabfalván. Most is csak ízelítőnek volt elég a séta, amit tettünk, de azt azért észrevettem, hogy mennyire rendezett, tiszta, takaros a falu, az utcái és micsoda gyönyörű tornácos házak sorakoznak a patak partján, igaz, több is lakatlannak tűnt. Egy kicsit távolabb ültünk fel a szekerünkre és továbbmentünk Kézdiszentlélek felé. A templomnál álltunk meg, majd felsétáltunk a Perkő-tetőre, ahol néhány helybéli kedvesen üdvözölt: "Szép majálist, adjon 1 lejt!" :) Lejt nem adtunk, de mivel "követtek", adtunk két madárlátta szendvicset, hogy mi is tudjunk nyugodtan enni. Van egy bicikliút is errefelé, a Nemere-útja. A térképen zöld szaggatott vonal, kis piros C betűkkel megtűzdelve, jelzi a kerékpárutat. Aztán továbbmentünk Kézdivásárhelyre, egyik kedvenc kisvárosomba. :) Ez az udvarterek által meghatározott sajátságos hangulat egyik székely városkában sincs meg, legalábbis azokban, ahol én jártam, a központ gyönyörű épületei pedig szemet gyönyörködtetőek, még akkor is, ha minden másodikra ki van írva, hogy: ELADÓ. :( Mind megvenném .... Kutyafuttában megkerültük a főteret, bekukkintottunk egy-két udvartérre, megettünk egy fagyit, néztük, hogy máshol, hogy zuhog az eső, majd irány Sepsiszentgyörgy! Szentgyörgyön a szokásos? Mondhatom így? Gondolom, hogy igen, ha olyan látogatókról van szó, mint mi, akik néhanapján egy délutánra vagy estére leruccanunk egy-egy koncertre.
Olvastam a tegnap egy felháborodott véleményt, miszerint a kézművesvásár ki van szorítva a központból, ahol a bóvli, a műanyag, a kínai terpeszkedik. Ez valóban így van, de az is igaz, hogy a kisebbik lányom egyik vágya az volt, hogy ismét kipróbálhassa a vizen úszó óriáslabdát, amiben egyensúlyozni kell, hogy az ember (a gyermek) talponmaradjon. Lehet, hogy szelektálni kellene? Vagy lehet, hogy helyet kellene cseréljenek? A kézművesek legyenek a központban, a bóvli egy kicsit távolabb? Mi jól éreztük magunkat, a műanyagosokat kikerültük, a parkon keresztül, a koncerteken kiénekeltük magunkat :) majd miután minden koroszály elégedett volt olyannyira, hogy már megengedte magának, hogy fáradt is legyen, hazamentünk. A záróakkordokat a Tankcsapda szolgáltatta. :) Azt mondják azok, akik jobban ismerik a falusi embereket, hogy igazából nem fogadják be az idegeneket soha a közösségbe. Mi is jövevények vagyunk Bánkfalván, de én remélem, hogy ha nem is fogadnak be, de nem is rekesztenek ki. :) Írtam az angol faluról, ami teljesen máképp falu, mint Bánkfalva. Megvan annak is a szépsége. De megvan ennek is! A képek maguktól beszélnek. Egyik sem jobb, mint a másik. Nem jobb, csak MÁS. Ezt a másságot szeretem én nagyon, ebben a másságban vagyok én otthon. Aszfaltozott út csak egy van, a szentmártoni. Bolt több is. A kicsi bolt, nem az a kicsi bolt, hanem az, ahova mi járunk. :) A Sarki ABC. A társasági élet néha megélénkül a bolt előtt. Egy dolgos tavaszi nap után például. Leülni nem lehet, de a sör állva is legurul. A boltban minden van, tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért vásárolunk a városban néha. Biztos azért, mert mi "többre" vágyunk. Például humuszra, ami itt nem kapható. :) Ja, és logikus, tej sincs. :) De van tehén! És van házicsoki, mentolos cukorka és halva. Gumicsizma is, meg villanykörte. :) Van templom, van iskola. Gyönyörű templom és jó iskola! Mi kell még? A parkban felújított játszótér, napkollektoros lámpákkal. Bizony! Kikapcsolódás gyanánt, lehet biciklizni és kirándulni szebbnél-szebb helyekre, melyek itt vannak egy köpésre. A közbirtokosság honlapján nagyon sok szép fotó van a faluról. Lehet csemegézni. Persze kifogyott a film a fényképezőgépemből. :)
Eloszor bemutatom Foxtont azt az angol falut, ahol a ferjem felnott es ahol szeretek lenni. Amit irok rola, vagy vele kapcsolatosan, gondolom, nem lehet altalanositani, de egyfajta kepet nyujt az itteni eletrol, kivulallo szemevel nezve. Bocsanat, hogy nincsenek ekezetek .... Eloszor is igy neznek ki a hazak. Nincs gazdalkdas, gondolom latszik. Van egy kis elsokert es egy kis hatsokert. Gondozottak, szepek. Anyosom termeszt ezt-azt a hatsokertben. Paradicsomot, paprikat peldaul. Sok a virag es imadjak a madarakat. De nemcsak ok, mindenki, etetik oket es reggel valosagos koncertre ebred az ember. Aki szeretne kerteszkedni viszont, az berelhet egytenyernyi, kettenyernyi vagy nagyobb parcellat a falu hataraban, ahol kedvere termeszthet zoldsegeket. Berleti dijat kell fizet a helyi tanacsnak es gondozni, hasznalni kell. Van egy onkentes bizottsag, aki ellenorzi a kis parcellak gondozottsagat es, ha talalnak elhanyagoltat, az berlo elveszitheti a hasznalati jogat. Na persze azert vannak farmok, ahol nagyban termesztenek zoldsegeket, vagy allattartassal foglalkoznak, de itt nem tudok ilyenrol. Legalabbis nem a falu kozott. Sok csaladnak van kutyaja. Reggelente valosagos talalkozo van a fuvespalyan, kutyazas. Ma reggel 9-kor, szombaton, !!! a jatszoteren volt ket fiatal csalad 6 gyerekkel, sok kutyas jott-ment, a skate-parkban pedig egy kisfiu, teljes felszerelesben rollerezett. En azt csinaltam, amit otthon Bankfalvan meg nem mertem. :) Kocogtam. Tiz orara pedig gyulekeztek a gyerekek fociedzesre a fuvon. Igy nez ki a vadiuj skate-park es itt a jatszoter, szinten felujitva. Mondanom sem kell, hogy kutyaval tilos bemenni ... Azt hiszem, egyelore ennyi. :) A teniszpalyakat nem mutattam meg, de van, ketto. Es van egy palya, ahol ilyen golyokat dobalnak, francia filmekeben lehet latni. :) Nem tudom mi a neve. Balls... es a spanyoloknal is lattam, inkabb idosebbek jatszak.
Jo itt lenni. Valoszinu, hogy ha itt elnenk, minden apro ablak nem jelentene, akkora elmenyt, mint igy. Ja es az ut mellett tulipanok es narciszok nyilnak a fuben :)) Nem szedi le senki, hogy a piacra vigye eladni. Amikor gyerek voltam imádtam az elsőtétített fürdőszobában édesapámnak aszisztálni a fényképek előhívásánál. Az előszobában sem volt szabad villanyt gyújtani, sőt, biztos, ami biztos, egy pokrócot is felaksztottunk az ajtó belső felére, hogy ne égjenek el a fényképek. Emlékszem a vegyszer illatára, amit szerettem, a színes csipeszekre, meg a tálkákra, a piros fényre és a felcsíptetett fényképekre. A ki és be koslatásra is, amit édesapám tettetett bosszúsággal kommentált. Nagyon jó kis családi együttlétek voltak ezek. Nosztalgiával gondolok rá ma is. Így születtek fekete-fehér fényképeink, amelyek minden elsősorban édesapám számára értékes pilanatot megőríztek és őriznek ma is. A fényképek mérete is fontos volt, mert a sajátkezőleg készített, mára már több kilót nyomó albumban, minél több, de esztétikus elhelyezése volt a cél. És mindenik fénykép alá egy-egy sor is oda van írva, hogy az emékek biztos élénkséggel táruljanak a kiváncsi szemek elé. És én igencsak kíváncsi voltam. Egyik "izgalmas" elfoglaltságom, amikor a szüleim nem voltak otthon (mert ekkor bármennyit is el lehetett időzni egy-egy fénykép nézegetésével), serdülőkoromban, a családi fényképalbum ismételt elnézegetése volt, az első képtől a legutolsóig, ami mindig változott, frissült. Imádtam nézegetni, hogy édesapám hogy változott az idők során, hogy milyen jóképű volt, hogy édesanyám milyen szép volt, meg azt, hogy mivel töltötték szabadidejüket, hol kirándulgattak és mikor léptünk mi be az öcsémmel az életükbe. Azt az egy-két megsárgult szélű képet is szerettem, amiről ismeretlen arcok néztek rám: nagytata, akit nem ismertem, csak elbeszélésből, nagynénik és nagybácsik gyerekkori képei. A szabály az volt, hogy minden eseményről legfeljebb 3 kép kerülhet az albumba, így vastagodott egy élet albumává. Órákat is el tudtam tölteni az album nézegetésével, és kívántam, hogy majd nekem is legyen egy ilyen. És lett is (édesapám készített egyet), amit egy darabig ügyesen és rendszeresen rendezgettem. Igaz, hogy nem sikerült sem a képek méreteit aprócskán tartani (megjelentek a színes képek), sem a maximum hármat egy eseményről (digitális képek papír kivitelezése), mert sokat lehetett akkor már kattintani...
És egy ideje, azt hiszem a kétezres évek elejétől nem ragasztottam több képet az albumomba. De sokszor eszembe jutott, mint például ma is, hogy milyen jó lenne egy helyre gyűjteni a képeket, de nem akárhogy, hanem lapozható albumba, szépen rendszerezetten, hogy emlékezzünk rá, hogy mennyi mindent csináltunk, mennyi örömben volt részünk, hány helyen megfordultunk. Hogy lapozzunk. És így jutottam el arra a döntésre, hogy itt a blogomon fogok egy olyan albumot létrehozni, hogy Helyek és ahova 1-3 képet fogok feltölteni azokról a helyekről ahol az elmúlt tizenakárhány évben jártam egyedül, kollegákkal vagy a családommal. Kezdetnek mégiscsak lapozzátok szeretett öcsém, néhai Kocsis Hobó László, nekem csak Laci, fotóit. |
Régebbi bejegyzések
February 2024
Címkék
All
|