Városi falusiak luxusa

Csütörtökön valaki egy bejegyzést tett közzé a facebookon, miszerint lovasszánozni lehet Csinódban. Egy kedves ismerősömmel ráharaptunk és megbeszéltük, hogy az lesz a vasárnapi program. Gyorsan fel is hívtam a megadott számot, de aztán mégiscsak aludtunk egyet az ötletre, mert túl drágának tartottuk. Míg gondolkodtunk, hogy is legyen, mint is legyen, én is érdeklődtem Bánkfalván, ő is érdeklődött Mindszenten, hogy van-e szán, lehetne-e kirádulni egyet stb.? Ő járt sikerrel, így vasánap 11-kor indultunk a házuk mellől két szánnal Hosszúaszóig és vissza. 

Most komolyan, mondjatok meg ti is, nem luxus? Otthonról 15 perc alatt egy teljesen más világba csöppentünk, mondhatnám, hogy röpítettek, de nem lenne teljesen igaz, mert a hó túl kicsi és nem lehetett vágtázni, Szóval szikrázva átkeltünk az aszfaltúton, úgy sajnáltam szegény lovakat, de szerencsére tényleg csak átmentünk az úton, hogy aztán a szentléleki templom irányába kanyarodva, rátérjünk a völgyben meghúzódó, fenyvesekkel körülvett útra.  

Előkerült a pálinka, a tea és habár kellemes volt az idő, mégis jólesett bemelegíteni a hangszálainkat. A Xántus-kápolnától egyre szebb az út, ha még lehet fokozni a csodálatosat.

Aztán elértük Hosszúaszót, ezt az eldugott, egy lakosú falut, ahol a idő megállt és minket is megállásra kényszerített. Hacsak egy pillanatra is, biztos vagyok, hogy mindenikünk (kivétel a két fogatos, akik nem hiszem, hogy különösebben filozófáltak volna) a maga módján rácsodálkozott a hallható csendre, a megfogható békére. 

Aztán felfele vágtáztunk Mindszent felé, hogy a tetőről még egyszer számbavegyük a falvakat, a dombokat és a hegyeket. Már majdnem rám is hallgattak a lovak. :) 

Visszaértünk Mindszentre. Elfogyott a pálinka, kellőképpen éhesek lettünk, alig vártuk, hogy megkóstoljuk Gyöngyi gulyáslevesét, ami írtófinom volt! Ki is nyaltuk a fazakat. 

Hát nem luxus?! :)