Turisztikai desztináció menedzsment - TDM

Reggel, menet közben, arra gondoltam, hogy én kit is képviselek, ha megkérdik tőlem, vagy be kell mutatkoznom. Hiába, mondom, hogy Hoxanderix szérélé, mert a kutya sem tudja. A résztvevők listájába azt írtam, hogy BeautifulHargita :). Nézzék meg, ha kíváncsiak.

Egyszer valaki, jogosan, megkérdezte, hogy miért nem gyönyörű Hargita nevet választottam? Magyarok vagyunk, vagy mi a szösz? Hát egyszerű a válasz. Amikor elhatároztam, hogy weboldalt készítek magamnak, akkor arra gondoltam, hogy könnyebben tudom népszerűsíteni a Hargitát a külföldiek felé, ha bjútifulnak nevezem, mintha gyonyoruhargita.com-nak. Bocs, ha nem tetszik... a Hargita. :)

Kanyarodjak vissza. Mi is vagyok én? Turisztikai kontárkodó, kritikus, szakértő, tanácsadó? Szerencsére nem kellett eldöntenem, mert nem kérdezte senki, legalábbis nem plénumban és a végén sem tettem fel kérdéseket, mert mindent megértettem. :))

Miről is volt szó? Nagyon röviden: az összefogás szükségességéről, egy egységes Székelyföld turisztikai desztinációról és márkáról és egy közös cél érdekében való tettek sorozatáról, vállalkozói -, civil -, és döntéshozói szféra részéről. Együtt, "kézenfogva". 

Nekem úgy tűnt, hogy elméleti téren a különböző szereplők készen állnak a nagy összefogásra és a résztvevők sorából jó néhányan nagyon szép, konkrét eredményeket is fel tudnak mutatni. Tapasztalat van tehát, amiből lehetne tanulni, sőt mivel helyi megvalósítások, alig kell őket adaptálni. 

A magyaroszági meghívottak TDM tapasztalatokat, számokat, példákat, sikereket osztottak meg a népes hallgatósággal, ami szintén jó irányadó lehetne. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy ők 14 éve kezdték és saját bevallásuk szerint nem rég léptek fejlődésük második szakaszába, amit ők TDM 2.0 -nak neveztek. 

Nálunk az 1.0 fázis kellene elkezdődjön. 
A TDM-ről valamint a turisztikai klaszterekről (a végén erről is szó esett) itt olvashattok. 

Az összes meghívott előadó közül nekem Horvát Alpár, a BBTE Gyergyószentmikósi Kihelyezett Tagozatának egyetemi adjunktusa, és Albert Zoltán, Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület képviselője földreszállt előadásai tetszettek, no meg néhány nagyon konkrét kérdés a nap végén elhangzottakból, főleg Pál Zoltán és Gassner Wolfgang Norbert részéről. 

Albert Zoltán pontokba szedte azokat a hiányokat és problémákat, amelyek minden egyes hasonló találkozáson nagy valószínűséggel elhangzanak és amelyek hátráltatják a fejlődést vagy ennek ütemét. 
Valahogy így voltak felvázolva:

• szakmai megbecsülés hiánya
• szakmai társadalom hiánya 
• tervezés hiánya
• pragmatizmus hiánya
• motivációs elégtelenség
• politikai érdekérvényesítés

Én a fentiekhez csak annyit fűznék hozzá, hogy, szerintem nagyon lentről kellene kezdeni. Mindenik szférában, de főleg a vállalkozóiban. És nemcsak a fiatalokat kell megcélozni, hanem a középkorosztályt, az 50+ -ot. És ennek a korosztálynak szerintem le kell "fordítani", az ő nyelvükre, a mai divatos szakterminonógiát, mert ha nem értik meg, akkor nem is fognak semmit vátoztatni, mentalitásváltásról, nem is beszélve. Ez csak zárójel, merthogy szó volt a szakmai továbbképzésekről, a jó szakember képzésről, a VALÓDI szakmai gyakorlatok szükségességéről is. 

Na. Volt egy pár jó mondat, amit lejegyeztem. Ezekkel és reménnyel :)) zárom soraimat:

A szikrától a pénzig nagyon hosszú az út. 
A reklám nem egyenlő a marketinggel.
Magad kell kitalálnod, hogy hogy legyél egérből kutya. (Hogy te kergesd a macskát, és ne a macska téged)
Talpon maradni nagyon egyedül és nagyon kicsiként nem lehet.
A tőke oda vándorol, ahol szaporodik. Ez a rossz tulajdonsága a tőkének, mondta Semsei Sándor. 

Akkor dolgozzunk, hogy hozzánk vándoroljon. Pont.