beautiful hargita
  • magamról
  • LAKBERENDEZÉS MÁSKÉPP
  • EGYÉB SZOLGÁLTATÁSOK
  • UTAZÁSOK
  • blog
  • kapcsolat
  • magamról
  • LAKBERENDEZÉS MÁSKÉPP
  • EGYÉB SZOLGÁLTATÁSOK
  • UTAZÁSOK
  • blog
  • kapcsolat

Szinte tökéletes. Sízésről és vendéglátásról.

1/9/2021

0 Comments

 
A dicshimnusz előtt kell egy kis bevezetőt írjak. Számomra a Madarasi Hargita ezidáig olyan volt, hogy nem "mertem" oda menni, mert oda csak a madarasihargitások járhatnak. Egy kicsit olyan volt, mint bolyaisnak, apáczaisnak, kölcseysnek stb. lenni. Hogy aki oda jár(t), az minden zegét-zugát ismeri, minden hátsóbejáratot, büfés nénit, kapus bácsit, síliftes fiút, parkolóőrt, hegyimentőt stb. és az, aki felnőttként, mondhatnám úgy is, hogy középkorúként, ha 100 év a felső határ :), látogat oda egy kicsit érzi ezt és egy kicsit nem érzi jól magát. Persze ez az ő privát baja, mint ahogy az én privát bajom a Madarasi Hargitával. 
Ennyi a bevezető.
Az idén, mint sokan mások, oda mentünk szabadidőnkben, ahova lehetett, így ünnepeltük októberben a szülinapomat a Madarasi Hargitán, ami annyira jól sikerült, hogy egy hét múlva ismét ott kötöttünk ki és később, bizonytalanság ide, bizonytalanság oda, szilveszterre lefoglaltunk 4 éjszakát félpanzióval a Sugó Panzióban. Persze hó nem volt sehol a környéken, naponta lestem a webkamerát, mert igazán szeretem a férjem társaságát, de 363 nap sülve-főve után vágytam egy kis sízésre és ragyogó téli sétára. Az indulás napján feszült voltam, mert habár sokszor elmondtam magamban és hangosan is, hogy az élet rendje az, hogy a gyerekeid egy idő után leválnak rólad, ez volt az első alkalom, hogy lányaink külön-külön, más-más társasággal buliztak 2-2 éjszakát, mi pedig egy olyan helyen voltunk, ahonnan csak úgy pikk-pakk nem lehetett lesiklóernyőzni, ha valami gond adódik. Na de aztán, ahogy Szentegyházából kiértünk és az út kezdett havas lenni, én meg úgy kellett kapaszkodjak a terepjáró hátsó ülésén, hogy a fejem nehogy likat verjen az autó tetejébe, egyből visszatért belém az élet, és felbugyogott a szabadságvágyam, meg a kirándulhatnékom, meg a sízhetnékem, meg minden. És felértünk. És volt hó, nemcsak a sípályán, hanem mindenhol. Úristen, de gyönyörű! Tra-la-la-la-la-laaaa.
Az első forralt bor után, gyorsan 2 órát síztem egy barátunkkal záróráig, ami félénkségemnek igen jót tett, mert így le mertem menni többször is a Súgó alsó szakaszán is, ami nagyon buckás volt és az én sízőtudományomnak egy kicsit meredek. Két óra után a térdeim ki voltak borulva, de megdícsértem őket és másnapra kutya bajuk volt. 
Mi nem vagyunk nagy sízők. Én felnőttként tanultam meg sízni amikor Csíkszeredába költöztem, úgy, hogy gyerekkoromban édesapám által készített falécekkel csúszkáltam egyszer-kétszer a Bucsinon vagy a Somostető oldalában Vásárhelyen. Mostanra már van néhány piros pálya is, amit élvezni is tudok, de ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor a kék és piros közötti árnyalat az én komfortzónám. A férjem most tanul, eddig néhányszor volt síléc a lábán, őt a Bébisúgón hagytam, hogy fedezze fel a sízés örömeit. Mindezt nem azért írom le, hogy fitogtassam azt, ami nincs, hanem azért, hogy az élményeinket ezek ismeretében olvassátok és döntsétek el, hogy a Madarasi Hargita neketek való vagy sem. 
2020 utolsó napjaiban és 2021 első napjaiban csupán a délelőtti sízés volt élvezetes, mert 12-1 után már olyan sokan voltak, hogy nemcsak a sorbanállás rontott az élményen, hanem a pályák minősége is. Nekünk a napi 2-3 óra bőven elég volt. A hétvégi tömegnyomorról nem írok, mert az mindenki számára ismeretes. Mi ebből a tömeget érzékeltük, de az úton arrafele és hazafele nem volt problémánk.  
Ami viszont kétségkívűl hozzájárult a vakációnk tökéletességéhez, az a Súgó Panzió felkészültsége és hozzáállása ahhoz a fonák helyzethez, amit a járvány okozott, hogy ugye talpon maradni is jó volna, mint vendéglátó egység, vállalkozás, de a törvényeket is be kellene tartani és mindezt úgy, hogy a vendég ne legyen feszült, elégedetlen stb. Örvendtünk ugyan, hogy Hargita megye kizöldült az év végére, de azért kíváncsi voltam, hogy a maszkos apróságok, hogy állank össze egy nagy képbe? 
És összeállt a sok apróság. Sikerült bebizonyítaniuk, hogy be lehet tartani a jogszabályokat maradéktalanul úgy, hogy senki nem háborog, nem ingerült, nem panaszkodik, nem szabadkozik, hanem végzi a dolgát, mosolyog, szívből és minden kívánságodat megpróbálja teljesíteni. Nem, nem tündérmese. Valóság. És mindennek a kommunikáció az alapja. Minden vendég tudta, hogy mikor és mire számíthat. Tudomásul vette és alá is írta. Nem erőszakkal, hanem jóérzéssel és természetesen. Például azt, hogy december 31-én 23 órakor az étteremet bezárják, a szilveszteri pezsgőt éjfélkor a teraszon szolgálják fel, utána pedig mindenki maga gondoskodik a rövidebb vagy hosszabb éjszakai folytatásról. Volt tehát pezsgő, volt tüzijáték, volt himnusz és utána ... nekünk fél háromig volt pálinkázás, unikomozás, prossecózás, borozás ismeretlen ismerősökkel a teraszon, ami után alig találtuk meg a bejáratot a panzióba, és amikor megtaláltuk nem tudtunk bemenni. A fagyhaláltól egyik új barátunk mentett meg, aki elárulta a belépőkódot a panzióba. 
Na, de visszatérek a kiszolgáláshoz. Foglaláskor megemlítettem, hogy a férjem vegetáriánus és hogy ne legyen nagyon hajmeresztő, nem azt mondtam, hogy nem szereti a tejtermékeket, nevezetesen a sajtot és a túrót, hanem, hogy tejallergiás, arra gondolva, túl sok lenne megemészteni a székely falatokat kedvelőknek, hogy ha már valaki lemond a finom füstölt szalonnáról és kolbászról, fakszniból (nem szereti) sajtot és túrót sem eszik. Az allergia viszont szent. És úgy is volt! Soha, sehol sem hotelben, sem panzióban, ilyen figyemelsségben nem volt része a 16 év alatt, mióta Romániában él. Azért ez nem semmi! 
És nem arról van szó, hogy megoldották minden alkalommal a három fogásos étkezést úgy, hogy tejnek nyoma sem volt benne, hanem az a természetesség és odafigyelés, ami az első perctől körülvett nemcsak minket, hanem minden vendéget.
És mint fennebb írtam, hétvégén tömegnyomor volt és mindenféle fajta ember megfordult a hegyen - műszempillás hófehérbe öltözött, szoliban barnul anyuka, túlbuzgó sízni nem tudó, de nagyon jól oktató gavallér stb. - és a nap végén meg sem lepődtünk volna, ha a pincérek férecsúszott maszkkal, izzadtan, kelletlenül szaladgáltak volna a forraltboros fazakakkal, de valahogy nem ez volt. Mosolyogtak, kedvesek voltak. És nem szakmából, szívből. Csak úgy. Soha nem gondoltam volna, hogy ez ennyire számít, legalábbis nekem, de mint kiderült nemcsak nekem. Szóval, az emberi hozzáállás minőségében verhetetlenek! Elképzelhető persze az is, hogy még csak a szezon elején vagyunk, azért nem lóg a kötény utánuk, de az az érzésem, hogy ez egy ritka jó csapat és bírni fogja végig, ugyanilyen hangulatban. 
És amúgy, azoknak, akik még sosem voltak szállóvendégei a panziónak, a szobák ízlésesek, kényelmesek, tiszták, de ez magától értetődő, vagy nem? Az egyetlen hiánycikk a sampon volt, de nem kértem, mert a végén tényleg tökéletes lett volna minden. :)
Boldog új évet! ​
0 Comments



Leave a Reply.

    Régebbi bejegyzések

    July 2022
    May 2022
    April 2022
    February 2022
    January 2021
    November 2020
    November 2019
    September 2019
    August 2019
    May 2019
    April 2019
    February 2019
    September 2018
    May 2018
    January 2018
    December 2017
    October 2017
    September 2017
    August 2017
    July 2017
    June 2017
    May 2017
    April 2017
    March 2017
    February 2017
    January 2017
    December 2016
    October 2016
    September 2016
    August 2016
    July 2016
    June 2016
    May 2016
    January 2016
    December 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013

    Címkék

    All
    Anglia
    Bulgária
    Falusi Turizmus
    Finnország
    Görögország
    Házikó
    Helyek
    Karácsony
    Kezdetek
    Mix
    Nálunkfele
    Nálunkfele
    Portugália
    Sztorik
    Törökország

    RSS Feed