Sunny Beach - Öko-túra / Fraser-sziget

Brisbaneből autóval északabbra utaztunk. A Sunshine-parton töltöttünk 4 éjszkát Noosaheads közelében, egy barátunk hétvégi házában. A Noosa folyó és az óceán fantasztikus lagúnákkal benyúlnak a szárazföld belsejébe és varázslatossá teszik a helyet. Népszerű turista célpont, rengeteg hétvégi házzal és kisebb-nagyobb szállodával. A part olyan, hogy azt szavakkal leírni nem lehet. :) A tisztaságon kivűl az is értékelendő, hogy a homokra közvetlenül még egy bódét sem építettek és hiányoznak a műanyag napozóágyak, meg napernyők. Nincsenek fizetős, privát napozók. Minden a maga természetességében és ingyen! De az ingyen, nem azt jelenti, hogy nincs zuhanyozó, lábmosó, öltözőkabin stb. Csupán csak azt, hogy TERMÉSZETES ÉS SZÉP. És vigyáznak rá.

A fenti képek a Noosa Nemzeti Parkban, egyik, partmenti "kirándulásunk" alkalmával készültek. A víz kb. 20 fokos volt, Paula kipróbálta és nagyon élvezte mindaddig, amíg egy nagyobb hullám fel nem borította. Alig tudott lábra állni. 

Fürödni csak a kitűzött zászlók közötti részen ajánlatos. Itt a helyi Surf Lifesaving Club (érdemes megnézni a linket) életmentői délután 5-ig szolgálatban vannak. És tél van! Hárman, ha fürdenek... :) Önkéntes alapon működő közösségi klub, ahol utánpótlásnevelés is folyik teljes komolysággal. Olyannyira, hogy két japán turistát egy alaklommal, két, egy 12 és egy 13 éves, lány mentett ki a hullámok közül. 

Na, és akkor jöjjön az ökotúra. 
Befizettünk egy egynapos ökotúrára a világ legnagyobb homokszigetére. Izgalmas, nem? :)

A Fraser-sziget ősi legendája szerint, amikor az embert teremtették, Beiral hatalmas isten leküldte a mennyországból a Földre küldöncét, Yendingiet, és K'gari istennőt, hogy teremtsék meg a mezőket, hegyeket, folyókat, tengereket. K'gari beleszeretett a föld szépségébe és nem akart többé elmenni innen. Így, Yendingie átváltoztatta őt egy mennyei szigetre. Ez a sziget a Fraser-sziget, bennszülött nyelven K'gari (ejtsd: Gurri). 

Reggel 6 óra 10 perckor vett fel a 4x4-es, 16 személyes busz a kapuból. A sofőr, egyben idegenvezető is, elmondta, hogy mire számíthatunk a nap folyamán, aztán elindultunk. A busz tele volt, mi voltunk a külföldiek, a többi turista ausztrál volt. :) Kb. egy órát mentünk észak fele, a Szivárvány-partig. Innen már csak 4x4-es meghajtású autókkal szabad és lehet közlekedni a homokos, erdős részen. Inskip Pointtól komppal keltünk át a szigetre. A szigeten törvényesen, a normális közlekedési szabályoknak megfelelően lehet száguldozni (max. 80 km/h-val) a parton, végig a homokban, vagy félig a vízben apálykor és a sziget belsejében is, az esőerdők sűrűjében. Én nem voltam egy nagy terepjárópárti, de ez nagyon tetszett és egész nap az járt az eszemben, hogy a Hargitán micsoda 4x4-es ökotúrákat lehetne szervezni! Óóóó, nem élem bele magam ismét, de akkor nagyon beleéltem. :)

És mentünk, mentünk, mentünk, a kocsi jobb oldali kerekei a vízben, a hullámok sziporkáztak a reggeli napsütésben és közben a sofőr mesélt. A növényekről, az állatokról, a favágókról, a szigetről. Ma már csak kb. 200 állandó lakosa van. 1970 és 90 között, három üdölőbázist hoztak létre, építkezni kezdtek, aztán észbekaptak és minden további fejlesztést leállítottak a természetvédelem érdekében. A terület 3%-a van magántulajdonban, a többi 97% nemzeti park. És az Unesco világörökség részét képezi.
A partról letérve, az esőerdőben haladtunk tovább, ahol kétirányú, de egysávos (nyomtávos) volt az út. Úgy képzeljétek el, mint a nagy, még nem letaposott hóban való közlekedést, csak fehér homokban haladtunk keréknyomok mentén. Mikor már vagy századszor arra gondoltam, hogy na, most már a világ végén vagyunk, több autóval nem találkozhatunk, akkor is jött szembe egy kocsi, valahonnan, a semmiből. :) Azért. dugó nem volt. :)
Mi a McKenzie-tóhoz tartottunk. 

A tónál valamivel több, mint egy óránk volt fürödözni, úszni, ebédig. Ilyen tiszta vizű tó, csak a Szent-Anna tó! :) Ezt is csak esővíz táplálja, színe pedig azért olyan gyönyörű, mert fehér homokos az alja. A pikinikező mellett, több információs tábla is el van helyezve, amelyek nem olyanok, mint amit eddig bárhol is láttam. Nem azt mondja, hogy napkrémet használni tilos, vagy hogy dingot etetni tilos, hanem, azt, hogy, ha a naptej belemosódik a tó vizébe, ennek milyen későbbi, a természetre ártalmas következményei lesznek, vagy ha a dingokat eteted, akkor megváltoztatod a természetes viselkedésüket és agresszívvé válnak. Döntsd el, hogy mit teszel és milyen nyomokat hagysz magad után. Sokkal hatásosabbnak tartom, mintha azt írták volna, hogy tilos ezt vagy azt csinálni, miközben megneveltek. :)

Amíg mi a tó vizében lazítottunk, addig a sofőr meggrillezte a húst, kolbászt, halat, elővarázsolt a kocsiból több féle salátát, innivalót és megterítette az asztalt. Ilyen egyszerű. :)  Semmi nem volt műanyag, sem az abrosz, sem a tányérok, sem az evőeszközök, sem a poharak. Ebéd után ügyesen összepakoltunk, betette az autóba, és gondolom, majd valaki elmosogatta.  Egy morzsa sem maradt utánunk. Itthon miért nm lehet ugyanezt megcsinálni? Miért nem utánozzuk le? 

Ebéd után egy kiépített esőerdő ösvényen jártunk egyet, megnéztük a volt favágótelep maradványait, majd részben egy másik útvolnalon elindultunk hazafelé. 

Nem hiszem, hogy valaha is még egyszer eljutok erre a szigetre. Minden percét élveztem és a hosszú autóban töltött időt és maximálisan tartalmasnak éreztem.