Porto

Torre dos Clérigos

Portugália második legnagyobb városa, a finom portói bor hazája. Nyüzsög, pezseg. Szerintem olyan egy kicsit mint Velence. Vagy nagyon szereted, vagy nem. Ilyet is, olyat is hallani. A Douro folyó torkolatának északi partján fekszik.

A Klerikusok tornyához közel, a Rue de Galerias Paris-ban laktunk egy hostelben, ami Nasoni, híres olasz építész nevét viseli (ő tervezte a képen látható barokk templomot). Hostel, hostel. Gyanús volt mondjuk, az ízléses, modern, művészi berendezése a recepciónak, de amikor megmutatták a szobánkat, szó szerint leesett az állam. Nézzétek. 

---

Azért volt egy apró kis hibája a helynek. Az a lépcső, korlát nélkül a galériára. :) Csak józan embernek való. Mi meg nem voltunk teljesen azok. Első este szülinapi iddogálás, második este São João ünnepe, harmadik este pedig 20 éve nem látott barátokkal sörözés. Átadtuk a gyerekeknek a franciaágyat, mi inkább táboroztunk a pótágyakon. Nem aludtam jól, de nyugodt voltam, hogy senki nem töri ki a nyakát.
Amúgy az aragázkályha lerjében tepsik is voltak...

A São João fesztivál Porto ünnepe. Máshol más ünnepek vannak. Lisszabonnak például Santo Antonio. Szóval ez az ünnep tényleg más, mint más ünnepek, fesztiválok. Napokkal, hetekkel azelőtt elkezdődnek az előkészületek, amelyek június 23-án tetőfokra hágnak. Én ilyet még nem láttam. Minden kicsi eldugott utcában, legalább egy grillsütő ki van téve a járdára, a konyhából, vagy a teraszról egy asztal és néhány szék szintén a járdára kipakolva, hogy estére minden rendben legyen a roston sült szardíniához, a borhoz meg a sörhöz. Ilyenkor nagyon természetes, hogy meghívod egy szardíniára a szomszédodat, akivel egyébként sosem érsz rá csevegni vagy a barátaiddal együtt eszel-iszol-mulatozol. Ja, és vadidegenek fejére koppintasz egy műanyag kalapáccsal, mindenféle jót kívánva. Úgy kb. 8 órán keresztül... A hosszú fokhagymaszárnak is ugyanaz a rendeltetése, mint a műanyag kalapácsnak, csak ma már sokkal kevesebben élnek ezzel a lehetőséggel.

Az tetszett az egészben, hogy az ünnep nemcsak a város központjában zajlott, hanem minden félreeső utcájában. Rögtönzött bárok, zene, füst, szardínia, tánc, forgatag. Estére mindenki letódul a folyópartra, hogy a tüzijátékot megnézze, és csak azután kezdődik az igazi ereszd-el-a-hajamat. És folyamatosan ütögetik a fejedet a kapapácsokkal.

Az utcánkban olyan buli volt, hogy a több mint 100 éves ház ablakai, ajtói, a vitrinekben a cuccos, dizájn darabok csak amúgy táncoltak. Az emberek meg énekeletek. Gondolom, hogy ilyen portugál LGT, Zorán meg stb. számokat. Mindenki. Fiatal, öreg torkaszakadtából énekelt. Aztán 4-kor a hangerő csendesült, de reggel 7-kor kapcsolták ki a rádiót. :) Tényleg fantasztikus volt!  

Még mit is csináltunk? Felültünk egy buszra és kimentünk Fozba, Porto tengerparti külvárosába, aminek van még egy kis régi hangulata is, annak köszönhetően, hogy valamikor külön települes volt. Népszerű, divatos bárok, kávézók, éttermek sorakoznak a parton. Jól karbantatott városrész, a 19. században itt kezdtek el házakat vásárolni az angolok. Most nagyon kellemes volt, csak néhány kocogó, meg kerékpáros pöttyözte a tájat.

A portugálok nagyon büszkék a hajós múltjukra, a felfedezőikre. Portoban van egy interaktív múzeum, ami nagyon ügyesen meg van csinálva: a Felfedezések Világa (World of Discoveries). Én is nagyon élveztem, a gyerekeknek pedig az élményen kivül egy jó kis történelem lecke volt.

A portói borkóstolást mi későbbre hagytuk, viszont elkaptuk azt a versenyt, amit egy évben egyszer rendeznek meg a folyón, a különböző borpincék hajói között. Nagyon szép látvány, ahogy az apró, színes pontok hajókká vedlenek és befutnak a kikötőbe. 

És akkor néhány kép és egy kérdés. Ti tudtátok, hogy Portugáliában 20-ig van az iskolákban az osztályozás? Mert én nem.