Ősszel...

A vándormadarak elmennek. Mire hazaértünk Ausztráliából, a gólyák, valóban elmentek, habár egyet még láttam a repülőtérről hazafele jövet. Lehet, hogy az már nem is megy el ... megpróbál túlélni.

Szeretnék írni az utunkról, elmesélni, hogy mi volt érdekes, jó, szép, esetleg sokkoló számomra, de valahogy nem tudok nekikezdeni. A szeptemberi iskolakezdés, az apró-cseprő dolgok nem hagynak ellazulni, nem hagyják, hogy elővegyem, még friss, emlékeimet.

Elkezdődött az iskola. Hurrá! :) Vártuk. Vártuk a IX. osztályt, amely, reméljük titkos vágyainkat valóra váltja. Úgy a mieinket, a szülőkét, mint, nem utolsó sorban, a nagylányomét. Drukkolok neki és magunknak is, hogy könnyedén át tudjunk szökni majd az akadályokon. 

A harmadik osztály is vártuk. Itt másféle várakozások vannak. Elsősorban a találkozások, a móka, a játék még a lényeg. És az úszás! Ha tegnap kellett volna menni, már az is késő lett volna!

Na de emellett, egyebek is "utolértek", olyan hírek, információk, amelyek valamelyest csak visszacsatolnak az ausztráliai tapasztalatokhoz és minduntalan azon "búsulok", hogy miért vagyunk mi ilyen honvágyasok, hogy miért fontos nekünk a család, a szülőföld, hogy miért nem tudunk elszakadni ... ? Főleg, mi, kelet-európaiak. 
Nagyon sok emberrel találkoztunk Ausztráliában, akik 20-25 éve emigráltak oda (főleg angolok) és azt mondták, nem mennének semmi pénzért vissza szülőhazájukba. Pedig ők nem egy romániát hagytak maguk mögött. 

Na mindegy, kanyarodjunk vissza az apróságokhoz. Hogy a román állam 42 lejt ad a szülőnek gyerekpénz gyanánt, hogy 400 lejt kap egy friss felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanálküli és, hogy egy elítéltnek az "eltartása" havonta 2400 lejbe kerül. Hát nem jobb egy kissé megpihenni, a börtön biztonságában? Úgy tűnik, pedig.

Vagy, hogy érettségi nélkül egyetemre lehet jelentkezni? Hol élünk mi? Komolyan! 

Aztán meg, hogy Brassóban 9 közvécét karbantartó állást hírdettek meg, de csak 3 jelentkező van. Ugyanakkor a külföldi turisták a közvécék hiányára panaszkodnak a legtöbbet, főleg a legsűrűbben látogatott turistadesztinációkban. Bukarest, Brassó, Prahova-völgye.

Véletlen vagy nem, nem tudom, de én közvécét most fényképeztem először életemben belülről. Nevethettek nyugodtan, de amikor Sydneyben, a Darling-kikőtőben bementem a közvécébe, ami ingyenes (Ausztráliában MINDENHOL ingyenes és nagyon sok van belőlük) és nem pisiszag fogadott, hanem kellemes szappanillat, egy kilincs sem volt letörtve, tükör is volt, minden csap működött, WC papír, nem kérdés, kézszárító detto és a föld olyan tiszta volt, hogy csak ámultam ... akkor készítettem 2 fotót a telefonommal, hogy ne felejtsem el... Egy 4 és fél millós város kikötőjében, ahol nyüzsgés van... és nem sürgölődött senki seprűvel meg felmosóronggyal. Első teljes nap Sydneyben, első meghatározó, pozitív élmény. 
Pénzes tiszta budit még láttam, de ingyenest, nem. És ez nem egy kivételes eset volt. Vagy fogjuk rá, hogy tél volt és nincs turistaforgalom? Fogjuk rá. 

A közelgő választásokról meg minek beszélni? Minden napra jut valami belőle akaratlanul is, még az egyszerű ember számára is. Nem akarok emigrálni ... még...