Nagykőhavas

Két nap felér egy hosszú szabadsággal. Az úgy vót, hogy Naskalaton rájöttünk, hogy nincs túrabakancsunk, de ami még fontosabb, bizonyossá vált, hogy szeretünk gyalogtúrázni és szeretnénk, ha a gyerekeink is szeretnének.
Megvettük a túrabakancsot és jelentkeztünk a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület  egy meghírdetett túrájára, a Nagykőhavasra. Ez volt az első kétnapos családi túránk. Az eredeti terv szerint a Hétlétrák szurdokon volt a felmenetel, a visszafele út a Tamina vízesésnél, Felsőtömös felé. Az alvás a Nagykőhavas menedékházban. 
Csúszott a program, mert minden túlzás nélkül, eszméletlenül, de eszméletlenül sokan voltak a Hétlétráknál!!! Olvastam, hogy mióta rendbe tették a létrákat, sok a turista és, hogy tiroli kötélpályán lehet lejönni, de ami fogadott, az minden képzeletet felülmúlt. Majdnem két órát (!!!) álltunk sorba, hogy az első létrára felkapaszkodjunk. Ha nem kétnapos lett volna a túra, bizonyára más útvonalat választottunk volna a felmenetelhez. 

​Aztán kiértünk. Valóban sokat változtak a körülmények. Én 1986-ban jártam ott, akkor a régi létrák igencsak foghíjasok voltak és úgy emlékszem, hogy vizesebb is lettem, mire felértünk. Mióta felújították a létrákat, igaz, hogy nőtt a biztonság, de belépőt kell fizetni és nyitvatartás szerint, 10 és 18 óra között, lépnek fel az első létrára a szófogadó látogatók. Van aki kis retiküllel a vállán, van aki síró, két éves gyerekkel a hátán... 
Sárga sáv jelzésen haladtunk a nyereg felé, ahol a menedékház található. A kevesebb mint 6 kilométert, de 900 méter szintkülönbséget, nekünk 2 óra alatt sikerült megtenni. Itt teszek egy rövid zárójelet, azoknak, akik esetleg 10 éves körüli gyerekükkel indulnak útnak. Az út nem nehéz, de meredek és, ha a gyereknek nincs társasága, akivel játszva megtegye az utat, keserves lehet. Nálunk a férjemnek jutott az a nehéz feladat, hogy végig barchobázza és egyéb szójátékokkal "szórakoztassa" a kisebbik lányunkat, így csupán az utolsó 100 méteren potyogtak a könnyei, amelyek aztán hamar felszáradtak, ahogy a terep laposabbá vált. A kilátás gyönyörű a szélrózsa  minden irányába.

A késői ebéd után, ismét útra keltünk. A túravezetők olyan helyeket mutattak meg, amelyek magyar ember számára történelmi jelentőséggel bírnak, és amelyeket az erdő sűrűje őriz, remélhetőleg még sokáig biztonságban. Az ezeréves határt mentén haladtunk, majd a gerincről az Írottkő alatt tértünk vissza a menedékházhoz, pont sötétedésre. A fényviszonyok fantasztikusak voltak, kár lett volna kihagyni, pedig a végén már remegett a térdem a fáradtságtól.

A menedékház otthonos, befogadó, jó ízléssel berendezett. Nagyon jól éreztük magunkat. Mivel korlátozott az alvó helyek száma, ha valaki ott szeretne éjszakázni és nem sátorban, előre kell jelezni.

Az agresszív csúcstámadás, ahogy a csapattagok viccesen mondták, másnap délelőttre maradt. A menedékháztól viszonylag hamar (egy óra) el lehet érni az 1843 m magas csúcsot. Szerencsénk volt az idővel. A reggel még felhőbe burkolózó hegy délelőttre csak megmutatta magát, így nekivágtunk és felkapaszkodtunk rá. Tényleg páratlan a kilátás!  

Hazafele. A családinak nevezett úton, két óra alatt elértük a Malomdombokat, ahol továbbra is nagy volt a nyüzsgés, grötároztak és miccseztek rendesen a patak partján végig. Mi a jól megérdemelt sör után elértük azt a buszt, amelyik elérte a vonatot, de amelyikre már nem tudtunk jegyet venni és így blattoltunk. Nekem ez időutazás is volt. Nagyon jól esett! Nagyon jó volt!

Mindenkinek ajánlom a Csíkszéki EKE által szervezett túrákat. Minket meggyőztek!