Nagy utazás

Mindig szerettem vonattal utazni. Autónk nem volt, így hétvégi kirándulásainkra mindig vonattal mentünk. És sokat kirándultunk. Az orromban érzem az áprodott vonatszagot a Vásárhely Déda hajnali, félötös személyvonaton. A 45 perc gyaloglás az állomásra kiverte az álmot a szememből, a vonaton a jól ismert rituálé a szüleink hátizsákjából előkerülő kávéval kezdődött, majd a "korty" visinátával folytatódott. Nagyon szerettem ezt a koszos, büdös szabadságot, amit a hétvégék jelentettek.
Most leghosszabb vonatos utazásunkra készülünk. Nagy az izgalom nemcsak az út miatt, hanem, mert meg kell tanulnom "modernnek" lenni. Aplikációkkal, online foglalásokkal fűszerezett az augusztusi hónapunk és az sem segít, hogy időközben eltelt vagy 35-40 év. Bevallom, hogy néha egy picit szorongok és azt is, hogy vonatokkal álmodom elég gyakran.
Szóval, augusztus 1-én egy hónapos európai Interrail jegyet váltottunk családostól és nyakunkba vesszük a hátizsákot és a világot. A legnagyobb öröm, hogy a lányaink is szívesen velünk tartanak, a legnagyobb félelmem, hogy már az első hét után bedobom a törülközőt, olyan fáradt leszek. Többnyire olyan fővárosokat céloztunk meg, ahol még nem jártunk. A négyhetes útvonal valahogy így néz ki: Prága, Berlin, Koppenhága, Stockholm, Rotterdam (Amszterdam), Cambridge (London), Bruges, Párizs, Dijon (kell vegyek Cremvurstilát), Sori, valahol Bécs közelében, Budapest, Csíkszereda.
Drukkoljatok, hogy minden sínen legyen. :)