Máshol sem mind arany, ami fénylik

Például Provenceban. Apropó turizmus és vendégfogadás. Forcalquier volt az uticélunk, ahol egy projekttalálkozón vettünk részt a kolléganőmmel. Igaz, hogy nem a turistaidény kellős közepén, hanem december elején, de Provence azért akkor is Provence, gondoltam. 
Ilyenkor általában úgy történik a szervezkedés, hogy mindenki megveszi magának a repülőjegyet, de a szállást a helyi vendéglátókra bízzuk, gondolván, hogy ők jobban tudják, hova és mit érdemes foglalni. Ezúttal is így volt. A francia partner küldte is az infókat, de nekem a hajam is az égnek állt, amikor láttam, hogy Marseillestől 100 km-re levő Forcalquierbe vagy busszal lehet eljutni vagy autót kell bérelni. A busszal az volt a bajom, hogy a menetrend ugyan csatolva volt a levélhez, de franciául és nyelv- meg helyismeret hiányában elég zavaros volt a dolog, a laza autóbérlés pedig nekünk egyáltalán nem mindennapi megoldásunk, nembeszélve a francia autópályán való vezetésről, ami a lehető legtávolabb áll tőlem. Szóval a kezdeti lelkesedés, már korántsem volt olyan felhőtlen, mint gondolnátok. (Többek között ilyesmikre is gondolok, amikor azt szajkózom, hogy ahány vendég annyiféle és oda kell figyelni minden apróságra stb.) Merthogy lehet, hogy egy olyan valakinek, aki imád vezetni, főleg jól karbantartott autópályákon, na meg még egy kicsit franciául is tud, annak szuperötletnek tűnhetett az autóbérlési ötlet, nekem pánik és zűrzavar... :)
Kiudvaroltuk a projektvezető intézmény képviselőitől, hogy Marseillesben, a repülőtéren vegyenek fel az autójukba, amit ők ott bérelnek majd (könnyű nekik, franciák, otthon voltak) és vigyenek el a provence-i városkába. Na ez megoldódott, hála a kolléganőm rátermettségének (én lehet még mindig ott lennék a marseillesi repülőtéren). 
Na de az időzítés valahogy csak nem sikerült a repülőjáratok miatt, így egy éjszakát Marseillesben kellett töltsünk. Szép, de hírhedt kikütőváros, este volt, sötét volt, semmit nem láttunk belőle. Aludtunk egyet egy, az állomáshoz közeli hotelben, hogy másnap visszamenjünk a repülőtérre, hogy végre közelebb kerüljünk Provencehoz. :)
A második felvonásnak nem mi vagyunk a főszereplői, hanem a szlovén, fiatal, hátizsákos, belevaló partnerünk, aki körülbelül ugyanolyan tanácstalanul és francia nyelvismeret hiányában, végül úgy döntött, hogy busszal közelíti meg Forcalquiert. Valahogy a jó buszokra ült fel, váltania kellett és mire Forcalquierbe ért, este 10 óra volt. A buszsofőr egyik kanyarban mondta, hogy voila, itt le kell szállni és látja azt a sötét utat, ami nem látszik? Na ott kell gyalogolni addig, amíg fényt lát, és az lesz a hotel. Egy nyáron, és napvilág gyönyörű platánsoron kellet végigmennie, persze fogalma sem volt, hogy hol van, aminek a végén jobbra, egy kicsit fennebb, ott pislákolt a mézeskalácshotel ablakaiban a fény, ahol a gonosz mostoha várta a vendéget, és ahelyett, hogy meleg teával, jószóval lelket vert volna belé, megkérdezte, nem túl kedvesen, hogy eddig hol volt? Még csak annyit, hogy a platánsor egy cseppet sem volt kivilágítva, ezt másnap is láthattuk és nem 100 méter volt, hanem legalább egy kilométer. Neki is nagyon jól kezdődött a csodálatos provence-i utazása.
A szálloda szép volt, olyan, mint a képeken, és mindaddig, amíg fizetnünk kellett, baj sem volt. 

Fizetéskor kiderült, hogy a szervezők, elfelejtettek szólni, hogy nem 3 éjszakát töltünk a szállodában, hanem csak 2-t. A tulaj meg mindenáron ki akarta velünk fizettetni a 3-at. Volt rendes kiabálás, ha valakit esetleg érdekel, franciául, angolul. Ki amilyen nyelven tudott. Magyarul is. :)
A mai napig sem tudom, hogy kinek hány null lett az eredmény, mert mi csak annyit fizettünk, amennyit aludtunk. :)
De el kell mondanom, hogy nem maradtunk jó szájízzel. Egyelőre nem kivánkozom még egy esélyt adni ennek a csodálatos vidéknek. Inkább fotókon gyönyörködöm benne.

Mi sosem hagytuk külföldi partnereinket, hogy maguk jöjjenek el Bukarestből a repülőtérről, illetve csak azokat, akik kifejezetten ezt óhajtották. Ilyen is volt és van. De a vendéglátás nálunk a repülőtéren kezdődik...