Mentalitás vagy tegyek szemüveget, hogy jobban lássak?

Nem tudom tudományosan alátámasztani, csupáncsak az elmúlt fél év tapasztalatait összegezném röviden. Természetesen ez nagyon szubjektív, úgyhogy előre elnézést kérek azoktól, akik ezt nem így látják és bántónak érzik észrevételeimet. Bár ne lenne igazam! De tényleg.

Mivel az utóbbi hetekben többször tették fel nekem ezt a kérdést: "és megy az üzlet?" (mármint az enyém, a vállalkozásom), ugyanakkor a potenciális klienseimtől az én kérdésemre, miszerint: "ki foglalkozik a vendégházzal?" az a válasz jött, hogy ELŐBB INDULJON BE, AZTÁN MAJD MELLÉ ÁLLUNK, levontam a következtetést, pontosabban pirossal aláhúztam az eddigi sejtésemet. Nem is kell más szavakat keresgélnem, mint megismételnem az előbbi, a vendéglátással foglalkozók szájából jövőket: Előbb induljon be, aztán majd valaki foglalkozik vele. 

A másik, amitől a hajam az égnek áll, amikor jösz egy javaslattal, egy ötlettel és azt mondják, szemrebbenés nélkül, teljes meggyőzződéssel, hogy az itt nálunk nem megy. Próbáltad? Nem. Hát, akkor honnan tudod, hogy rossz az ötelet? Tudom. Itt ez nem működik. Ilyenkor belémfagy a szó. :) Majd széttöröm magam, hogy jöjjenek ki. A szavak.

Hát kéremszépen :), én 6 hónapja foglalkozom vele, de nekem még nem indult be. És nem lazsálok. Ami azt jelenti, hogy naponta több órát foglalkozom azzal, hogy az elképzeléseimet valóra váltsam. ÉS NEM INDULT BE. :) Még. De be fog. És ha nem pont úgy, ahogy elképzeltem, akkor gömbölyítek rajta és úgy próbálozom. DE még nem jött el az ideje, hogy feladjam. Pedig, mondhatnám én is, hogy ez itt nem működik, és kész. És én megpróbáltam, Igaz, hogy a magam módján. És gondolkodhatnék egy következő terven, vagy kereshetnék egy munkahelyet magamnak.

A szuper üzleti ötletek, lehet, hogy nagyon hamar beválnak, de ha nem tudsz berobbanni, mert nincs tőkéd, mert nincs (annyi) időd foglalkozni vele stb, akkor minimum egy év kell, hogy beinduljon. De lehet, hogy kettő...

Értem azt is, hogy van gazdaság, amit el kell látni, azt is, hogy mivel meg kell élni valamiből, olyan munkát végzünk, amit inkább muszáj, mint szeretünk, de itt jön az én DE-m. Ha valamit szeretnél, akkor azért áldozatot kell hozni. Ha van egy álmod, akkor azért dolgozni kell. Naponta és akár hétvégeken is. Lehet, hogy csak 5 percet, lehet, hogy egy órát, de az is lehet, hogy kettőt. Hogy induljon be, hogy legyen értelme foglalkozni vele, hogy esetleg tudd otthagyni a muszájmunkahelyet egy olyanért, amit szeretsz. Én valahogy így látom a dolgokat. Különben úgy gondolom, hogy nem is akarsz igazán semmit. Kifogásokból az én farzsebem is teli van.