Középpontban a természet és az ember Finnország 1. rész

Nem kimondottan kirándulni voltam, de turizmusssal kapcsolatos nemzetközi projekttalálkozó kapcsán utaztam Finnország tóvidékére, Kruunupuisto, Punkaharju, Savonlinna környékére.  A last-last minute szervezésből kifolyólag Helsinkiből nem sikerült elérni azt a repülőjáratot, amely Savonlinnaba közlekedik, így 3 átszállással a vonatot választottuk és csekély 23 óra alatt már ott is voltunk Kruunupuistoban az erdő kellős közepén. Hullaszerű állapotomból kifolyólag elfelejtettem, hogy a világ egyik legjobban működő országába érkeztem, így meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a vonatok percnyi pontossággal közlekednek és a 7 perces átszállási idő nem okoz gondot egy állomáson még akkor sem, ha vágányt kell váltani. Így pontban 10 óra 55-kor érkeztünk a Lusto nevű állomásra, ahova a szervezők taxit küldtek elénk, hogy ne kelljen az erdőben másfél kilométert gyalogolni a szállodáig :) Egy percig gondolkodtam, hogy honnan fogja tudni a taxis, hogy épp minket vár, de amikor csak hárman szálltunk le a vonatról és ő csak egyedül népesítette be az állomás előtti teret, mindjárt megértettem, hogy vadészakon vagyunk. :) Ez esetben a közös nyelv sem hiányzott, jó estét, jó estét és máris ott voltunk a szállodánál, ahol zárt ajtók fogadtak. És ekkor jött a második, immár normálisnak mondható meglepetés, hogy a taxis addig nem ment el, amíg meg nem győződött, hogy be tudtunk menni. A felelőssége nem csak addig tartott, hogy kitegyen az ajtó előtt, hanem, hogy biztonságban legyünk. Persze, hogy be tudtunk menni. Ekkor már csak egy ágyra vágytunk, amibe hamarosan bele is zuhantam. 

A képeket nem én készítettem, az internetről kölcsönöztem, nem volt sajnos idő fényképezkedni. Az uszodát kipróbáltam, de éppen csak egyik este vacsora előtt.
Az első munkanap reggelén tudtuk, meg, hogy a szálloda miért emlékeztet kórházra és miért olyan nagy, hogy el lehet tévedni benne és azt is, hogy a wellness részleg miért csak délután 5-től este 9-ig van nyitva. Tüdőszanatórium volt első ízben, majd a háború idején katonai kórház, most pedig wellness, gyógyturizmus és rehabilitációs központ mozgáskorlátozott személyeknek. A főépület, ahol mi voltunk mind ennek a szerepnek van alárendelve és nem is akárhogyan. Reggel 9-kor már az uszodában és a tornateremben is foglalkozások voltak, az étkező is, a folyosók, a mosdók, az udvar, a dohányzó, az előadóterem stb. mind-mind kerekesszékes, járókeretes vendégek kényelmét és biztonságát is szolgálja. Megható, elgondolkodtató a törődés, de be kell vallanom, hogy mikor ilyen helyeken járok dühöngök is, hogy nálunk miért nem lehet bár a töredékét megvalósítani mindennek. 
Két nap alatt, amíg ebben a szállodában voltunk a következő szabadidős tevékenységekből lehetett válogatni. Az egészséges vendégek korcsolyát, futósít kölcsönözhettek vagy egy szántalp-szerű, lábbal hajtós járgányt, amivel a befagyott tavon lehetett sportolni, gyalogolni, korcsolyázni. A mozgáskorlátozott vendégek a társasjátékokon kívül, karaoke esten (most tudtam meg, hogy mennyire népszerű a karaoke Finnországban) és egy kézműves bemutatón vehettek részt. Két nap alatt. Kedden és szerdán! 

A következő részben két, itt a zegzugos tavak környékén levő, szálláshelyet/szállodát mutatok be, tehát folyt. köv.