Köszönöm annak a néhány ismerősnek, barátnak, akik vették a fáradtságot és visszajeleztek bemutakozó levelemre és különk köszönet annak a kettőnek :), aki ötletet, véleményt is írtak hozzá. Az egyik ilyen ötletet próbálom meg most életrekelteni, hátha valakit megihlet, vagy csak úgy kedvét leli a nézelődésben. A cím nem fogyókúrás reklámot takar, hanem, a mi házunk történetét, röviden. Szóban és képekben. Hát ilyen volt a ház, amikor az utcáról a kerítésen keresztül bekukucskáltunk és úgy döntöttünk, hogy megkérjük a tujadonost, hogy mutassa meg közelebbről is. Hétvégiháznakvalót kerestünk és megtaláltuk az otthonunkat. Mi, a városi, tömbházban nevelkedett, nemtúl fiatalok. És ilyen volt az istálló ... sokkal jobb állapotban, mint a ház, ami a fényképeken nem látszik. Azt mondták több mint 10 éve nem lakott már benne senki. A házban. :) De gondolom, az istállóban sem. Én beleszerelmesedtem, első látásra. A férjem is, főleg amikor látta a lelkesedésemet. :) Ez volt 2008-ban. És elkezdődött a felújítás, a lelki megújulás, a nagy izgalom. De még mindig a hétvégi háznál tartottunk. Hogyan is fogjunk neki? Hmmm, nagyon jó kérdés.
0 Comments
Leave a Reply. |
Régebbi bejegyzések
February 2024
Címkék
All
|