Hétvégi gondolkodó

Nagyon örülök utólag is, hogy gyerekeimnek sikerült péntek délutánra programot szervezni és így részt vehettem azon a kerekasztal beszélgetésen, amelyet egy EU-s projekt (Recultivatur) keretén belül a Soros Oktatási Központ szervezett, és amelyre 8 olyan személyt sikerült meghívnia, akiknek a neve mindenki számára ismerős, aki a kulturális, turisztikai, művészettörténeti, egyházi, civilszervezeti, média vagy akár önkormányzati tevékenységeket követi. 

A kerekasztal meghívottai csupa konkrét, pozitív, követendő példát hoztak magukkal, elbeszéléseiken keresztül, amelyek elsősorban a vallási és kulturális értékeinket emelték látható, mindenki számára elérhető szintre és amely példák erősítik a turisztikai kínálatot régiónkban.

Szó volt civil kezdeményezésről (Élő Erdély Egyesület), a Mária Útról, a zarándokok, turisták, vendégek elvárásairól, a vendéglátó meglátásairól, a zarándokútszervező és vezető szempontjairól, egyszóval nagyon sok mindenről, ami szorosan kapcsolódik a turizmushoz általában, de specifikusan a vallási turizmushoz.
 
A kerekasztalbeszélgetés egyik célja az volt, hogy "megláttassa" a résztvevőkkel azokat a lehetőségeket, amelyeket be lehetne emelni a vallási turizmusba, egy másik pedig, hogy együttműködésre serkentse a különböző, turizmusban tevékenykedő entitásokat.
Egy-két gondolat annyira megragadott, hogy arra gondoltam, leírom őket.

Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója azt mondta, hogy csak úgy magától semminek sincs értéke. Mi ruházzuk fel tárgyainkat, szellemi örökségünket értékkel. És milyen igaz! 
A dagasztóteknő példája, nagyon jól illusztrálta az elmondottakat. :) Nem magától lett érték, mi, emberek, tettük azzá.  És így kerülnek régi használati tárgyak gyűjteményekbe, múzeumokba...
A helyi örökséget meg kell "szerkeszteni". A közösség kell megtalálja és értékkel felruházza. 
Egy ilyen példa a máréfalvi székelykapuk. A közösség találta meg, a közösség ruházta fel értékkel és ezáltal a helyi közösség is újrafoglamazódott. A lehetőség felismerése nagyon fontos dolog!
Tetszett. Nagyon!

Arról is szó volt, hogy nem mindegy a tálalás. Nevezhetjük csomagolásnak is, de itt is elhangzott egy szép kifejezés. Lehet, hogy nem új, de nekem az volt: hogy az örökségünket le kell fordítanunk a kultúra nyelvére, hogy mindenki megérthesse. Az idegenből érkezett vendég is ... :) Gyönyörű!

A beszélgetés másik célja, hogy együttműködési lehetőségeket keressünk, hogy a különböző területek képviselői összefogjanak egy vagy több közös cél érdekében. Itt éreztem egy kis űrt. Nem az összefogás akaratának hiányát, hanem azt, hogy valahogy hiányzik a kapocs az egyszerű szereplők és a "fontos(abb)" szereplők között. Itt arra gondolok, hogy például a Mária Út kapcsán tényleg jó partnerségeket lehetne kialakítani, de a vendéglátók, szolgáltatók egyrészt nem elég tájékozottak, másrészt, nem elég bátrak, hogy például a pénteken elhangzott partnerségi felhívásra, ami Péterfi Attila, a csíkszeredai Caritas ágazati-igazgatója részéről jött, konkrétan válaszoljanak. Pedig mint mondta, nyitottak mindenféle együttműködésre. 

Ez a probléma a kerekasztal beszélgetés alatt és után többször is visszatért gondolataimba. Nem hiszem, hogy valaki hibás lenne, csak arról van szó, hogy minket, engem is, arra tanítottak, hogy ne legyünk aktívak, ne legyen ötletünk, ne legyen iniciatívánk, nem mondjuk kis hangosan azt, amit gondolunk. És ennek a "tanításnak" még mindig rabjai vagyunk. Nincs önbizalmunk.

Pedig mindenki egyetért abban, hogy együtt könnyebb lenne. 

Hátha sok-sok beszélgetés, képzés eredményeképpen megmozdul valami. Addig is vegyünk példát Csíkszépvíz polgármesterétől, aki nem az irodából "segítette" a  Szent László emlékhely létrejöttét, hanem a fizikai munkából is kivette részét, jópéldát mutatva a közösségének, melyet vezet.