Fraieră

Több mint egy órája ezzel a román szóval harangoznak a fejemben: "fraieră", ami annyit tesz ki, mint om prost. Röviden. Balfék, átverhető, naiv, jóhiszemű, szóval minden ami kell, ahhoz hogy...  Harangoznak a fejemben fraierăăă, fraierăăă, fraierăăă. Nem tudom hányadikat üti, de kegyetlen. És most már fáj. De mégis miért vagyok az? Engem arra tanítottak, hogy legyek becsületes, hogy ne ítélkezzek mások fölött látatlanban, hogy ha valamit megígérek, akkor az csináljam is meg, Csupa emberséges dologra. A francba! Mit érek vele? És a gyerekeim? Vajon nekik ez mire lesz jó? .
Teljesen kiakadtam. Elestem. Nem először, de most nagyon megütöttem magam. Persze, mindig felállok, mindig tovább megyek, de kevesebb lendülettel, kevesebb hittel, kevesebb meggyőződéssel. 
Dühös vagyok, elkeseredett. Fáj ez a világ!